Elérte célját – győzött az Ultra-Trail Hungary leghosszabb távján

Az aranyéremért ment az UTH-ra? 

Remek formában érkeztem a versenyre, jól sikerült a fél éves felkészülésem – mondta a Csupasportnak Nyeső András. – Bár tisztában voltam vele, hogy kik lesznek a mezőnyben és kik számítanak esélyesnek, nem a riválisokra koncentráltam, hanem saját magamra. Két célom volt: megnyerni a versenyt és lehetőség szerint tizenegy órán belül beérni a célba. Merész vállalás volt, de bíztam benne, ha jó napot fogok ki és a körülmények is adottak, akkor reális időcél lehet a felkészültségem alapján. Ez volt az ötödik Ultra-Trail Hungary-m, tavaly második helyen végeztem Belus Tamás mögött, így különösen örülök annak, hogy idén sikerült felállnom a dobogó legfelső fokára, mindamellett, hogy a célidőmtől messze elmaradtam.

Milyen volt a futás? 

Pilismarótig, nagyjából negyvenöt kilométerig minden a terv szerint alakult. A rajt után Őri Miklóssal futottunk együtt néhány kilométert, beszélgettünk, majd elkezdett távolodni tőlem. Az első frissítőponton, Dobogókőnél még körülbelül két perc volt az előnye, később azonban Miki tempója visszaesett – majd ki is kellett állnia gyomorprobléma miatt – én pedig Pilisszentlélek után átvettem a vezetést.  A verseny első felében nem figyeltem a mögöttem futókra, csupán arra koncentráltam, hogy tartsam a frissítési tervet és a tervezett pulzustartományban maradjak. Ekkor még minden jól alakult, azonban Pilismarót után nálam is jelentkeztek a problémák. A gyomrom nem volt az igazi, emiatt többször meg kellett állnom, és elkezdtem lassulni. A cipőválasztás sem bizonyult ideálisnak, ezért Pilisszentlászlónál, hetvenhárom kilométernél cipőt cseréltem, de addigra a lábaim már nem voltak a legjobb állapotban. Jelentősen elmaradtam az eredeti tervemtől, így innentől már nem az időeredmény, hanem az első hely megtartása lett a fő cél. A hajrá kifejezetten szenvedősre sikerült, de végül így is több mint negyedórás előnnyel sikerült megnyernem a versenyt. Öt évvel ezelőtt, amikor először álltam az UTH hosszú távjának rajtjában ez az eredmény még elképzelhetetlennek tűnt, de hosszú évek kitartó munkájával sikerült megvalósítanom ezt a célomat, amire nagyon büszke vagyok. 

Mi volt ezúttal a legnehezebb kihívás?

A gyomorproblémák jelentették a legnagyobb nehézséget, ezek miatt többször is meg kellett állnom. A verseny első felében sikerült közel félórás előnyt kiépítenem a megosztott második helyen végző Vaclav Glos és Ján Virostko előtt, de nem tudtam, hogy a problémáim mennyire súlyosbodnak, illetve a mögöttem érkezők milyen állapotban vannak. Arra figyeltem, hogy megfussam azokat az emelkedőket, ahol a séta nem indokolt és minél többet legyek mozgásban. A verseny második fele komoly mentális kihívást jelentett, sok negatív gondolat keringett a fejemben, de igyekeztem végig a feladatra koncentrálni. Kívülről valószínűleg magabiztos vezetésnek tűnhetett, én azonban belül egészen másként éltem meg a versenyt. Végül körülbelül arra a tempóra lassultam le, amellyel az üldözőim érkeztek, így nem tudtak igazán közel kerülni hozzám.

Tekintsünk egy kicsit előre: milyen célokat tűzött ki maga elé a közeljövőre?

Jelenleg nincs konkrét versenycélom. Augusztusra várjuk a kisbabánkat a feleségemmel, így most egyértelműen ez áll az első helyen. Az edzéseket továbbra is folytatom, de hogy az ősz milyen versenyeket hoz, azt egyelőre még nem tudom. 

Fotók: Salomon Ultra-Trail Hungary