Középkori lovaggal melegített, majd győzött Sümegen
– Meglepetés vagy elvárás volt a sümegi győzelem?
– Csupán edzőversenynek fogtam fel – mondta a Csupasportnak Makrai Gábor. – Szerettem volna jó tempót menni, külön öröm, hogy ezzel nyerni tudtam, de túlzott jelentőséget nem tulajdonítok neki. Saját magamhoz szoktam csak viszonyítani, a lényeg, hogy kiadtam magamból mindent.
– Milyennek értékeli a teljesítményét?
– Nem teljesen a tervek szerint alakult, az elején felrúgtam néhány szabályt.
Nem a saját tempómban kezdtem, és nem néztem meg előre, ki melyik távon indul. Túlságosan megnyomtam az elejét, elmentem a rövid távosokkal.
Elég nagy iramban mentünk kifelé Sümegről a homokos, emelkedős részen, éreztem is, hogy túl erősen kezdtem. A negyedik kilométer környékén tudatosult bennem, hogy a nyolc kilométeres távra induló versenyzők már leváltak, onnantól pedig én haladtam elöl. Próbáltam tartani a tempót és az első helyet. A frissítőpontokon megálltam, de jó erőben éreztem magam. Az még hozzátartozik, hogy a huszonegy kilométeres távon hétszáznyolcvan méter volt a szintemelkedés.
– Milyen volt a pálya és a szervezés?
– Szombathelyiként pozitívum, hogy közel van Sümeg, számtalanszor elmentünk már a Balatonra menet a vár mellett. Viszont most teljesen más élményt jelentett, hogy futva fedezhettük fel. Nagyon tetszett ez a rész. A pálya jól volt szalagozva, gyakorlatilag csukott szemmel is végig lehetett volna menni rajta. Sok helyen segítettek önkéntesek, mindenkinek akadt egy kedves szava a versenyzőkhöz, buzdították a futókat.
Tetszett a vonalvezetés változatossága is: lendületes, jól futható pálya várt ránk, ugyanakkor akadtak homokos, macskaköves és aszfaltos részek.
Egyébként szeretem a kisebb, családias rendezvényeket, itt is próbálták egyedivé tenni a versenyt, különösen tetszett, hogy „ráépítették” a várra és a történelmi háttérre. „Középkori lovaggal” folyt a bemelegítés, ez is különleges hangulatot adott az egésznek. Nagyon elégedett vagyok a szervezéssel. Külön öröm, hogy el tudtam csábítani három futótársamat is, így a nevezési díjjal támogattuk a helyi futóegyesületet.
– A sümegi várba nehéz volt felfutni?
– Rosszabbra számítottam, de nagyon szép volt, a panoráma pedig fantasztikus. Futottunk egy kört a vár belső falán, majd a várból kifelé menet kaptunk egy hűtőmágnest is ajándékba. Nagyon kedvesek voltak a szervezők, látszott, hogy tényleg sok energiát tettek a rendezvénybe. Ez volt az első sümegi versenyem, de biztosan nem az utolsó.
– Mi jelentette a legnehezebb részét a versenynek?
– Nem volt igazán nehéz rész. A mögöttem futók sem kerültek különösebben közel hozzám. Úgy alakult, hogy az elején egy magasabb tempóban kezdtem, és ezt végig sikerült tartanom.
– Tekintsünk egy kicsit előre: tervek, célok?
– Készülök tovább, végzem az edzéseimet. Október vége, november eleje elég sűrű lesz: a Szádvár Trail hatvankilenc kilométeres távján indulok, majd két héttel később a Piros 85-ön. Elég húzós időszak lesz, a továbbiakat majd meglátjuk. Szeretnék a Tanúhegyek Trailen is indulni, de nem tudom, addigra sikerül-e kipihennem magam. A Lavaredo Ultrára kisorsoltak, így jövőre ott leszek a százhúsz kilométeres távon.
