Középkori lovaggal melegített, majd győzött Sümegen

– Nagyszerű futással győzött a közelmúltban a Sümeg Trail huszonegy kilométeres távján: az aranyéremért ment?
– Abszolút nem, csupán edzőversenynek fogtam fel – mondta a Csupasportnak Makrai Gábor. – Szerettem volna jó tempót menni, külön öröm, hogy ez végül az első helyre lett elég. Túlzott jelentőséget nem tulajdonítok neki, mert ezt a megmérettetést edzőversenyként kezeltem. Magamhoz szeretek viszonyítani, és örülök, mert jó tempót futottam, és kiadtam magamból mindent.

– Milyennek értékelné a futását?
– Nem teljesen a tervek szerint alakult. Az elején felrúgtam néhány szabályt...

Elég magas tempót mentünk kifelé Sümegről, a homokos, emelkedős részen. Éreztem, hogy túl erősen kezdtem. A negyedik kilométer környékén tudatosult bennem, hogy a nyolc kilométeres távra induló versenyzők már leváltak, onnantól pedig én haladtam elöl. Próbáltam tartani a tempót és az első helyet. A frissítőpontokon megálltam, remekül éreztem magam, jó erőben. Az még hozzátartozik, hogy a huszonegy kilométeres távon hétszáznyolcvan méter volt a szintemelkedés.

– Milyen volt a pálya és a szervezés?
– Szombathelyiként külön öröm, hogy közel van hozzánk Sümeg, számtalanszor elmentünk már a Balatonra menet a vár mellett. Viszont most teljesen más élményt jelentett, hogy futva fedezhettük fel. Nagyon tetszett ez a rész. A pálya jól volt szalagozva, gyakorlatilag csukott szemmel is végig lehetett volna menni rajta. Sok helyen segítettek önkéntesek, mindenkinek akadt egy kedves szava a versenyzőkhöz, buzdították a futókat.

Egyébként szeretem a kisebb, családias rendezvényeket, itt is próbálták egyedivé tenni a versenyt, különösen tetszett, hogy ennyire ráépítettek a várra és a történelmi háttérre. Középkori lovaggal folyt a bemelegítés, ez is különleges hangulatot adott az egésznek. Nagyon elégedett vagyok a szervezéssel. Külön öröm, hogy el tudtam csábítani három futótársamat is, így a nevezési díjjal támogattuk a helyi futóegyesületet.

– A sümegi várba nehéz volt felfutni?
– Rosszabbra számítottam, de nagyon szép volt, és a panoráma is fantasztikus. Futottunk egy kört a vár belső falán, majd a várból kifelé menet kaptunk egy hűtőmágnest is ajándékba. Nagyon kedvesek a szervezők, látszott, hogy tényleg sok energiát tettek a rendezvénybe. Ez volt az első sümegi versenyem, de biztosan nem az utolsó.

– Mi jelentette a legnehezebb részét a versenynek?
– Nem volt igazán nehéz rész. A mögöttem futók sem kerültek különösebben közel hozzám. Úgy alakult, hogy az elején egy magasabb tempót szabtam meg magamnak, és ezt végig sikerült tartanom.

– Tekintsünk egy kicsit előre: milyen célokat tűzött ki maga elé a közeljövőre? 
– Készülök tovább, végzem az edzéseimet. Október vége, november eleje elég sűrű lesz: a Szádvár Trail hatvankilenc kilométeres távján indulok, majd két héttel később a Piros 85-ön veszek részt. Elég erős időszak lesz, a továbbiakat pedig meglátjuk. Szeretnék a Tanúhegyek Trailen is indulni, de nem tudom, addigra sikerül-e kipihennem magam. A Lavaredo Ultrán kisorsoltak, így jövőre ott leszek a százhúsz kilométeres távon.