A backyard-vb tanulsága: nem lehet mindig kiemelkedőt nyújtani

Összesítésben a tizennegyedik helyen végzett a magyar válogatott a backyard csapatvilágbajnokságon. Elégedett ezzel az eredménnyel?
Folyamatosan fejlődik a hazai szakág az évek alatt – mondta a Csupasportnak Pósa Tibor, a magyar backyard-válogatott csapatmenedzsere. – Kétezerhúszban nem vettünk részt a backyard csapatvilágbajnokságon, kétezerhuszonkettőben harmincháromból hatodikak lettünk, kétezerhuszonnégyben hatvanegy ország közül a tizenkettedik helyen végeztünk, míg most hatvankilencből tizennegyedikként zártunk. Összességében egy kicsit elmaradtunk a legutóbbi, kétezerhuszonnégyes eredményhez képest, de ez egyáltalán nem vet rossz fényt a magyar csapatra. Sőt, rengeteg egyéni rekord született, ráadásul a teljes csapat, tizenöt fővel harminchárom óráig a pályán volt, ami új magyar csúcs.
Ebben a vonatkozó rangsorban az Egyesült Államok, Japán, Ausztrália és Belgium mögött az ötödikek lettünk, ami nagyon szép eredmény. Szóval, mindent egybevetve egyáltalán nem szabad elégedetlennek lenni.

Ahogy említette, heten döntötték meg a saját egyéni csúcsukat, ami kiemelkedőnek számít.
Nem csak az egyéni rekorddöntőkre, hanem mindenkire büszke vagyok. Minden világbajnokságon vannak pozitív és negatív dolgok is, a következtetéseket le kell vonni. Főként az erősségeinkre kell építeni, a hibáinkból pedig tanulni kell. Mindig vannak fanyalgók, de reálisan kell látni a dolgokat. Önmagában is kiemelkedő eredmény, hogy a világon a tizennegyedikek vagyunk, a teljes csapat az ötödik legtöbb ideig volt egyben a pályán és hét egyéni csúcs született. Természetesen voltak kiemelkedő teljesítmények, Kertész Ádám kilenc órával megjavította egyéni rekordját, Sárosi Gyula pedig hatalmasat küzdött önmagával. De megemlíthetném még Fodor Szilárdot és Gurisatti Gábort is, akik minden nehézség ellenére szépen teljesítettek. Nem akarok kihagyni senkit, de az biztos, hogy nem lehet mindig a csúcson lenni, nem lehet mindig egyéni rekordot dönteni.
Teljesen normális, ha olykor nem állnak jól a csillagok.
Fűrész Edit az egyik legjobb magyar backyardosnak számít, ezúttal harminchárom órát töltött a pályán és elsőként hagyta abba a futást.
Fűrész Edit mindig kimagaslóan teljesít, elképesztően jó futó és remek ember, nem véletlenül van korábbról hetvenhat órás eredménye is. Pontosan ezt mondtam az előbb, sokan hajlamosak úgy gondolni, hogy mindig ezt a szintet kell hoznia, de a sport és az ultrafutás nem erről szól. Egyszerűen nem lehet mindig kiemelkedőt nyújtani, nem mindig van karácsony. Biztos vagyok benne, hogy egy csúcsformában lévő Fűrész Editet látunk, akkor még kiélezettebb lett volna a küzdelem a győzelemért, és még több kört tettek volna meg a futók. De a sportban nincsen ha… Mindenki kihozta a legtöbbet önmagából, nincs okunk szégyenkezni, büszkének kell lennünk. Ezúton is köszönöm szépen mindenkinek a munkáját, dolgozni kell tovább.

Mit szól Sárosi Gyula és Kertész Ádám győzelemért vívott csatájához?
Sárosi Gyula legendásan nem bírja az éjszakát, de amint feljön a nap, újból erőre kap. Soha nem szabad leírni, bármilyen állapotban is van – ez újfent bebizonyosodott. Ha sikerül megoldania az éjszakák menedzselését, akkor elképesztő teljesítményre lesz képes.
Ami Kertész Ádámot illeti, rendkívül fókuszált és motivált volt, bárki ellen megállta volna a helyét. Az volt a benyomásom, hogy még jelentős tartalékai maradtak és képes lett volna a végtelenig is elfutni.
Nagyon alázatos a backyard irányába, most is jól kezelte a dolgokat, remekül taktikázott, nem kérdés, hogy ezúttal ő volt a legjobb magyar versenyző. Emlékezetes csatát vívtak, mindketten elképesztő tartásról tettek tanúbizonyságot, mindenki példát vehet róluk. Akkora volt bennük a küzdőszellem, hogy ezt látva bevallom, elérzékenyültem. Meg kell említeni a segítőket is, le a kalappal előttük. Végig azon dolgoztak, hogy minden válogatott futó a lehető legjobb teljesítményt nyújthassa. Külön köszönettel tartozunk támogatóinknak is, akik lehetővé tették, hogy versenyzőink kiemelkedő ellátást és hátteret kapjanak, és minden figyelmüket a futásra, a saját teljesítményükre fordíthassák.
Mit hozhat a jövő?
Mindannyian sokat tanultunk ebből a világbajnokságból, értékes tapasztalatokkal gazdagodtunk. A világbajnokság után nem sokkal közös megbeszélést tartottunk, amelyen átvettük, hogy mi működött jól, és min tudunk még javítani. Ez ugyanúgy része a közös munkának, mint a felkészülés vagy maga a verseny. Szeretnénk a tanulságokat beépíteni a következő időszak munkájába, hogy még felkészültebben és még összetartóbb csapatként állhassunk rajthoz. Mindannyian várjuk a folytatást.

Különleges ajándék: privát Ub születésnapra!

A betegség sem akadályozta meg az éremszerzésben








