E-sport: „Lehet, hogy tíz év múlva is hasonló eredményeket tudok elérni”

– Hogyan került kapcsolatba az e-sporttal? Egyáltalán később, mint az élő sporttal?

– Apáék vittek le edzésre a Goldball futballcsapatához, ahol már hatévesen elkezdtem rúgni a bőrlabdát olyanokkal, mint Nagy Ádám, Vida Kristopher vagy az MTK-s Gera Dani, az a kilencvenötös korosztály nem volt gyenge. Az e-sporttal pedig ugyanúgy hat-hét éves koromban kezdtem el foglalkozni, ha lehet ezt mondani, mert nagyon jó kikapcsolódást nyújtott az edzések és a tanulás között.

– Pontosan milyen e-sportról beszélünk? Mert a maihoz képest az akkori nyilván gyerekcipőben járt.
– A FIFA-széria már ekkor is létezett, bár grafikailag nyilván ég és föld volt a különbség a maihoz képest, de a foci szeretete a videojátékban is megmutatkozott, így aztán a számítógép előtt is próbáltam minél több időt tölteni.

– A grafika mellett játéktechnikában mennyit fejlődött a FIFA azóta?
– Még a 2010-es években is voltak olyan bugok, játékhibák, amelyeket kihasználva akkoriban biztosan gólt lehetett lőni, például ha Arjen Robben-szerűen valaki bevitte a tizenhatos sarkáról a labdát, abból tízből tízszer gól lett, de a fejlesztők ezeket azóta kiküszöbölték. Ezért is vagyok nagyon kíváncsi arra, hogy a következő öt-tíz évben hová fejlődik a FIFA-széria.

– Az élő futballnál is gyorsabban fejlődik?
– Sokkal! A játékfejlesztők minden részletre odafigyelnek, a stadionokra, a szurkolókra, a játékok arcára, mozgására, a labda fizikájára, számtalan, a laikus számára is észrevehető dologra.

– Mikor dőlt el, hogy az e-sport lesz a fontosabb a valódi futballnál? Hol fordult meg az életed?
– Négy éve volt egy nagyobb mérföldkő a pályafutásomban. Akkor az ELTE sportmenedzser szakára jártam, és elindultam a barátaim noszogatására egy egyetemi bajnokságon, amelyet több mint ezer résztvevő közül megnyertem, és ennek köszönhetően eljutottam New Yorkba. Akkor látta a családom és a barátaim, hogy a játék nemcsak hobbi, hanem akár karrierként is jelen lehet az életemben. Azóta fordítom minden figyelmemet az e-sportra, és próbálok egyre jobb lenni.

– Ekkor az élő futballban hol tartott a pályafutása?
– Akkor épp megye I-ben. Akkor azonban már inkább a futsal felé húztam, ha már Nagy Ádámhoz hasonlóan U19-ig az Aramisban futsaloztam is a nagypálya mellett.

– Legalább az e-sport és a futsal között nincs kizáró ok.
– Nincs, persze, az NB II-es 5 Stars-Érdi VSE technikai vezetőjeként is dolgozom, éppen ezért a hétfők pörgősebbek, mert akkor vannak a bajnokik. De októberre az idegenbeli meccsekről felmentést kaptam, mert ez az időszak a FIFA-é.

– Ha már most jött ki az új FIFA...
– Igen, nekem is sikerült már korai hozzáférést, early accesst kapnom, ez most a tréningidőszak, most kell kiismerni az új játékot, ez nem is olyan rövid tanulási folyamat, de a cél az, hogy az első versenyhétvégére összeálljon a taktikám.

– Mi az új a most bevezetendő FIFA-ban?
– Lassabb, de valósághűbb lett a játék, kicsit vesztett a szimulátoros fílingjéből. De akinek megvan a térlátása a pályán, és jól ki tudja használni az üres területeket, annak nagyszerű. Érdekes, hogy ezt nagyon élvezem, miközben nekem kevésbé fekszik. A streamelésnél az is fontos, hogy tetsszen a játék, de még sok vele a gyakorolnivalóm.

– Hogyan fest a pandémia alatt a versenyidőszak? Hiszen a laikus azt gondolná, hogy a vírus az e-sportot befolyásolja a legkevésbé, az a járvány egyik nyertese.
– Online igen, de az offline, azaz az egy térben megrendezett versenyek elmaradtak. De a bezártságban tagadhatatlanul volt egy boom az e-sportban, és most ősszel is megmaradtak ezek a számok. Ugyanakkor a cégek azért behúzták a féket a szponzorációban és elmaradó rendezvények támogatásában. Reméljük, hogy ha a gazdaság visszakerül az eredeti medrébe, akkor ez a rész is rendbe jön.

– Mit hoznak a következő hetek?
– Próbálok minél több időt a játékra fordítani, akár napi hat-nyolc órát. De én ha leülök a géphez, akkor streamelek is, és miközben éppen betanulom az új játékot, a közösségemnek is megmutatom, mit tudok. Folyamatos a chat, jönnek a kérdések, Twitchen lassan átlépem a harmincötezer követőt, egy-egy közvetítés, azaz hat-nyolc órás session alatt azonban a hétvégén, amikor a követőknek nem kell reggel kelniük, az ötvenezret is elérem. Erre már egy külön szobát is kialakítottam, és a barátnőm is támogatja ezt a törekvésemet, mert tudja, hogy ez az életem.

– Élő versenyek híján milyen lesz a versenyidőszak?
– Régiókra osztották a világot, hat vagy hét online, azaz steril, otthoni, biztonságos körülmények közötti versenyről tudok, szerencsére a játékban már nem lesz meg az a késés, ami a távoli földrészeken játszók reakcióidejét befolyásolta. Az 5G-vel persze idővel majd ez is megoldódik. Tudom, hogy a témában nagyon sok a szkeptikus hang, de az e-sportnak, a népszerűségének csak jót tesz, az biztos.

– Ezeknek a versenyeknek mennyi az összdíjazásuk?
– Elég jelentős, egy-egy ilyen versenyé, úgy tudom, négyszázezer dollár, amiből a győztes százezer körül kap.

– Azért már le lehet ülni a géphez...
– Le, de ez nemcsak a pénzről szól, hiszen az sem mindegy, hogy a világranglistán éppen hol állok. Ez a legobjektívabb szempont, kicsit hasonló a teniszéhez, és a FIFA 20-ban én huszonharmadik voltam a világon, Európában olyan tizenharmadik vagy tizennegyedik. De menet közben álltam a világon a tizedik helyen is. A brazilok, az ausztrálok, a szaúdiak erősek, a huszonharmadik hely nagyon nagy büszkeséggel tölt el, és nagy lendületet ad az előttem álló évre is. De most a nulláról indulok, alig várom, hogy elkezdjem a pontokat gyűjteni.

– Az elitben nyilván mindenki ismer mindenkit.
– Persze, immár négyéves a rivalizálás a legjobbakkal, mindent tudunk egymásról.
Mi kell ahhoz, hogy valaki ott lehessen a legjobbak között? Mert nyilván nem csak a szimpla játéktudás.
Az állóképesség az egyik legfontosabb, mert nagyon monoton tud lenni, ha valaki hat vagy nyolc órát ott ül egyfolytában a gép előtt, szünet nélkül. Streamelés közben ugyanis nem tarthatok negyed- vagy félórás szüneteket, mert akkor a nézők elmennek, folyamatosan fenn kell tartanom az érdeklődést. Fontos a táplálkozás is, odafigyelek az étrendemre, olyan ételeket fogyasztok, amelyek a figyelmemet is segítik. És a mozgás is kell, ami egy meniszkuszporc-szakadás után nem olyan könnyű, ez az elülső keresztszalag sérüléséhez, az ACL-hez hasonlít, ilyen volt Zlatan Ibrahimovicnak is, de nekem szerencsére csak részleges szakadásom volt... Ez két éve történt, azóta baráti focikat vagy rövidebb egyórás futásokat vállaltam, de bajnokikra nem mertem beállni. Kaptam hialuronsavas kezelést, azaz injekció is volt a térdemben, gyógytornáztam is, de most már javul a helyzet, mindent megteszek a visszatérésért.

– Ez talán a laikusoknak is jó válasz arra a kérdésre, hogy mitől is sport az e-sport.
– Az utóbbi időben már sokat javult a helyzet, egyre kevesebb a negatív visszhang, hiszen egyre többen látnak a dolgok mögé. Az emberek tudják, milyen versenyek vannak, mekkora tömegeket ér el az e-sport, és milyen pénzek mozognak benne. A kételkedők száma is nagy persze, de olyan tömegeket generálunk, hogy a hatalmas eléréshez képest csökken a minket bírálók száma.

– Sztárnak számít az e-sportos közösségben?
– Inkább hasznos tagnak, hiszen én is közülük emelkedtem ki, próbálok is egyre több dolgot visszaadni azoknak, akik felnéznek rám, pontosabban az eredményeimre. Éppen ezért igyekszem az offline térben is több közös rendezvényt szervezni a követőimmel.

– Az évente változó körülmények közepette az öt-tíz évvel későbbi önmagától mit vár?
– Minden játék évente fejlődik, de mivel mi vagyunk az első olyan generáció, amelyik már az e-sportban nőtt fel, és amelynek tagjai már főállásban is ezt űzik, én nem aggódom. Lehet, hogy öt vagy tíz év múlva is hasonló eredményeket tudok elérni. A lövöldözős játékokban a reflex kopása sokat számít, nem véletlen, hogy tizennyolc-húsz évesen vannak az emberek a csúcson, de nálunk ez kevésbé jellemző. De ez a valódi fizikai sportokban is így van, úgyhogy mindent összevetve a FIFA-ban még bőven van bennem perspektíva.