Szalay négyből három szakaszt megnyert, és vezet az összetettben

„Az első szakaszon eltévedtünk, pont ugyanott, ahol tavaly is. A nagy balos helyett kicsit mentem balra, ami miatt a GPS szerint elvesztettünk egy perc huszonnégy másodpercet. Délutánra egyre jobban belelendültünk: már ralisan, keresztben érkeztünk a kanyarokba. Négyből három szakaszt megnyertünk, ami elég jó... Ezek után nem lehet más célunk, mint megnyerni a versenyt és természetesen mivel maximalisták vagyunk, az összes szakaszon állni fogok a gázon" – ígérte a magyar bajnoki címvédő Szalay Balázs, amit akár fenyegetésnek is vehetnek a riválisok, akiknek amúgy sem volt könnyű napjuk.

Korda Eriket és Tóth Györgyöt az első körben defekt hátráltatta. Már a szakasz tizedik kilométerénél kilyukadt az abroncs, de a Nissan-pilóta ment vele még vagy tíz kilométert, mire belátta, hogy kénytelen lesz kicserélni. Nem működött az emelő, úgyhogy eltelt a kerékcserével vagy nyolc perc. S ha ez még nem lett volna elég, a szerelési munkálatok elhúzódtak, a páros késett a gyűjtőből, úgyhogy emiatt még büntetést is kapott.

„Az utolsó szakaszt megnyertük, és minden jó, ha jó a vége, de azért nem tagadom: eléggé zűrös napunk volt. Nem működött a méterszámlálónk, és egyébként sem volt egyetlen tiszta szelektívünk sem. Ehhez képest a magyar értékelésben másodikok vagyunk, ami nem rossz!" – mondta Korda Erik, aki mögött a magyar értékelésben Varga Imre következik.

„Pénteken egy másik bolygón voltunk: sose mentem még ennyire ritmustalanul. Szombaton futóműgondunk volt: ami a teszten tetszett, az most nem jött be. Egyelőre a harmadik helyen állunk, szeretnénk is itt befejezni a versenyt" – mondta Varga.

A legkalandosabb napja az élmezőnyből talán Fazekas Károlynak volt. Először árokba csúszott és hajszálon múlt, hogy álló helyzetben fel nem borult, majd nekiütközött egy fabódénak és a földdel tette egyenlővé.

„Megúszott keresztben az autó és már nem tudtuk kikerülni a bódét. Az ütközésben leáramtalanítottuk a kocsit, úgyhogy sok időt vesztettünk. Ráadásul szétrepedt a szélvédő, úgyhogy a következő szakaszon alig láttam valamit. Ráadásul a lemenő nap fényében millió ponton csillogott a szélvédő, úgyhogy többször is túlcsúsztunk. Nem élveztem ezt a napot" – vallotta be Fazekas, s az vesse rá az első követ, aki élvezte volna a helyében.

Várkonyi Andreát és Laklóth Aladárt talán némiképp meglepte, hogy már nem lepődik meg semmin. Azon sem, hogy a vetélytársak időnként a szélrózsa minden irányából érkeznek, sőt, azon sem, hogy valaki elrajtol mögülük, és egyszer csak érkezik szemből, a váratlan gödrökről és ugratókról már nem is beszélve.

„A mai nap tanulsága: van élet az agyhalál után. Nagyon jókat mentünk, tényleg, de borzalmasan fárasztó nap volt. Egyrészt azért, mert ehhez hasonló terepen még nem mentem. Az erdőben ugyanis a fű alatt nem látja az ember, hogy gödör van előtte, vagy csak árnyék, úgyhogy az útra is nagyon kellett figyelni, meg arra is, amit Aladár mond, hiszen az itinerben harminc-ötven méterenként jött egy új jel, tehát volt információ bőven..."– mondta Várkonyi Andrea, aki a magyar értékelésben az ötödik helyen áll, a kis kategóriában pedig harmadik.

A Kapuvár környéki viadal vasárnap három szelektív szakasszal ér véget.