A sivatag szerelmesei - két magyar egység rajtol az orosz pokolban

Szalay Balázs és Bunkoczi László a sivatagba készül – végre. A páros tavaly pályafutása során először megszerezte a magyar bajnoki címet, mégis volt egy kis hiányérzete, méghozzá azért, mert nem versenyzett sivatagban. Sőt ha egészen őszinték akarunk lenni, a 2009-es Dakar óta nem száguldott a dűnék között az Opel Dakar Team kettőse.

Éppen ezért afféle hiánypótló (no, és ami még fontosabb, a Dakar-ralira való felkészülés fontos állomása) lesz a Selyemút-rali.

„Izgatottan várom, mi lesz – jelentette ki Szalay, ami az ő szájából enyhén szólva meglepő, hiszen a világ jó néhány nagy sivatagját megjárta már. – Úgy érzem, hogy az országos bajnoki futamok, a győzelmek után lendületben vagyok, pláne, hogy nemrég volt a legutóbbi verseny, de azért arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy mennyire felejtettem el a sivatagot, és hogy a sivatag mennyire felejtett el engem. Bízom benne, amikor már ott leszünk, hamar visszajön a tudás, s hogy a dűnék között autózás éppen olyan, mint a biciklizés – nem felejti el az ember. Ebben a pillanatban azonban egy kicsit izgatott vagyok."

A csapat a szervizkamionnal és a versenyautóval már kedden útnak indult Moszkva felé, s az Antarát már át is hangolták a sivatagra: belekerültek a homokfutók, a lapátok (bár Szalay reméli, azokra nem lesz szükség), a kerékfújók, a nagyobb vizes tartályok és az 550 literes üzemanyagtank, amelybe körülbelül 1100 kilométerre elég benzin fér. (Rossz esetben, ha elássák magukat, csak 900 – teszi hozzá Szalay, de erre nem is szívesen gondol.)

S hogy mennyiben más a sivatagban navigálni, mint az ob-futamokhoz hasonló sprintversenyeken?

Bunkoczi László szerint teljesen más.

„Ha viccesen akarnék fogalmazni, azt kéne mondanom, olyan régen jutottam el egy tisztességes, rendes sivatagba, hogy már nem is emlékszem, mit kell másként csinálni – mosolygott Bunkoczi. – De komolyra fordítva a szót: a sivatagban sokkal nagyobbak a távolságok és sokkal kevesebb tájékozódási pont, mint mondjuk egy erdei szelektív szakaszon. Ennek megfelelően navigátor szempontból sokkal nagyobbat is lehet hibázni, mert nehezebb észrevenni, ha hibázol. A másik nehézség, hogy nem jártunk még errefelé, és eddigi tapasztalataim szerint ahány ország, annyiféle sivatag – ennek is biztos megvannak a sajátosságai. Nagyon várom már a versenyt, az oroszok biztos megadják a módját, már csak abból kiindulva is, hogy a Vörös téren Putyin rajtoltatja majd a mezőnyt. Az ilyen nagy versenyek előtt mindig szoktam izgulni, most is fogok – úgy látszik, ez nem múlik el, talán csak egy kicsit jobban leplezem."

Ami a kamionos egységet illeti: Kovács Miklós, Czeglédi Péter és Tóth Tamás számtalanszor megmérette már magát a Szaharában (sőt egyszer meg is nyerte a Dakar-pótlékként használt Africa Race-t), s most a világ legjobb kamionosaival is összeméri a tudását.

Míg az autósoknál 110, addig a kamionoknál 35 induló gördül majd fel szombat este a rajtdobogóra a Vörös téren. A mezőny népes, világklasszisokkal gazdagon tűzdelt, így a magyarokra óriási kihívás vár.

„A magyar bajnokság kapuvári futamán melegítettünk a Selyemút-ralira, amely az első hosszú távú versenyünk lesz a kieséssel végződő januári Africa Race óta. Érdekes lesz az afrikai versenyek után Oroszországban száguldani a Scaniával, ráadásul óriási nevek szerepelnek a nevezési listán, elég csak a Kamaz gyári csapatát említeni. Várt eredményről inkább nem beszélnék: a legfontosabb az, hogy eljussunk a célig" – mondta a Qualisport pilótája, Kovács Miklós.

Czeglédi Péter, hazánk egyik legrutinosabb sivatagi navigátora arra számít, hogy a változatos terep megterhelő lesz a járműveknek, és óriási feladat elé állítja a mitfahrereket is.

„Nagyon nehéznek ígérkezik a verseny, dűnés, sivatagos részek is várnak ránk. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a túlélésre kell játszania annak, aki el akar jutni Szocsiig. Azt tervezzük, hogy a szokásos tempónknál picit visszafogottabban kezdünk, hogy kíméljük a Scaniát. Ez a futam későbbi részében kifizetődő lehet” – fogalmazott a navigátor.