A mezőny első felének még az időjárás is megkegyelmezett: a méltó felvezetés (koncertek, homokkép-festők, zászlók felvonulása) után száraz időben kezdődhetett el a fő attrakció, a Selyemút-rali ünnepélyes rajtceremóniája.
A tér közepén felállított rajtdobogóra egyenként gurultak fel a tereprali nagymenői: elsőként 100-as rajtszámmal a kilencszeres Dakar-győztes Stéphane Peterhansel, majd húsz perccel később 110-essel, de még az első felvonásban a Szalay Balázs, Bunkoczi László páros.A magyarok nagy tapsot kaptak (s a pódiumon, a reflektorok fényében még feltűnőbb volt, milyen szép lett a vadonatúj, „magyaros" festésű Opel Antara), majd következhetett a kötelező 16 kilométer a városban. Ugyanis nem fért be minden érdeklődő a Vörös térre, a felüljárókon is lógtak az emberek, mind látni akarták a versenyzőket. Ráadásul Szalayékra fokozott figyelem irányult, hiszen ők közvetlenül a helyi kedvenc, Kamaz-csapat előtt indultak.
„Látványos volt a rajtceremónia, a Vörös tér pedig még mindig gyönyörű, de ha az igazságra kíváncsi, azt mondanám, már alig várom, hogy vasárnap reggel legyen és ténylegesen elrajtolhassunk" – mondta Szalay Balázs, aki először áll rajthoz a Selyemút-ralin, de a 4000 kilométeres versenytáv nem lesz szokatlan számára, hiszen a Dakar-ralikon hozzászokhatott az „erőltetett menethez".
Hozzá hasonlóan tapasztalatlan az orosz versennyel kapcsolatban a mezőny másik magyar indulója, a Kovács Miklós, Czeglédi Péter, Tóth Tamás kamionos trió, de a fiúkat nem is ez izgatja igazán, hanem hogy elég magasra tették nekik a mércét, hiszen a komplett Dakar-élmezőny ott volt a rajtnál. No de nem baj, azért vannak a kihívások, hogy megpróbáljunk nekik megfelelni.
S ez mindkét magyar ugyanígy látja.