Bevették a Vörös teret

Vörös tér éjszaka. A turisták közt fel-felbukkan egy-egy színesebb csoport – na azok az autóversenyzők. Nem „szakbarbárok", ha már korábban idejöttek (kénytelenek voltak amúgy, mert részt kellett venniük az adminisztratív és technikai ellenőrzésen), legalább szétnéznek egy kicsit – és a nézelődésből Moszkva, vagy talán egész Oroszország leghíresebb tere semmiképpen sem maradhat ki. A Kreml, a karácsonyi kivilágításban pompázó GUM-áruház, no és a Vaszilij Blazsennij székesegyház a gyönyörű, színpompás tornyaival.

Szalay Balázs mesél a gyerekkori élményeiről, meg arról, hogy amikor először itt járt, látta a Lenin autóját, majd amikor megérkezik Fazekas Sándor, akkor az esélyekről beszélnek. Nyilván kialakul közöttük egy külön verseny – hát hiszen otthon is harcolnak egymással. Egészséges rivalizálás ez, nincs baj vele, a nemzetközi versenyeken általában a minél jobb helyezés megszerzése mellett az is szempont, hogy valaki elmondhassa: ő volt a legjobb magyar a Selyemút-ralin. Az autós mezőnyben egyébként a fent említett két magyar bajnokon kívül ott van még Liszi László is, aki azonban már hosszabb ideje nem indult terepraliversenyen, ez azonban nem jelenti azt, hogy elfelejtett volna vezetni, sőt... A sivatagi tapasztalataival és a felújított Mitsubishijével megmutathatja mit tud.

Vörös tér reggel. Lassan megtelik versenyautókkal és kamionokkal a tér. A Vaszilij Blazsennij székesegyház impozáns hátteret nyújt a rajtdobogónak, amellyel kapcsolatban semmit sem apróztak el a rendezők – van vagy két emelet magas – így legalább a versenyzők is látják majd a nézőket, meg azok is őket.

Egyelőre azonban minden csendes, csak érkeznek egymás után a járművek, amelyek átestek a kötelező technikai és adminisztratív ellenőrzésen. Kitöltötték az orvosi papírokat (vércsoport, allergia, kit értesítsenek, ha megsérülsz, engedélyezed-e, hogy a versenyorvos tájékoztatást adjon az állapotodról a sajtónak, ha történik veled valami, ilyesmik...), felvették a technikai berendezéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a rendezők mindig tudják, hol vannak, s hogy ha baj van, tudjanak velük kommunikálni, no meg a GPS-t, amelyet ők nyilván nem tájékozódásra használnak (nem is tudnák, egész más funkciókra van beállítva), hanem arra, hogy lássák, érintették-e az összes kötelező pontot.

Az adminisztráció a Luzsnyiki stadionban zajlott amúgy, ahol 88 autó és 24 kamion várt a sorára a parkolóban – szépen türelmesen. A háttérben zene szól (megjegyzendő, ezt reggel fél héttől nyomatják, úgyhogy aki a stadionon belül lévő szállodában alszik, az koncertre ébred – ha akar, ha nem), ők meg futják a kötelező kűrt, ki türelmesebben, ki kevésbé türelmesen. Előbbiek járnak jobban – így is, úgy is ugyanannyi ideig tart az egész.

Az egyetlen magyar kamionos induló, Kovács Miklós járt a legjobban, ő már péntek délután végzett mindennel – a kalocsai mintás, vadonatúj Scania és legénysége az elsők között érkezett meg a Vörös térre.

Vörös tér délután. A tér megtelik emberekkel, nagy esemény a Selyemút-rali nemcsak a versenyzők, a város életében is. Vlagyimir Putyin a fővédnök, így azután a kommunikációra sem lehet panasz, mindenfelé plakátok hirdetik az eseményt, amelynek rajtjára így azután több ezer ember gyűlik össze. Nem mondjuk, hogy nehéz lenne leejteni egy tűt a téren, de lehajolni érte már nem lenne olyan könnyű. A magyarok egymás után gurulnak fel a dobogóra. Először az első tíz autó, majd az első tíz kamion – majd szépen sorban a többiek. Előtte és utána meg show-time! Rock-zenekarok, helyi bandák fokozzák a hangulatot, ha még nem lenne elég paprikás...

Szombaton még nem volt mért szakasz, „csak" 185 kilométer közúton teljesítendő, az igazi küzdelem vasárnap kezdődik.