Kizárták az éllovas Schlessert a Fáraó-raliról

Holdbéli táj. Körös-körül sziklák – valódi labirintus. Így is hívják: a híres Kharafish-sziklák labirintusa, amelyből rettenetesen nehéz megtalálni a kivezető utat. A Fáraó-rali indulói azért megpróbálják, s néhány kivétellel rövidebb-hosszabb idő alatt sikerül is nekik. Még Ariadne fonala sem kell hozzá: „csak" egy pontos itiner és egy jó navigátor. Mondjuk azért az sem kevés.

A versenyzők közül sokan talán nem is tudják, hogy ezen a tájon, a „fehér sivatagban" a legenda szerint eltűnt egy több ezer fős perzsa hadsereg – amely le akarta vágni az utat, de a dűnék útját állták – nyom nélkül. Ma már más a helyzet – tudjuk meg sofőrünktől –, túrákat vezetnek errefelé, a vállalkozó kedvűek gyalogolhatnak reggeltől napestig. Átlagosan 3.5 kilométert tesznek meg óránként, ami elég jó, ha figyelembe vesszük, hogy a teve tempója kb. 6-7 km/óra... Mellesleg a mély homokban gyalogolni kábé annyira könnyű, mint maratonit futni a tengerben.

Amúgy ahogy megyünk egyre beljebb a sivatagban, úgy szigorodnak a szabályok. Míg Kairóban láttunk fiatal nőket fedetlen fővel, farmernadrágban (gyönyörűek voltak egyébként), addig itt már képtelenség megmondani, hogy a talpig feketébe öltözött nők közül ki hasonlít Naomi Campbellre és ki a vasorrú bábára. Ugyanis bent a sivatagban, az oázisokban szinte már alig élnek keresztények, a muszlimok pedig nagyon komolyan veszik a szabályokat. Itt a nők már nemcsak fekete ruhát, hanem fekete kesztyűt is viselnek, s nemhogy az arcuk nem látszik ki, de még a szemük sem – azt valamivel vékonyabb fátyol takarja, hogy kilássanak rajta.

Mindezt több mint 40 fokban.

De a szabály az szabály. Csakúgy, mint a terepraliban, ahol a tikkasztó hőség ellenére tűzálló ruhát viselnek a versenyzők, a megfelelő alsó ruházattal. Az sem túl kellemes. Főleg, hogy miközben a külső hőmérséklet 40 fok, addig a kocsiban van vagy hatvan, úgyhogy inni kell egész nap.

Persze ez nem segít azon, ha ásni kell. Márpedig ezen a napon jó néhány autós kényszerül arra, hogy elővegye a lapátokat a dűnék között. Még a legjobbak is. Kalifa al-Mutajvej például, aki 27 perccel volt lassúbb ezen a napon, mint a világkupa-győzelemért vele harcoló Jean-Louis Schlesser. Szóval fordult a kocka. Most a rutinos francia van jobb pozícióban, de azért semmiképp sem bízhatja el magát. Nem is teszi. Sőt fölényes győzelme ellenére elárulja, nagyon nehéznek találta a csütörtöki napot.

„Elsőként rajtolni mindig nehéz, hiszen te nyitod az utat, nincsenek előtted nyomok. Navigációs szempontból ez a nap nehezebb volt, mint az előző, úgyhogy próbáltunk gyorsan, de óvatosan közlekedni" – mondta Schlesser, akinek így nyolc perc az előnye az összetettben. Al-Mutajvej azonban nem adja fel (miért is tenné?), sőt azt mondta, nem óvatoskodik mostantól, hanem tiszta erőből támad. Történt amúgy egy furcsa eset is: a csütörtöki két szelektív szakasz között a katonák megállították a versenyzők egy részét, hogy a főnök beszélni akar velük. Egyik sem mert ellentmondani, s miután elkészültek a közös fotók (mert persze ez volt a nyomós indok), mentek tovább. Más kérdés, hogy így késtek néhány percet a következő rajttól, ami néhány perces büntetéssel járt.

A motorosoknál Joan Barreda újabb szakaszgyőzelmet söpört be, s növelte előnyét az összetettben.