Dakhla alapvetően a kite-szörfösök paradicsoma, de most két napra a terepralisok átmenetileg nagyobb látványosságot szolgáltattak, mint a hullámok szerelmesei, lévén utóbbiakat minden nap látják, az Africa Race mezőnye azonban egy évben csak egyszer vendégeskedik errefelé.
A szeles óceán-parti város alaposan fel is bolydult, hiszen itt alapvetően mindenből csak egy-két darab fogy, de nem akkor, amikor a mezőny kólázni, teázni, enni szeretne… Maradjunk annyiban: a forgalom jelentősen fellendült.
Ami a tábort illeti: a versenyzők pihentek, a szerelők meg szereltek – ahogy az már lenni szokott.
A szervizcsapatok átnézik ezt, kicserélik azt, nem nyugszanak, amíg nem hozzák százszázalékos állapotba a járműveket. A magyar csapatok sem jelentettek kivételt ez alól.
Igaz, nem dolgoztak éjszakáig és nem keltek hatkor, de nyolckor már mindenki talpon volt, s miután megreggeliztek (tükörtojás, sonka, müzli a menü már napok óta, mert a változatosság gyönyörködtet…), elkezdték a munkát. Darabokra szedték az Opel Mokkát, illetve a sárga Scaniát, majd elkezdték tüzetesen átvizsgálni. Különösebb gond eddig nem volt vele (leszámítva a defekteket, de az nem „testi hiba”), úgyhogy csak a szokásos ellenőrzés zajlott.
Olykor Szalay Balázs is beszállt a munkába, miközben Bunkoczi László már a hétfői itineren dolgozott. Érdekes, hogy máskor már alig várják a versenyzők a pihenőnapot, most azonban (talán a remek részeredményeknek köszönhetően) inkább azt várják, hogy folytatódjon a küzdelem.
„Talán azért van ez, mert ha nem is sokkal, de rövidebbek ezek a szakaszok, mint a Dakar-távok, s jól is megy a versenyzés, úgyhogy egyik nap sem jutottunk el a végkimerülés határáig – mondta Szalay, aki ötből négyszer volt második és az összetett hatodik helyről várja a mauritániai folytatást. – A fiúk most átnézik az autót, mert szerintem most jön a neheze: a mauritániai dűnék között. Én nagyon szeretek homokon autózni, és úgy érzem, tudok is, de a Szahara bárkit meglephet, még a rutinróka Jean-Louis Schlesser is ezt mondta, és én is így gondolom. Egy rossz döntés, és nagyon mélyre kerülhet az ember a sivatagban, de azt is tapasztalatból mondom, hogy mindig van kiút. Valahogy mindig ki lehet mászni a slamasztikából.”
A Kovács Miklós, Czeglédi Péter, Ács László trió tagjai nem tétlenkedtek – míg szerelőik a Scaniát vették kezelésbe (no és a nagy rivális Elisabete Jacinto kamionját, mert volt valami gond, amit a portugálok nem tudtak megoldani – a sivatagi versenyzés már csak ilyen), addig a pilóta feltett egy jó gulyáslevest bográcsban. Mert már jó ideje eljöttünk otthonról, kell a hazai íz. És a gulyás vérré válik majd bennünk – mondta Kovács, aki aztán a további napokról is beszélt.
„Mauritánia a dűnék hazája, ott kiegyenlítődnek az erőviszonyok, nem számít majd annyit a végsebesség, ez nekünk kedvez. Arról nem beszélve, hogy egyébként is nagyon szeretek dűnéken közlekedni. Az erő, a tapasztalat és a jókedv megvan – a többi nem számít” – mondta Kovács Miklós.
A versenyből 2664 kilométer van hátra, ebből 1493 km a szelektív szakaszok hossza. Ennyit teljesít a mezőny, mire megérkezik a Dakar közelében lévő, legendás Rózsaszín-tó partjára.
AFRICA RACE
A verseny állása 5 nap (2838 km, ebből szelektív szakasz:1499 km) után. Autósok: 1. Jean-Louis Schlesser, Thierry Magnaldi (francia, Buggy) 17:00:36, 2. Loomans, Driesmans (belga, Toyota Hilux) 39:59 p h., 3. Sabatier, Rozand (francia, Buggy) 57:17 p h., …6. Szalay Balázs, Bunkoczi László (magyar, Opel Mokka) 2:00:22 ó h. Kamionosok: 1. Tomás Tomecek, Vojtech Morávek (cseh, Tatra) 20:03:45, 2. Jacinto, Marques, Cochinho (portugál, MAN) 13:57 p h., 3. Kovács Miklós, Czeglédi Péter, Ács László (magyar, Scania) 45:47 p h.