– Mi lenne a három kívánsága, ha kifogná az aranyhalat?
– Egészséges szeretnék maradni, jól és boldogan élni a kislányommal és a feleségemmel, és… Szeretném megnyerni a világbajnokságot!
– Ez talán saját erőből is sikerül, nem? Mit gondol, mennyi időbe telik?
– Nehéz megmondani, mert ez egészen más, mint a rali – más képességek kellenek ahhoz, hogy itt gyors légy, mint a raliban. Szóval azt sem tudom, hogy egyáltalán elérem-e egyszer azt a szintet, amelyet szeretnék, hogy képes leszek-e a világbajnoki címért harcolni. Sok mindent kell még tanulnom, aztán majd meglátjuk.
– Az ellenfelek azt mondják, ahhoz képest, hogy még mindig nincs sok tapasztalata a túraautózásban, elég bátor…
– Ez azt jelenti, hogy vakmerő? Hogy rizikót vállalok? Hát ez egyáltalán nem igaz rám! Persze az autósport önmagában rejt kockázatot, de ha végignézi a pályafutásomat, sokkal kevesebb autót törtem össze az évek során, mint a vetélytársaim, és ez jó érzés. És attól, hogy szakágat váltottam, hogy itt megy a test test elleni küzdelem, a mentalitásom semmit sem változott. Igaz, vállalok kockázatot, az előzéseknél ez olykor elkerülhetetlen, de szerintem nem a rizikózás a legfőbb erényem.
– Teljesített egy szezont, van már kedvenc pályája?
– Spa nagyon jó, és persze van még jó néhány, amelyen szeretek versenyezni.
– Például a Hungaroring?
– Ha már rákérdezett, az is. A magyar pályán élvezetes vezetni, az egyetlen hátránya talán, hogy nagyon nehéz előzni rajta – a tavalyi versenyt például ez nem tette túl izgalmassá. Remélem, az idén más lesz. Maga a pálya egyébként nagyon technikás – gyors és lassúbb kanyarok váltakoznak, észnél kell lenni.
– Mit gondol Michelisz Norbertről?
– Sokat harcolunk egymással – talán ő az, akivel a leggyakrabban találkozom a pályán, talán vele vívom a legtöbb nagy csatámat. De ebből nincsen probléma kettőnk között, mert nagyon fair pilóta, és kedves fiú.