Africa Race: hercegségbeli rajt, dobogós magyar álmok

AHONNAN ELRAJTOLT A MEZŐNY

A tavalyi nagy sikerű nyitány után az Africa Race szervezői ismét Monacót választották a verseny rajtjának helyszínéül. Különleges hangulatát, lenyűgöző szépségét és a motorsporttal kapcsolatos hagyományait tekintve valószínűleg keresve sem találhattak volna jobb helyet a hercegségnél, pláne annak tükrében, hogy a mezőny már tavaly is maradéktalanul elégedett volt a körülményekkel. Csakúgy, mint akkor, a rajtceremónia ezúttal is a kultikusnak számító és motorsportereklyéktől roskadozó StarsʼnʼBars étterem előtt zajlott az év utolsó napján, a viadal nagykövete, a különböző televíziós műsorokból jól ismert Adriana vezetésével.

A maroknyi magyar különítményt három egység képviselte a rajtdobogón: a Szalay Balázs, Bunkoczi László (Opel Mokka) autós páros, a Kovács Miklós, Czeglédi Péter, Ács László (Scania) kamionos trió, valamint a Darázsi Zsolt, Szalai Norbert (MAN) páros, amely szintén a monstrumok között méreti meg magát.

Szalay negyedszer áll rajthoz a viadalon: „Az autó jó, mi készen állunk – megcélozzuk a dobogót" – mondta.

Kovács Miklós a kilenc Africa Race közül csupán egyet hagyott ki: „Jó a mezőny, itt egyetlen napot sem lehet ellazsálni" – állapította meg, végignézve a riválisokon, amelyek között van gyári Kamaz, Tatra, és félgyári MAN is.

„Egy kicsit azért izgulok – vallotta be Darázsi Zsolt. – Azért nem ma volt, hogy legutóbb Afrikában versenyeztem." Nem ma, hanem pontosan 2007-ben, az utolsó afrikai Dakaron. Azóta azonban indult Dél-Amerikában, s a dűnézést amúgy sem lehet elfelejteni. Ebben bízik ő is...

EGY KIS TÖRTÉNELEM

Jelen formájában Monacóról sok mindent tudunk, ám a hercegség történelme talán nem mindenki számára ismert. Érdekesség, hogy a terület 13. század előtti múltjáról nem maradtak fenn részletes feljegyzések, így csupán abban lehetünk bizonyosak, hogy 1215-ben a genovai Ghibellinek – felmérve a monacói szikla stratégiai fontosságát – letelepedtek a területen, és elkezdték építeni azt az erődöt, melynek alapjain fekszik a mai hercegi palota is. Kicsiny területe ellenére a következő évszázadokban Monaco fontos történelmi helyszínné vált, amelyért a Guelphek és a Ghibellinek hosszasan csatáztak. Hercegséggé 1612-ben vált, és 1793-ig meg is őrizte függetlenségét, amikor francia csapatok szállták meg. Napóleon száműzése után aztán Szardínia fennhatósága alá került, az 1848-as francia forradalom után viszont visszanyerte függetlenségét – igaz, fájó területi veszteségek árán. Mivel ezzel a bevételek is csökkentek, III. Charles herceg kitalálta, hogy játékházat alapít, a Casino pedig nagyon vonzotta a befektetőket, ennek következtében luxushotelek és gyönyörű épületek sora épült meg. A hercegség azóta is őrzi luxusjellegét.

TÖBB MINT SZÁZÉVES RALI

Érdekesség, hogy a több mint százéves múltra visszatekintő Monte-Carlo-ralit szervező Monacói Automobilklubnak eredeti formájában semmi köze sem volt az autókhoz, 1890-es alakulásakor ugyanis egyszerű kerékpáros-egyesületként működött. A szervezet 1907-ben bővítette ki tevékenységi körét az „automobilokkal", a klasszikus autóversenyzéstől azonban még így is nagyon messze állt. Igazából az első, 1911-es Monte-Carlo-rali tényleg nem volt több egyszerű autós összejövetelnél (ami az angol rally szó eredeti jelentése is), amit I. Albert herceg jóváhagyásával, szimplán turisztikai célokkal rendeztek meg. A különböző európai indulási pontok miatt eleinte az autók eleganciáját, kényelmét és állapotát is figyelembe vették a győztes megállapításánál, vagyis tényleg elmondható, a Monte-Carlo-rali akkor csupán nyomokban emlékeztetett későbbi önmagára. Az esemény azonban ezek után is töretlen népszerűségnek örvendett, és csak a két világháború alatt nem rendezték meg. A rali-világbajnokság 1973-as indulásakor nem is lehetett kérdés, hogy a legendás versenynek is helye lesz a naptárban, és azóta is csupán négy olyan év volt, amikor különböző okok miatt nem szerepelt benne.

A FORMULA–1 LEGKÜLÖNLEGESEBB VERSENYE

Ha a Monacói Nagydíj Formula–1-ben betöltött szerepének fontosságát szeretnénk érzékeltetni, talán elég csupán annyit mondanunk, hogy a világbajnoki sorozat összes helyszíne közül egyedül a hercegségnek nem kell jogdíjat fizetnie a versenyrendezésért. A nagydíj életre hívásában ugyanakkor a ralihoz hasonlóan nagy szerepe volt a véletlennek is, mivel a legendás versenyt a kezdetekben félig-meddig a kényszer szülte. Az 1928-ra a már Monacói Automobilklubként működő autósegyesület azt szerette volna, hogy felvegyék a nemzetközi szövetségbe, jelentkezését azonban visszadobták arra hivatkozva, hogy a hercegségben nem rendeznek jelentősebb autóversenyt (a többnyire más európai országokon keresztülvezető Monte-Carlo-ralit nem tartották annak.) A lelkes monacóiak azonban nem hagyták annyiban, ezért a következő évben Anthony Noghés vezetésével a városállam szűk utcáin megrendezték az első nagydíjat, melyet a világbajnoki sorozat 1950-es életre hívásáig még tíz követett, 1955-től pedig megszakítás nélkül tagja a Formula–1-es versenynaptárnak a Monacói GP.

LEGENDÁS VERSENYZŐK GYŰJTŐHELYE

Különleges hangulata mellett Monacót az elképesztően gazdag múlt és a hagyomány varázsolja kultikus helyszínné az autósport világában. Raliversenyeket 1911, míg Formula–1-es nagydíjakat 1929 óta rendeznek a városállamban, így nem túlzás kijelenteni, hogy a történelem legjobb autóversenyzői szinte mind megfordultak itt. A hétköznapokon egyszerű városi utcákon sétálgatva az embert mindig különleges érzések kerítik hatalmukba, ha belegondol, hogy a mára igazi legendának számító F1-es versenyzők közül korábban ugyanitt koptatta az aszfaltot Tazio Nuvolaritól kezdve Juan Manuel Fangión át Ayrton Sennáig egy sor klasszis. De monte-carlói pilótalegendákból a ralizás világában sincs hiány, ami a verseny több mint százéves múltját tekintve nem meglepő. Az ember legszívesebben az összes győztest felsorolná, ám talán az is elég, ha dicsőséglistáról olyan neveket említünk, mint Erik Carlsson, Ove Andersson, Walter Röhrl, Tommi Mäkkinen vagy Sébastien Loeb. Ezt figyelembe véve az Africa Race indulóinak is érzelmes pillanat lesz összegyűlni a legendás helyszínen.

HERCEGEK A SPORT SZOLGÁLATÁBAN

Monaco hercegeinek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a városállam a sportban betöltött szerepéről is híres a világban. A hercegség a legnagyobb köszönettel I. Albertnek tartozik, aki megértette, hogy a 20. század egyre gyorsuló autóipari fejlődését turisztikai célokra is fel lehet használni. Mint már korábban kitértünk rá, Albert egy nagyszabású autós találkozóval akarta a téli hónapokban is fenntartani az érdeklődést Monaco iránt, ami olyan jól sikerült, hogy a Monte-Carlo-rali azóta is él és virul. Ami a sportok felvirágoztatását illeti, szerencsére az utód II. Lajos sem akart lemaradni, ő a kis hercegségben hatalmas futballstadiont építtetett, amely a mai napig az ő nevét viseli. De ennél is fontosabb, hogy a Monacói Automobilklub és Anthony Noghés az ő regnálása alatt szervezte meg 1929-ben az első nagydíjat a városállamban, megteremtve az autósport történetének egyik leghíresebb versenyét. Az általuk lefektetett alapokra építkezett III. Rainer, majd a jelenleg is uralkodó II. Albert, aki nem csupán szenvedélyes sportrajongónak, hanem olimpikonnak is vallhatja magát, hiszen a monacói bobcsapattal sorozatban öt téli olimpián is részt vett.