Amikor Rossit kérdezték, hogy ő hajlandó-e békét kötni, az olasz bajnok csak annyit mondott, hogy neki mindez furcsán hangzik, hiszen a valóság az, hogy nekik nincs semmi gondjuk egymással, szóval nem tudja, hogy miért kéne békét kötniük.

Azoknak, akik nem követik napi szinten a MotoGP-t, Márquez és Rossi kapcsolata 2015-ben tört meg először, amikor Rossi úgy értékelte, hogy Márquez direkt ellene versenyzett Ausztráliában, hogy ő elveszítse a bajnoki címet – ezzel segítve Jorge Lorenzót.

A következő futamon Malajziában mindketten meg akarták mutatni a másiknak, hogy milyen fából is faragták őket, és Rossi úgy gondolta, hogy megleckézteti a spanyolt. Egy máig nem bizonyított lábkitétellel szó szerint elgáncsolta a hondást, Rossi büntetőpontokat kapott, ami mindenki pechére azt eredményezte, hogy Valenciában az utolsó helyről kellett rajtolnia, így tényleg esélytelenné vált a vb-címre.

Kettejük viszonya annyira elmérgesedett, hogy üzleti kapcsolatukat is felbontották, ugyanis akkor még Rossi cége gyártotta a márquezes relikviákat is.

Ettől a pillanattól kezdve szinte minden kommunikáció megszűnt a két versenyző között, lehetett az sajtótájékoztató, parc fermé, ők ketten még csak egymásra sem néztek. A jég 2016-ban a Katalán Nagydíj után tört csak meg. Luis Salom tragikus balesete mindenkire hatással volt, Rossi is átértékelte a történteket, így jutottunk el a kézfogásig a parc fermében.

Idén Argentínában aztán ismét tovább romlott a viszony, amikor Márquez túlságosan nagy igyekezetében, hogy a boxutca-áthajtásos büntetés után utolérje a mezőnyt, egy féktávon nekiütközött Rossinak, aki emiatt kisodródott, majd a füvön el is csúszott.

„Argentínában hibáztam, megkaptam a büntetésem érte, be is láttam, hogy hibáztam, sajnos pechemre mindez pont Valentinóval történt. Tudtam, hogy hibáztam, ezért is mentem oda a verseny után a boxba bocsánatot kérni” – mondta szintén a cikk elején említett interjúban Márquez.

Így érkeztünk el a tegnapi sajtótájékoztatóhoz, ahol az újságírók még tovább rángatták a cicák bajszát, és egyenesen arra kérték a két pilótát, hogy ha tényleg nincs harag közöttük, akkor fogjanak kezet. Márquez nyújtotta is a jobbját a tőle balra ülő Rossinak, aki egy lesajnáló tekintettel köszönte, de nem kért a nyilvános jelenetből.

Később mindkét klasszis anyanyelvén mondta el a sajtónak, hogy mit gondolnak a történtekről.

Történt már olyan, hogy ilyen nyilvánvalóan visszautasította valaki a kézfogásod?

„Nem, így nem, hacsak nem akkor, amikor Uccio közöttünk volt. Tudtam, hogy ez fog történni, de mivel elhangzott a kérdés, kezet nyújtottam. Azt mondta, hogy nincs semmi probléma közöttünk, de mégis felültetett” – mondta mosolyogva Márquez.

„De mindent folytatunk, ahogy eddig, az élet megy tovább, nem történt semmi. Az én részemről nincs gond. Boldog vagyok, örülök, nincs gond” – mondogatta a spanyol.

Marcot arról is kérdezték, meglepődött-e azon, hogy Rossi nem ment el a Vatikánba, hogy a személyes pápai audiencián részt vegyen. (A verseny egyik felvezető eseményeként egy MotoGP-s delegáció látogatott a Vatikánba, amire minden királykategóriás pilóta meghívást kapott – a szerk.)

„Nos, meg volt hívva, de nem akart jönni. Mindenkinek megvan a lehetősége, hogy elmenjen azokra az eseményekre, amikre akar. Én megkaptam a lehetőséget és éltem vele. Nagyon jól éreztem magam, akár hívő vagy, akár nem, az életben egyszer elmenni a Vatikánba az egy hatalmas lehetőség.”

Hogy Márquez hívő-e? „Nos, nem extrém módon, de néha imádkozom dolgokért. A nagymamám tanított meg, amikor kicsi voltam.”

Rossi oldalán is előjött a pápai audiencia...

„Mindez biztos a Pápa hatása. Kicsit a Blues Brothers filmben érzem magam, amikor John Belushi elmegy a templomba és megvilágosodik. Sajnálom, de eldönthettem, hogy mit csinálok, nem? Ennek nem kéne fontos dolognak lennie, és nem is fontos. A személyes kapcsolatunk nem fontos. Ez a dolog csak kettőnkre tartozik. Ami a többit illeti, két pilóta vagyunk, akik együtt versenyeznek, és csak az számít, hogy a pályán nyugalom legyen közöttünk, hogy a munkánkat jól el tudjuk végezni. A többiről beszélni egyszerűen időfecsérlés. A személyes kapcsolat közöttünk talán még nekünk sem fontos igazán” – tette hozzá a Doktor.

Végül nézzük Jorge Lorenzo véleményét a kialakult helyzetről.

„Az én véleményem az, hogy egyiküknek sincs igaza. Rossi hibázott, hogy pusztán büszkeségből nem nyújtott kezet, és hibázik, hogy nem szól rá a szurkolóira, hogy ne fütyüljenek ki más pilótákat, akik nem követtek el semmit azért, hogy ezt érdemeljék. A másik oldalon pedig Marc is hibás, túl sokat foglalkozik azzal, hogy mit mond vagy csinál Valentino. A saját dolgaival kéne foglalkoznia és menni előre.”

Hogy volt-e értelme provokálni Rossit, és nyilvános kézfogásra „kényszeríteni", azt mindenki döntse el maga. Ahogy azt is, hogy a múltban történtekben ki mennyire volt hibás. Egy valami biztos, kettejük kapcsolata sosem lesz már olyan, mint korábban. És talán abban is megegyezhetünk, hogy egy őszinte visszautasítás mégis jobb, mint egy hamis baráti jobb...