Mindössze egyetlen ponton múlott Hadikék magyar bajnoki címe

Huszonhat évet várt erre a pillanatra, s amikor eljött, szinte fel sem fogta. Hadik András 1992-ben egy Trabanttal kezdte versenyzői pályafutását, s vasárnap este egy Ford Fiesta R5 volánjánál abszolút bajnokként gurulhatott fel a céldobogóra Nyíregyházán.

Ezt a számára boldog végkifejletet három elképesztő versenynap előzte meg, három napon keresztül vívott kiélezett csatát Turán Frigyessel, s a tét nem csupán a futamgyőzelem volt, hanem a bajnoki cím. És Hadiknak ehhez nem volt elég „szimplán csak” győzni a versenyen, sokkal többet kellett tennie – meg kellett nyernie az egyik nap küzdelmeit és a végén az utolsó szakaszt, a power stage-et, mert mindkettőért pluszpontok jártak. A napi sikert szombat este kipipálta, az utolsó gyorsasági szakaszgyőzelmére azonban értelemszerűen az utolsó méterekig várni kellett.

„Nem mondom, hogy egyszer sem rándult össze a gyomrom napközben, de azt is éreztem, hogy az utolsó a mi pályánk – árulta el Hadik. – Tudtam, ha azt megnyerjük, megvan a bajnoki cím, de ott motoszkált a fejemben, hogy nehogy hozzáérjünk valamelyik lassítóhoz, mert azért büntetés jár, ami az álmunkba kerülhet. Szóval úgy próbáltam a határokat feszegetni, hogy közben precíz is maradjak, és még így is gyorsabbak voltunk sötétben, mint világosban.”

Utóbbi fél mondat egyébként nagyon árulkodó, azt bizonyítja, hogy Hadik tényleg mindent egy lapra tett fel azon a bizonyos utolsó gyorsaságin. A 17 szakaszból összesen tízet nyert meg és 37.8 másodperces előnyt épített fel a három nap alatt.

Arra is büszke lehet, hogy ő volt az egyetlen, aki az idén két versenynél többet tudott megnyerni (a nyolcból négyet), de a szezon közepén a saját helyzetét nehezítette meg azzal, hogy hibák és nullás futamok csúsztak be, végül azonban szép keretbe foglalta az évet azzal, hogy az első két és az utolsó két viadalon is ő pezsgőzhetett a dobogó legfelső fokán. A kérdésre, hogy milyen érzés abszolút bajnoknak lenni, minden fakszni nélkül csak annyit válaszolt, hogy: „Jó.” Ilyen egyszerű ez, kérem szépen, nem kell túlbonyolítani.

A verseny előtt egyébként matematikailag öten, gyakorlatilag hárman voltak esélyesek a bajnoki címre. S ha fogadni kellett volna, a legtöbben nem Hadikra tették volna a pénzüket, hiszen ő a harmadik helyről várta a hétvégét, az éllovas Vincze Ferenchez képest kilenc, Turán Frigyeshez képest nyolc pont lemaradással. Vincze esélyei már szombaton a ködben elszálltak – a fiatal pilóta nem találta a tempót.

„Egyszerűen sehol sem tudtunk elég gyorsak lenni” – fogalmazott önkritikusan Vincze, aki persze még nagyon fiatal, úgyhogy számtalan esélye nyílhat még az elsőségre, de ettől még nem fáj kevésbé, hogy elveszítette, hiszen most karnyújtásnyi távolságra volt tőle. Turán Frigyes pedig talán még ennél is közelebb. Ő is nagyon régóta hajt már a bajnoki címre, s ő is nagyon megérdemelte volna. A legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtotta az idén – egy kivételével minden futamon a dobogóra állhatott, ám mivel két verseny eredményét mínuszolni kellett, ez nem segített sokat.

Elképesztő méltósággal viselte azonban, hogy a végső ütközetben alulmaradt – viselhette is, hiszen a mindennél nem tehetett többet. És ilyen elképesztő csatában veszíteni minden, csak nem szégyen. Arról nem beszélve, hogy emberemlékezet óta nem volt példa arra, hogy a magyar bajnoki cím mindössze egy ponton múljon.

A verseny szerepel a rali Európa-bajnokság jövő évi előzetes versenynaptárában (ezt a hatalmas sportdiplomáciai sikert pénteken jelentették be), s ezt sejtve, ebben reménykedve rajthoz állt a viadalon az ERC2-es kategória kétszeres bajnoka, ifjabb Érdi Tibor is, aki egyelőre gyűjti a versenykilométereket vadonatúj R5-ös Skodájával.

Kilenc év után versenyzett újra itthon, s gondoskodott arról, hogy mély nyomokat hagyjon a szurkolókban: amikor csak tehette, „kilinccsel előre” közlekedett, vagyis keresztbe csúszott a kanyarokban. S ezt nem csupán a nézők élvezték, az ő szája is fülig ért. A zempléni versenypályákról azt nyilatkozta, hogy Európa-bajnoki szintűek.

És ha valaki, hát ő aztán tudja.