MotoGP: Rossi tisztában volt a következményekkel

A külsőségeknél persze sokkal fontosabb a tartalom, és ez nemcsak a motorokra, hanem a versenyzőkre is vonatkozik. Így érthető, hogy nagy várakozás előzte meg a Yamaha sajtótájékoztatóját, hiszen ez volt az első alkalom, hogy Valentino Rossi megszólalt a bejelentés után, miszerint az idei lesz az utolsó szezonja a gyári csapat tagjaként.

Először Lin Jarvis, a Yamaha Motor Racing ügyvezető igazgatója mesélte el, hogy milyen intenzív és nehéz döntésekkel teli téli időszakon vannak túl.

„Már januárban nagyon beindult a versenyzőpiac, beleértve a saját fiatal versenyzőinket is, akik nyomás alatt tartottak, hogy döntést hozzunk – kezdte Jarvis. – Tudtuk, hogy ha sokáig várunk, akkor valamelyik fiatal pilótánkat elveszítjük. Az első lépés az volt, hogy egyeztettünk Valentinóval a 2020-at követő terveiről. Ő időt kért, amit mi meg is értünk, de ennek következménye volt.”

„Tisztában voltam a következményekkel, ha várok. A következmény pedig az, hogy nem a gyári csapatban fogom folytatni, ha folytatom. De nem volt nehéz döntést hozni, mert nem akarom folytatni, ha nem vagyok versenyképes – mesélt a saját oldaláról Valentino Rossi. – Bármilyen sportról legyen is szó, a topon maradni nagyon sok munkát és erőfeszítést igényel, főként, ha már nem vagy fiatal. Ahhoz, hogy a mindennapi munkát el tudd végezni, motiváció kell, és hogy élvezd, amit csinálsz. Az eredmény pedig a legfontosabb része ennek.”

Az olasz bajnokot hallgatva most először tűnt az valóban reálisnak, hogy versenyzői karrierje végéhez közeledik. A szokásos rossis vigyornak és pikírtségnek nyoma sem volt, és őt hallgatva az embernek az volt az érzése, hogy komolyan elkezdett megbarátkozni a visszavonulás gondolatával. De persze a döntés még nem született meg, és amikor arról beszélt, hogy az elsődleges cél az, hogy dobogós helyezésekért harcoljon idén, ami a folytatás egyetlen függvénye, akkor a tűz még ugyanúgy megvillant a szemében.

Persze folytatni ezen a szinten már csak jó motorral érdemes, így ma az is kiderült, hogy a Doktor kérte a Yamahát (és nem fordítva jött a felajánlás), hogy támogassák őt teljes mellszélességgel, ha mégsem vonul vissza, amely kérést a japán gyár természetesen örömmel teljesít, ha úgy alakul.

„A Petronas-csapat már tavaly is bizonyította, hogy nagyon magas szinten van és versenyképes, szóval, ha úgy alakul, akkor nem sok mindenen fog ez változtatni, maximum a motor színén” – tette hozzá Rossi.

Biztos tehát, hogy más márka szóba sem jöhet az olasz számára.

„Én irányítom a sorsomat, a jövőmet. Ha folytatni akarom, akkor ott a gyári M1 hozzá. Nem ért váratlanul a helyzet egyébként, már tavaly októberben számítottam rá, hogy eljön ez a döntés, hiszen Quartararo teljesítménye nagyban megváltoztatta a helyzetet. A Petronas a legjobb opció, ha folytatom. Fontos, hogy a Yamahán maradjak, egy másik gyártó motorjára átülni sosem könnyű, pláne az én koromban, a karrieremnek ezen a pontján. Ami a csaját csapatot illeti, tetszik az ötlet, de nincs meg hozzá a pénz.”

Rossi egyébként arról is nyíltan beszélt, hogy mennyire nem élvezi a versenyhétvégéket, hogy mekkora stresszel jár számára az egész. Csütörtöktől vasárnap estig folyamatos nyomás alatt van a rajongók és a kötelezettségek miatt, és nagyon nyomasztja, hogy még csak a depóban sem tud kimozdulni szabadon. Magam is számos alkalommal voltam szemtanúja annak, hogy milyen ijesztő módon tudnak a szurkolók a nyomába eredni, szinte letépve őt a robogóról.

„Az egyedüli, amit élvezek a hétvégék során, amikor a motoron vagyok” – mondta.

Ez csak személyes benyomás, de épp ezek miatt nem nagyon látom magam előtt, hogy Rossi csapatfőnökként vagy tulajdonosként minden egyes futamon ott legyen, miután befejezte a versenyzést.

A Doktor tehát a nyári szünet előtt nem tervez döntést hozni, ami azt is jelenti, hogy a Petronas-alakulat jövő évi felállásának bejelentése sokáig elhúzódik majd, ami nyilván más szerződésekre is hatással lehet.

De leginkább Franco Morbidelli jövője függhet majd ettől, főként akkor, ha Lorenzo úgy érzi, hogy annyira élvezi a motorozást és az M1-et, hogy visszatér a versenyzéshez.

Ahogy Rossi is fogalmazott, Morbidelli egyáltalán nem teljesített rosszul tavaly, de Quartararo teljesítménye elhalványította az eredményeit.

A sporttörténet legrövidebb visszavonulása?

A nap másik főszereplője természetesen Jorge Lorenzo volt, aki visszatért a Yamahához, ahogy ő fogalmazott: hazaért.

Az nem meglepő, hogy mindenki örül a háromszoros MotoGP-világbajnoknak.

„Nagyon fontos az ő érkezése, hiszen, ugyanazt a nyelvet beszéljük, hasonló a stílusunk, és ami a legfontosabb, világbajnok volt ezzel a motorral, azaz pontosan tudja, miként lehet vele világbajnoknak lenni. A Yamaha legjobb napjaiban volt a csapat tagja, tehát pontosan tudja, hogy mi kell ahhoz, hogy nyerni tudjunk” – mondta Maverick Vinales.

„Jorge tökéletes a Yamahának. Linnel (Jarvis) és a Yamahával együtt nagyon fontosnak tartottam, hogy beszéljünk vele, és megnyerjük erre a szerepre” – tette hozzá Rossi.

Ahogy Lorenzo egy újságírói kérdésre válaszolva elmondta, nem lehetne ma itt, ha Alberto Puig, a HRC csapatfőnöke ennek útjába akart volna állni.

„Alberto mindig is nagyon támogatóan állt hozzám. Amikor szerződést bontottunk, nem tettek bele semmilyen kitételt vagy korlátozást, hogy más motorral ne mehessek idén. Megtehették volna, de nem tették, és ezért nagyon hálás vagyok” – ismerte el Lorenzo.

De az izgalmas kérdések és válaszok csak ezután következtek, ugyanis kiderült, hogy egyik fél sem zárkózik el egy esetleges szabadkártyás rajthoz állástól.

„Nincs kizárva a lehetőség, hogy versenyezzen, ha úgy érzi, hogy szeretné – mondta Jarvis. – Az elsődleges és a legfontosabb feladata mégis a motor fejlesztése, azaz olyan pályán lehetne szó szabadkártyáról, ahol tesztelni is lehet, és nem csak úgy ráböknénk egy futamra.”

Mindezt összekötve a Lorenzo által pár napja posztolt felhívással, miszerint a katalán hétvégére lehet általa paddockbelépőket nyerni, jó eséllyel kijelenthetjük, hogy akár már Barcelonában visszatérhet az éppen csak visszavonult mallorcai.

Ennek fényében még érdekesebbé válik a Dorna talán elhamarkodott(?) döntése, miszerint Lorenzót már a jerezi hétvégén MotoGP-legendává avatják.

Persze ezzel is sporttörténelmet írna, hiszen ő lenne az első olyan Hall of Fame-tag, aki rajthoz áll egy MotoGP-futamon.

Egyfelől persze nincs nagy jelentősége, de talán érdemes lenne a gyorsasági motorsport háza táján átgondolni a legendává választás menetét, és példát venni akár az NFL-ről.

„Amikor bejelentettem, hogy visszavonulok, akkor az volt a fejemben, hogy teljesen visszalépek a motorozástól. Tizennyolc évet töltöttem el a világbajnokságban teljes elkötelezettséggel, hogy nyerni tudjak. Most egy teljesen más életszakaszban vagyok, de be kell vallanom, hogy nagyon élveztem a motorozást a Yamahával néhány napja, és ismét éreztem azt a boldogságot, amit nagyon régóta nem. Ha Valenciában kilencvenkilenc százalék volt az esélye, hogy ne térjek vissza, most kilencvennyolc.”

Eljátszva a gondolattal, micsoda év lenne 2021 a spanyoloknak, ha Lorenzo visszatérne a MotoGP-be, Fernando Alonso pedig az F1-es kesztyűjét venné fel újra...

A múlt előtt tisztelegve

A sok olvasás után pedig jöjjön egy kis ajándék a szemnek, mégpedig a cikk elején említett, a korábbi évekhez képest jelentősen megújult Suzuki-festés, a „kék-ezüst” verzió.

A színválasztás természetesen nem véletlen, a csapat így szeretné emlékezetessé tenni a versenyzésben eltöltött 60. szezonját.

A festés tehát nem új, hanem visszatérés a gyökerekhez és ahhoz a színvilághoz, amellyel Ito Micuo is versenyzett, és amellyel Ernst Degner 50 kcm-es világbajnok lett.