A MotoGP korábbi hivatalos statisztikusa szerint 1996-ban fordult elő utoljára, hogy két egymást követő premierkategóriás futamnál használni kellett a piros zászlót.
A Holland Nagydíjon eső miatt, majd egy héttel később a Nürburgringen a bemelegítő körben történt bukás miatt. A múlt heti hatalmas baleset nagy vihart kavart, főként a pályán átrepülő motorok miatt.
Erre reagálva a szervezők gyors, de átmeneti megoldásként 12 méterrel meghosszabbították a védőhálót a 3-as kanyarban. A folyamatot elindító ütközésért pedig Johann Zarcót hibásnak találták, megbüntették, így a boxutcából kellett rajtolnia.
A sors játéka talán, hogy az újraindítás utáni, végső eredményt adó versenyen a francia épp Franco Morbidelli előtt ért célba, aki a múlt heti bukás másik elszenvedője volt.
Kollégánkban így felmerült a kérdés, hogy mi ment át az előzéskor Morbidelli fejében, illetve milyen első alkalommal a teljes mezőnnyel együtt elmotorozni az érintett kanyarban. Az olasz nagyon őszinte választ adott:
„Igen, egy kicsit szégyenlős voltam a 2-es kanyarban (az első rajt után – a szerk.), de szerintem mindenki, nem csak én. A második rajt után láttam Johannt, hogy hasonló előzéseket visz véghez, mint a múlt héten velem, de szűkebben maradt a 2-es kanyarban és nagyobb ráhagyással ment. Szerintem mindenki óvatosabb volt a baleset után abban a kanyarban. Engem Johann a 9-es kanyarban előzött meg, teljesen tiszta előzés volt. Jobban fékezett, berakta a motort, és tisztán megelőzött. Jobb előzés volt, mint a múlt heti. Bevallom, reméltem, hogy nem a 2-es kanyarban fog megint megelőzni, mert nyilván jobb volt a tempója, tudtam, hogy érkezik, és tűnődtem is azon, hogy hol fog majd megelőzni, de nagyon szép és tiszta volt a pozíciószerzés. Gratulálok, jó munkát végzett.”
Morbidelli végül 15. lett, így 1 pontot szerzett, míg a sérült, műtétje után két és fél nappal visszatérő Zarco 14. lett.
„Jól jött a megszakítás, mert tudtam pihentetni a csuklómat. A második rajtnál a nagy izgalom, az adrenalin miatt még a fájdalomról is elfeledkeztem” – kezdte Zarco.
„A sportbíró, akinek a zöld zászlót kellett adnia, szerintem elaludt. 5-6 kör kellett, hogy utolérjem az utolsó előttit, a 15. körben pedig már eléggé nagy volt a fájdalom a kezemben. Örülök a két pontnak, mert nem voltam biztos benne, hogy a száraz versenyt végig tudom csinálni, az eső pedig nem jött. Szombaton néhány kör után már fájt a csuklóm és ma reggel is, de nem vettem be semmilyen fájdalomcsillapítót, mert érezni akartam a kezem rendesen. Nem, nem ez volt a legnehezebb versenyem, tavaly, amikor 1-2 pontot érő helyen végeztem, jobban elkészültem. Viszont sokat tanultam a mai futamon. A 2-es kanyarban talán háromszor előztem, de nyilván gondolkodtam, és visszacsavartam a gázt, ahelyett, hogy rajta tartottam volna, mert különben nem tudtam bedönteni a motort, amely nagyon mozgott alattam. Utána viszont a féktávon visszaelőztek emiatt, mert korán fékeztem, hogy a bal oldalon tudjam tartani a motort.”
A Stájer Nagydíjat követően ismét sok és éles kritika érte a felügyelők munkáját, amiről részleteket az alábbi videóban hallhatnak.