Lassan már hozzászokhatunk, hogy az FP1-nek csak akkor van jelentősége, ha a következő két szabadedzés vizes, és emiatt ez dönt a Q2-be való egyenes bejutásról. A Stájer Nagydíj első napján ez hatványozottan igaz volt, hiszen a pilótáknak egy hosszú, öt hetes szünet után kellett újra felvenni a fonalat. Sokaknak még a bőrruhába belebújni is furcsa volt, szorított itt-ott (na, nem azért, mert híztak, egyszerűen csak elszoktak az érzéstől), és persze egyéne válogatja, hogy ki milyen gyorsan talál vissza a korábbi ritmusához.
Abban is megoszlott a mezőny, hogy kik raktak fel új gumit az utolsó körökre – az első négy helyen végző pilóta (Nakagami Takaaki, Joan Mir, Aleix Espargaró és Álex Rins) igen, míg a következő név ezen a listán a 11-ik helyen záró Dani Pedrosa volt, de ez sem újdonság. A többség – ha az időjárás előrejelzés engedi – egyből a versenybeállításokra koncentrál.
Nakagami reggeli első helyéből tehát nagy következtetéseket nem tudunk levonni, ahogy az is elég csalóka, hogy Dani Pedrosa két év kihagyás után a legjobb KTM-esként tért vissza. Ehhez kellett Miguel Oliveira lassú, de annál nagyobb high side bukása is a hármas kanyarban az FP1 során, ami után hosszú percekig ült a szalagkorlátnak támaszkodva. A portugálnak a fékkar pozíciójával volt gondja előtte, ami miatt többször ki is jött a bokszba, majd a kipörgésgátló hagyta cserben.
A másik visszatérőnek, azaz a Franco Morbidellit helyettesítő Cal Cruthclow-nak már döcögősebben indul a hétvége, péntek reggel utolsóként zárt. Bár ő csak tavaly év végén vonult vissza, utoljára márciusban ült motoron (szemben Pedrosával, aki elég sokat tesztel), ami finoman szólva sem ideális. Az első kimenetnél még az ujjai sem engedelmeskedtek neki, a kuplung kiengedésekor hozzáért a ride heigh eszköz aktiválójához, és maga sem tudja, hogy hogyan maradt rajta a motoron. Ennek ellenére az agya hamar visszaváltott versenyző üzemmódba, bár tudja, hogy ezen a hétvégén csak saját magával fog versenyezni.
Ami az FP2-t illeti, az sem volt nagy hasznunkra (és talán a pilótáknak sem), hiszen néhány perccel a kezdete előtt fokozatosan erősödő eső kezdte el áztatni a pályát. Az edzés eleje vizes volt, ám hamar és gyorsan száradni kezdett úgy negyedórával később.
A felemás körülményeken végül Lorenzo Savadori futotta meg a leggyorsabb időt, aki idén nem először villant meg ilyen helyzetben, Le Mans-ban a harmadik szabadedzésen lett második vízen. Akkor és most is elmondta, hogy ilyenkor lágyabban lehet menni a MotoGP-s motorokkal is, ami sokkal közelebb áll az általa már megszokott Superbike-stílushoz.
Az osztrák pálya az egyik legnehezebb a fékek szempontjából, így nem meglepő, hogy a Brembo új féktárcsával és -nyereggel készült, ami kivétel nélkül mindenkinek elnyerte a tetszését. Főként melegben nyújthat nagyobb biztonságot a versenyzőknek, ez a veszély azonban nem fenyeget.
Szombat reggel egyelőre hétágra süt a nap, és elvileg egész nap kellemes idő várható, vasárnapra azonban özönvíz szerű esőt jósolnak, ami, ha tényleg megérkezik, az a verseny megrendezését is veszélyeztetheti.
Reméljük, erre nem kerül sor (mármint a heves csapadékra), mert ez a pálya nem a legbiztonságosabb vízen. Nem a tapadással van a baj, hanem azzal, hogy sok helyen nagyon közel van a fal, illetve a nagy szintkülönbségek miatt könnyen alakulnak ki vízátfolyások.
A legjobban a világbajnokságot vezető Fabio Quartararo aggódik az esetleges eső miatt, mert egyáltalán nem érzi a motort vízen, felemás körülmények között pedig egyenesen reménytelennek látja a helyzetet.
A MotoGP legnagyobb részét veszítjük el
A pályán történtek mellett persze továbbra is Valentino Rossi visszavonulása a vezető téma, ami mondhatjuk, az egész sportvilágot megmozgatta. „Rengeteg üzenetet kaptam a világ minden tájáról. Számítottam rá, hogy sokan írnak majd – ahogy egy jól sikerült verseny után is – de a mostani hihetetlen volt” – mondta a Doctor. „Persze írtak a közeli barátok, de más sportágak képviselői is, F1-ből, fociból, de a régi riválisoktól kapott üzenetek voltak a legjobbak: Stoner, Biaggi, Lorenzo, Dovi is üzentek.”
Talán csak egy valaki nem posztolt a témáról a social médiában, ő pedig Marc Márquez, ami miatt nehéz lenne hibáztatni őt, és nem érteni az okát. De az újságírói kérdést ő sem kerülhette el.
„Más volt a tippem, azt hittem, hogy még egy évig folytatni fogja a saját csapatában, de az igaz, hogy ha valaki elemezte a helyzetet, a különleges sajtótájékoztatót és minden mást, akkor tudni lehetett, hogy valami nagy dolog fog történni.
Azt gondolom, hogy elveszítünk valamit, elveszítjük a MotoGP egy részét, talán a legnagyobb részét, hiszen Valentino mindig sok embert vonz, nagyon sok jó dolgot vitt véghez a pályán és azon kívül is. Mindenki tudja, hogy a személyes kapcsolatunk nem a legjobb, és mindenkinek megvan a maga nézőpontja, de semmi gondom nincs azzal, hogy felismerjem, valami nagyot veszít el a MotoGP. A MotoGP szerencséje, hogy továbbra is a részese lesz ennek a világnak, de ha értékeljük a karrierjét, a 25 évnyi vagy annál is hosszabb karrierjét, az valami különleges, egyedi és ő egy legenda. Szóval gratulálok neki a pályafutásához és a legjobbakat kívánom neki a jövőben.”
Reméljük, hogy 5-10 év múlva ez a feszültség is oldódik majd, ahogy történt a többi nagy ellenféllel is.
És ha már Márquez. Nem zárta boldogan az első napot. „Sokkal jobbra számítottam, azt hittem, hogy a nyári szünet után sokkal jobban fogok tudni majd motorozni. De már az elejétől kezdve nem éreztem jól magam. Szóval, igen, elfogadtam, ami nehéz volt, mert amikor arra számítasz, hogy valami jobb lesz, és mégsem történik meg az pszichésen nagyon frusztráló. Folytatjuk a munkát, már változtattunk az üléspozíciómon, és remélem, hogy a hétvége további részében jobb lesz majd.”