MotoGP:még Rossinak is van az a pénz, amitől korpásodik a haja?

Hosszú-hosszú évek óta foglalkoztatja a MotoGP-rajongókat: vajon mikor vonul vissza a Doktor? A gondolat, ami a kérdés mögött húzódott, sokat változott. Először ott volt az izgalom, hátha átmegy a Formula–1-be, és ott is csodát tesz. Aztán jött az aggodalom fázisa, mi lesz a sportággal, ha ő egyszer abbahagyja. Újabban azonban már a legfanatikusabb Rossi-drukkerek is azt mondják, talán tényleg ideje lenne visszavonulnia, hiszen ez a szereplés, ezek az eredmények nem méltóak hozzá, és már nekik is fáj így látni őt.

A bajnokot, aki nem akarja, tudja(?) abbahagyni a versenyzést, aki egyesek szerint tart egy motorverseny nélküli élettől, aki hiszi (vajon tényleg így van még...?), érhet ő még el jó eredményt. Annyira, hogy a „lefokozást” is bevállalta, azaz hogy a gyári csapatból áttegyék a partnercsapathoz, vagyis a Petronas SRT-hez.

A tavalyi szezont már úgy kezdte meg, hogy tudta, ha folytatja is a karrierjét, azt nem a Yamaha gyári csapatában teszi, ott már nem maradt számára hely. Mostani alakulata finoman szólva sem várta tárt karokkal, hiszen stratégiája a fiatal pilóták felkarolása és kinevelése. Mégis megköttetett az 1+1 éves megállapodás a gyár akaratának megfelelően.

A számok nem mellette szólnak

Rossi már tavaly is hangoztatta, hogy az eredmények alapján dönt majd a továbbiakról, és arról, hogy a plusz egyéves opciót élesítik-e.

Jelenleg 9 futam után 17 ponttal a bajnoki tabella 19. helyén várja a folytatást. Idei legjobb eredménye egyelőre egy 10. hely, háromszor nem ért célba, további két alkalommal pedig csak a pontszerző helyeken kívül, 16.-ként.

Tavaly a júliusi jerezi hőségben megkezdett csonka szezonban sikerült dobogóra állnia a második futamon – ez előtte a 2019-es austini versenyen jött össze neki áprilisban –, győzni azonban legutóbb a 2017-es Holland Nagydíjon tudott, 1499 napja.

A tavalyi harmadik hely az andalúziai futamon elég volt ahhoz, hogy a Petronas-Yamaha-Rossi megállapodás gépezete beinduljon, illetve a Covid–19 miatt kurtán-furcsán alakuló szezont sem érezte megfelelőnek és méltónak ahhoz az olasz, hogy az legyen az utolsó éve a MotoGP-ben. Ekkor még tényleg vitte a lendület, a jobb eredményekben való hit, és az öröm, amit a versenyzés jelentett.

Ezt a csillogást azonban jó ideje nem látni már a szemében. Először jött az ijesztő baleset az osztrák futamon, majd három bukás zsinórban a 2020-as szezon közepén, végül pedig elkapta a koronavírust, ami után a visszatérés nagyon döcögős volt.

Az idei eredmények sem fényesek, olyannyira, hogy már ő is bevallotta, ez már számára sem élvezetes. Márpedig mindig is azt mondta, hogy addig fogja folytatni a versenyzést, amíg élvezi és amíg van esélye a jó eredményekre.

A jó eredmények fogalma szintén változott az elmúlt években. Régen ez a világbajnoki címet jelentette, de legalább harcban lenni a bajnoki címért. Majd a futamgyőzelmet, az arra való esélyt, végül a dobogós helyezést, majd a top 5-ös eredményt érthettük ez alatt. De már ettől is nagyon messze került.

És nem azért, mert lassú lett, számos pályán futotta meg idén is karrierje legjobb idejét, de a mezőny gyorsabb, és ráadásul nagyon szoros a verseny. Régen 6-7 tized körönkénti hátránnyal még dobogóra lehetett állni, ma már sokszor a pontszerzésre sem elég egy ilyen különbség.

Ami a Petronasnál való maradást jelenti, az a hajó valószínűleg már elment, hiszen mindkét fél többször célzott arra, hogy annak feltétele a top 5-ös helyezés lenne.

A fentiek alapján tehát jogosan gondolhatta mindenki (ezen sorok írója is), hogy a nyári szünet után Rossi csakis a visszavonulását jelentheti be. Nincs értelme tovább húzni, csoda kéne a folyamatos jó eredményekhez, ráadásul annyiszor elmondta, hogy ezt már ő sem élvezi, ez a teljesítmény nem okoz számára örömöt, élvezetet, és nem is igazán motiválja.

A saját csapat és a herceg kívánsága

Időközben egy másik szálon is futni kezdtek az események. A VR46 csapat megállapodott a Dornával, hogy átveszik az Avintia alakulat helyét a következő öt évben a MotoGP-ben, sőt az is eldőlt, hogy 2022 és 2024 között biztosan Ducatival versenyeznek majd.

Mit VR46 csapat? Egész pontosan az Aramco Racing Team VR46.

A gond csak az, hogy az Aramcónál semmit sem tudnak erről a megállapodásról, de még csak hasonló szándékról sem. Először a szaúdi olajvállalat kommunikációs feladatait ellátó brit Brunswick Group cáfolta a szponzorációról szóló értesüléseket, sőt, több nemzetközi weboldalt is megkértek, hogy távolítsák el az erről szóló (szerintük hamis) híreket.

Aztán az Aramco elnök-vezérigazgatója is cáfolt, aki a Pramac csapat tulajdonosa, Paolo Campinoti vendégeként volt jelen az asseni futamon.

Kérdés tehát, hogy pontosan ki biztosítja majd az anyagi hátteret Rossi csapatának, és milyen feltételekkel.

A biztosítékot elvileg ő királyi felsége Abdulaziz bin Abdullah bin Saud bin Abdulaziz Al Saud herceg jelenti, aki a Tanal Entertainment Sport & Media tulajdonosa, azé a cégé, amely az egész szaúdi együttműködésért felel. A vállalkozásról sok mindent nem tudni, de tájékoztatásuk szerint egy 2030-ra tervezett városfejlesztésen dolgoznak.

A sajtóanyagban, amiben június végén bejelentették a csapat és a Ducati megállapodását, ő a herceg is megszólalt: „Csodálatos lenne, ha Valentino Rossi a pilótánkként versenyezne a következő néhány évben csapatunkban, az Aramco Racing Team VR46-ban az öccsével, Luca Marinivel együtt.”

„Igen, a herceg mindig noszogat, hogy versenyezzek a csapatban a Ducatival, de elég nehéznek látom jelen pillanatban ezt a verziót. Az idei eredményeket elnézve nehezen látom azt, hogy jövőre is versenyezzek” – reagált Rossi még az asseni futamot felvezető sajtótájékoztatón.

Van az a pénz?

Kérdés, hogy az Aramco megállapodásnak van-e alapja. Kérdés, hogy ha nem az Aramco, akkor más szaúdi cégek, vagy maga a szaúdi állam támogatásával lép-e majd pályára a VR46 csapat (mert ez is egy létező opció). Kérdés, hogy ennek a (hírek szerint évi 15 millió dolláros) szponzorációnak feltétele-e, hogy Rossi tényleg versenyezzen.

És ha igen, akkor Rossi beadja-e a derekát? Vagy tartja magát eddig nyilatkozataihoz, miszerint a MotoGP-ben versenyezni nem munka, amit a pénzért csinálsz, kell hozzá a hatalmas szenvedély, amit a motorozás iránt érzel?

Vajon ezekkel az eredményekkel érzi-e még azt a szenvedélyt? Ha igen, akkor nem kérdés a folytatás, ez esetben viszont logikusabb lenne csak ezt hangoztatni a jövőben, és nem említeni többet az eredményességet. Mert ha Rossi tényleg hisz még abban, hogy továbbra is a mezőny elejéhez tartozik, akkor vagy valami nagy titok tudója, vagy a kelleténél jobban hisz az őt körülvevő embereknek.

Ha mégsem olyan fontos az eredmény, ha mégis folytatja, ha mégis vállalja a kihívást, hogy a csúfosan végződő korábbi Ducati-kaland után visszaül a bolognai márka motorjára, akkor épp saját öccsétől vehet el egy előrelépési lehetőséget.

A „vörösök” ugyanis jövőre biztosan csak egy GP22-es motort tudnak biztosítani a VR46 csapat számára, míg a másik motor az idei legutolsó verziójú Ducati lesz némi fejlesztéssel ellátva.

Azt végképp nehéz elképzelni, hogy Valentino a régebbi motorra üljön fel, de a jelenlegi helyzetet elnézve már semmin sem fogunk meglepődni.

A bejelentésig marad a találgatás és a remény, hogy a sportág klasszisa méltóképpen zárja majd le MotoGP-s pályafutását.