MotoGP: „Ha nem tudok küzdeni a vb-címért, azonnal visszavonulok”

A győzelem függőséget okoz

Ha az ember egyszer megérzi a győzelem ízét, akkor nem tud betelni vele. Pecco Bagnaiának hét napon belül kétszer is megadatott ez az élmény a MotoGP-ben, amire több mint két és fél évig várt.

„Az aragóniai győzelem nagyon nagy motivációt adott, ide érkezve sokkal inkább készen álltam a győzelemre. De ezen a pályán nyerni talán még különlegesebb, mert ez a hazai futamom, hazai közönség előtt. A leintés után a leglassabban mentem körbe, mindenkinek köszönni akartam” – mondta a futamgyőztes.

„Tudtam, hogy a rajt nagyon fontos és az első körök is, mert a puha hátsó gumival az elején jobb tapadásom volt. Azt is tudtam, hogy Fabio a futam végén gyorsabb lesz a közepessel. Próbáltam konstans köröket menni, és megóvni az abroncsot. De a vége nagyon nem volt egyszerű. Fabio három-négy tizedet hozott rajtam körönként. Az utolsó körben még így is sikerült megfutnom a legjobb időmet a hármas szektorban, ami nagyszerű volt.”

Bagnaia a tökéletes futam mellett egy tökéletes rajtot is bemutatott, ezredmásodpercek választották csak el a kiugrástól.

Egy boldog második

Quartararo valóban mindent megpróbált a futam második felében és az utolsó körökben, és bár támadásra már nem maradt ideje, egyáltalán nem volt csalódott a leintés után.

„A legjobbamat adtam, mindent megtettem, hogy nyerjek, de ma ez nem volt elég. Persze a győzelem más, de azt hiszem, ez az első alkalom, hogy örülök egy második helynek. Nem a bajnokság miatt, hanem mert mindent beleadtam. Az elején Jackkel (Miller) és Martinnal úgy harcoltam, mintha az utolsó kör lett volna, Jacket olyan helyen előztem meg, ahol nem gondoltam, hogy lehetséges előzni (6-os kanyar – a szerk.). Pecco sokkal gyorsabb volt ma, mint Jack. Amikor láttam, hogy hogyan dönti a motort a 12-es kanyarban, akkor mondtam magamnak, oké, ideje nyugodtnak maradni.”

Miller nem tudott jó hátvéd lenni Bagnaia mögött, pedig minden egyes pont kritikus fontosságú, hogy életben tartsák utóbbi világbajnoki esélyeit, és hogy megnyerjék a csapat-világbajnokságot is.

Az ausztrálnak a futam végén vibrált a motorja, aminek az okát nem tudta megmondani, de már a nyolcadik körben is hibázott, sőt a mezőny azon felébe tartozott, akiket figyelmezettek is a futam során a pályaelhagyások miatt.

Körrekord az újonctól

A misanói aszfaltcsík nemcsak a pályaelhagyások miatt nagyobb kihívás, mint például az aragóniai, fizikailag is megterhelőbb. Rövidebb a pálya, több kört kell menni, és amíg egy héttel korábban az egész futam alatt vigyázni kellett a gumikra, addig itt nyomni kellett teljes erőbedobással, nem lehetett tartalékolni.

Nem véletlen, hogy a mostani verseny hét másodperccel volt gyorsabb a tavalyi Misano 2-nél és 14-gyel a Misano 1-nél.

A futam leggyorsabb körét – ami egyben új, versenyben futott leggyorsabb körrekord – a harmadik helyezett Enea Bastianini rakta össze a táv 17. körében. Nem véletlenül nézegette a gumiját nagy alapossággal Quartararo a parc fermében, még a márkatársával is összehasonlítva.

Bestia az utóbbi két hétvégén nagyot lépett előre a GP19-cel való ismerkedésben, és változtatott a stílusán, hogy ne motorozzon annyira feszesen és görcsösen.

Eredménye újabb bizonyíték arra, hogy jelenleg a Ducati a legjobb motor a rajtrácson, hiszen ő már az ötödik pilóta, aki idén dobogóra tudott állni vele. Csapatának, az Avintia Esponsoramának is nagy örömet szerzett, valószínűleg nem számítottak arra, hogy búcsúévükben még megadatik nekik egy dobogós helyezés.

„Nem láttuk előre a dobogót a hétvége folyamán, de mindenáron meg akartam szerezni. Már reggel is jó időt tudtam menni a warm upon, könnyedén, ezért úgy voltam vele, hogy megpróbálom. Kockáztattam néhányszor a futam során, de megérte.”

A 12. helyről rajtolva rögtön az indulásnál hármat lépett előre, majd olyan könnyedséggel előzte meg többek között Marc Márquezt vagy éppen Jack Millert, mintha egy másik galaxisban motorozott volna.

A lesipuskás

A negyedik helyért Millernek Joan Mirrel és Marc Márquezzel kellett megküzdenie. Mir az utolsó körben be is tette a motort az aussie mellé, lezárva annak ívét, de végül mind a ketten lesodródtak, Márquez pedig lesipuskásként kihasználta a lehetőséget.

„Nagyon boldog vagyok, nem számítottam ilyen versenyre, sem a negyedik helyre. Az utolsó lehetőséget Mirnek köszönhetem. Éreztem a vérszagot, sejtettem, hogy valami történni fog, mert Mir nagyon gyorsan érkezett, és így is volt. Kisodródtak (Jackkel), én pedig kihasználtam a helyzetet.”

„Azonnal visszavonulok, egy évet sem várok”

A legcsalódottabb a futam után egyértelműen a regnáló világbajnok volt, aki egészen a tegnapi futamig hitt abban, hogy így vagy úgy, de még lehet esélye a címvédésre.

„Nem fogok hazudni, csalódott vagyok. Többet vártam a futamtól. Támadni akartam és a végén csak védekeztem. Nem tudtam előzni, rossz volt a gumiválasztásunk elöl. A csapat javasolta a közepes keveréket, mert Álex (Rins) jól érezte rajta magát az egész hétvégén, de én nem tudok menni vele. Nekem nagyobb stabilitásra van szükségem. A bajnokságnak számomra sajnos vége. Az utolsó futamokhoz másképp fogok hozzáállni. Ez nem azt jelenti, hogy többet fogok kockáztatni, de ha lehetőségem adódik egy futamgyőzelemre, akkor most már megengedhetem magamnak, hogy hibázzak. Egy kicsit dühös vagyok az idei év miatt, mert sokkal több volt bennem, mint tavaly. Kevesebbet hibáztam, jobb versenyző lettem. És mégsem vagyok harcban a címért. Nehéz ezt megértenem. Nem voltunk annyira versenyképesek, mint amire számítottunk. Nehéz elfogadnom, hogy a bajnokságnak annyi. Aznap, amikor nem leszek képes a világbajnoki címért harcolni, azonnal visszavonulok, egy évvel sem fogok tovább maradni. Ezért vagyok itt, nem másért. Nehéz nap ez a számomra.”

Pol Espargaró ugyan nem ugrott ki a bőréből, de alapvetően elégedett volt a versenyével, bár nyilván egy hetedik helynél többet akar. A futam elején nem volt gyors, ott sokat veszített.

Ahogy Aleix Espargaró is, aki Maverick Vinalesszel együtt arra panaszkodott, hogy nagyon instabil és ideges volt az Aprilia a futam során. Vinalesnek a rajtja sem sikerült jól, állítólag a kuplunggal volt valami gondja…

Johann Zarcóra szerdán alkarműtét vár a nála is jelentkező kompartment szindróma miatt.

Franco Morbidelli gyári bemutatkozása elmaradt a várakozásoktól, de nem szabad elfelejteni, hogy a térde még messze nincs százszázalékos állapotban.

Andrea Doviziosónak szintén adjunk egy kis időt, hogy újra felvegye a MotoGP ritmusát.

Egyik sem lefutott meccs

Bár egy kis hiba és egy pillanat elég, hogy megváltozzanak a dolgok, de a kisebb kategóriákban sem várható bajnokavatás Portugália előtt.

A Moto2-eseknél Raúl Fernández egymás után a második versenyét nyerte meg kéztörése után csapattársa, Remy Gardner előtt, így jelenleg 37 pont választja el őket az összetettben.

A spanyol a San Marinó-i futamon jól osztotta be az erejét, és az sem zavarta meg, amikor a 14. körben csöpögni kezdett az eső. A 15. körben átvette a vezetést Arón Canettől, aki az utolsó előtti körben a második helyet is bukta Gardnerrel szemben.

Fernándeznek ez a hatodik győzelme már az idén, ami már csak eggyel marad el Marc Márquez 2011-es rekordjától, aki az eddigi legsikeresebb újoncként hétszer tudott győzni a Moto2-ben.

A Moto3-asoknál a pole-ból induló Romano Fenati a biztos győzelemtől esett el, amikor a 14. körben közel három másodperces előny birtokában bukott a 15-ös kanyarban. Az olasz póker is elmaradt, de a dobogóra így is csak hazai pilóták állhattak fel. Dennis Foggia az Aragóniai Nagydíj után a San Marinó-it is megnyerte, azaz mind a három kategóriában dupláztak a versenyzők hét nap alatt.

Foggia az utóbbi hat futamból hármat megnyert és kétszer harmadik lett, így beérte az összetettben Sergio Garcíát, és jelenleg ő a második 42 ponttal Pedro Acosta mögött, aki vasárnap csak hetedik lett.

Acosta legutóbb a Stájer Nagydíjon tudott győzni, sőt dobogóra állni.