Első ránézésre legalábbis biztosan. Persze a puding próbája az evés, ezért talán érdemes megvárni a MotoGP-mezőny véleményét, hogy mit mondanak az első szabadedzést követően augusztus közepén. Meg amúgy is, a kanapén (vagy a monitor előtt) ülve könnyű pálcát törni bárki és bármi felett, de véleményünk azért még lehet. A fotókat elnézve pedig több kérdés is felmerül, köztük biztonsági is.
2020-ban a Covid19 miatt két egymást követő héten is rendeztek futamot az osztrák pályán. Az említett nagy baleset az első hétvégén történt, ami után egyhangúlag szólalt fel a mezőny a spielbergi helyszín ellen. A probléma összetett volt, egyrészt a 3-as kanyarban a pálya vonalának meghosszabbítása keresztezi egymást, másrész hatalmas tempóval, 300 km/óra feletti sebességgel érkeznek meg a féktávhoz. Az 1-es kanyartól idáig ráadásul nem egy nyílegyenes szakaszról beszélünk, hanem volt benne egy törés, amit hivatalosan 2-es kanyarként jelöltek (itt ütközött össze Johann Zarco és Franco Morbidelli), de kanyarnak nevezni barokkos túlzás, még a MotoGP-sek is teligázon jöttek át rajta.
Az első problémát még rögtön a futamot követően orvosolták, meghosszabbították a falat (légfallal és ráccsal), hogy egy hasonló esetnél legyen, ami megfogja a motort, az alkatrészeket, ne adj isten a pilótát, és azok ne repüljenek be a mezőny elé.
De még mindig ott volt a tempó kérdése. Ugyan eredetileg 2021-re ígérték a pálya módosítását, de ez csak most télen valósult meg. Az átépítés folyamata igen impozáns, a végeredmény már kevésbé.
Bár a pálya tervezőjének, Hermann Tilkének nem volt könnyű dolga a terület adottságai miatt (a pálya ezen szakasza egy emelkedőn van, ami több irányba is lejt), de kicsit olyan, mintha a határidő előtt egy órával eszméltek volna rá, hogy le kell adni a tervet, így gyorsan húztak három, egymásra merőleges vonalat. Vannak, akik költséghatékonyságról beszélnek, de szeretnénk azt gondolni, hogy Dietrich Mateschitznek ennyire azért nem megy rosszul.
A végeredmény egy derékszögű fordulókból álló kanyarkombináció lett, amivel több gond is felmerül. Egyrészt az ilyen típusú kanyarok, nagy féktávval inkább az autósportban izgalmasak, a motorsportot nem teszik látványossá vagy élvezhetővé, de nyilván ez nem lehet elsődleges szempont.
Az viszont igen, hogy a korábbi „egyenes” kétharmadánál található sikánhoz számításaink szerint 250-260 km/órával fognak megérkezni a MotoGP-sek. Ehhez képest nagyon kicsinek tűnik a bukótér és a szalagkorlát is közel van a pálya bal oldalán.
A régi nyomvonal nem tűnt el, már csak azért sem, mert például az F1-ben továbbra is azt fogják használni. Így a pálya vonalának meghosszabbítása megint keresztezni egymást. Veszélyes mértékben és közelségben. Mert mi van akkor, ha valaki elesik a féktávon (pláne esőben), és telibe veri a szabályosan „keresztbe” közlekedőt…? Persze mobilfallal, légfallal, esetleg ideiglenesen lerakott bukótérrel ezt a veszélyt lehet csökkenteni, de mindenesetre nehéz elképzelni, hogy a pilóták pezsgőt bontottak a végeredmény láttán.
Tilke és a pálya üzemeltetői persze nem a saját fejük után mentek, a FIM és a Dorna szakembereivel is folyamatos volt az egyeztetés.
De még ha adunk is egy esélyt az új kanyarnak, a pályának továbbra is marad két kritikus pontja, mégpedig az 1-es és a 3-as kanyarok kijárata, ahol „vakon” haladnak a versenyzők, mert nem lehet belátni az előttük álló szakaszokat.
Ez vezetett a 2020-ban látott hatalmas Moto2-es balesethez és Lorenzo Savadori bukásához is, aki nem láthatta a kanyar kijáratánál korábban elcsúszó Dani Pedrosa motorját, amit nem tudott elkerülni.