Rali: A legfontosabb a kiegyensúlyozott teljesítmény – Hadik András

– Elkezdődött a nagy hajrá az idénynyitó előtt?
– Egy kicsit izgalmasabbra is sikerült, mint gondoltuk, mert elénk gördült néhány akadály, amelyen át kellett lendülni – mondta a négyszeres abszolút magyar bajnok Hadik András, aki címvédőként várja a szombati Salgó ralit.

– Meséljen!
– Nem tudtunk onnan autót bérelni, ahonnan tavaly, így az utolsó pillanatban máshonnan, a Driftcompanytól kellett szerezni egyet. De a lényeg, hogy ott leszünk a rajtnál, és megpróbáljuk a lehető legjobb eredményt elérni. Az autó pedig ugyanúgy Ford, mint tavaly, úgyhogy legalább a típust ismerni fogjuk.

– Hiányzott a versenyzés?
– Egy kicsit mindenképpen, de el kell mondanom, hogy egyáltalán nem unatkoztunk: sok volt a munka. Persze, ha újra a versenyautóban ülünk majd, biztosan felszökik az adrenalinszintünk.

– Egy bajnoktól mindenki azt várja, hogy újra az első helyet célozza meg...
– Nem baj, mert én is ezt várom magamtól. Mindenki azért versenyez, hogy a lehető legtöbb futamgyőzelmet arassa, és minél több kupája legyen, és mi sem vagyunk ezzel másképp. Reméljük, a szerencse is mellénk áll – mert hát nem titok, a raliban arra is szükség van –, és megint kikerekedik a szereplésünkből egy jó eredmény. A bajnokság megint nagyon erős, jön megint a korábbi világbajnok Mads Östberg, és lesznek visszatérők is, úgyhogy szoros csatákra van kilátás.

– Már rögtön a hétvégi Salgó ralin is?
– Persze, pláne hogy a verseny csupán egynapos lesz, aminek nem vagyok nagy híve, mert nem lehet hibázni. A pályák viszont tetszenek, főleg a zagyvarónai és az erdei gyorsaságit kedvelem.

– Mit gondol, sokan lesznek a pályák mentén?
– Szerintem igen. Már csak azért is, mert végre tavaszi idő lesz, és ilyenkor az emberek szívesen mennek a természetbe – arról nem beszélve, hogy a ralira is ki vannak éhezve, és ez a szezon első futama, amit amúgy is felfokozott érdeklődés övez. Ahogy velünk nem történt semmi „ralis” a télen, úgy a szurkolókkal sem, ezért is remélem, hogy sokan lesznek a pályák szélén. Megpróbáljuk majd őket egy kicsit kiszolgálni.

– Tavaly már a negyedik abszolút bajnoki címét szerezte. Mi a titka?
– Az egyes versenyeken és az egész bajnokságra kivetítve is a legfontosabb a kiegyensúlyozott teljesítmény. Az elmúlt években ezt tudtuk hozni, remélem, idén is tudjuk.

– A csapat felállása változatlan?
– Kertész Krisztián navigál, ugyanúgy, mint tavaly, és a párom, Niki segít mindenben, mint eddig is.

– Sokan váltottak navigátort a téli szünetben. Önöknél nem volt kérdés?
– Egyáltalán nem. Egyszer váltottam, és úgy vagyok vele, hogy most már maradok Krisztiánnal. Nagyon jól ismerjük egymást, a hétköznapokon is jól kijövünk, ismerjük egymás minden rezdülését. És nem utolsósorban remek navigátor, úgyhogy ha rajtam múlik, akkor én már mindig vele fogok menni.

– Az ellenfelek közül ki lesz a legveszélyesebb?
– Östberg mindig gyors, akármelyik országban ül a volán mögé, és hát számolni kell Turán Fricivel, Vincze Ferivel, Veleczei Ádámmal és persze Klausz Kristóffal is. Aztán majd meglátjuk, hogy ki mit tud.

– Az utóbbi években mindig az utolsó futamra hagyta a döntést. Igaz, meg is nyerte a bajnokságot. Örülne, ha most is egy nagy hajrá döntene?
– Nekem egyáltalán nem okoz gondot, ha az utolsó gyorsaságin dől el a bajnoki cím, mert szerencsére jól bírom a nyomást, de ha lehet kívánni, akkor talán most kipróbálnék egy olyan verziót, hogy hamarabb eldől a bajnoki cím – és az én javamra. Mert olyan már volt, hogy harcban álltunk és hamarabb eldőlt, csak nem én nyertem.

– Még mindig ugyanúgy szereti a ralit, mint annak idején?
– Alapvetően igen. Persze, más szemmel nézek rá, hiszen ha belegondolok, hogy már kilencvennyolcban is mentem Zagyvarónán, akkor nyilván nem ugyanazok az érzések törnek elő belőlem, de mindent egybevetve ugyanúgy szeretem a ralit, mint annak idején, másképp nem is lenne értelme. A sport lényege, hogy saját magadon felül tudj kerekedni az adott szituációban, és én ezt szeretem. A mi sportunk csak annyiban más, mint a többi egyéni sport, hogy itt bejön a technikai tényező.

– Nehéz együtt élni a gondolattal, hogy a technika ördöge bármikor közbeszólhat?
– Ezzel nincs mit kezdeni, annyit tehetünk, hogy elfogadjuk. Tíz-tizenöt éve még nagyon idegesített, ha megállt az autó, valósággal rosszul voltam tőle, de most már simán átlépek az ügyön, nem foglalkozom vele.

– Hány éve is versenyez?
– Ez lesz a harmincadik. Képzelje, úgy jöttem rá a kerek évfordulóra, hogy száz forintba került a licencem, mert harminc év fölött már jár ez a kedvezmény.

– Szép kerek szám. Nem csinálna másképp semmit?
– Semmit. A ranglétra legalsó fokáról indultunk, Trabanttal kezdtünk versenyezni, és nagyon nehezen, nagyon lassan lépkedtünk egyre feljebb és feljebb. Kétezertizenöt óta vagyunk az élmezőny tagjai, szerencsére volt lehetőségünk arra is, hogy külföldön versenyezzünk, úgyhogy alapvetően minden rendben. Várjuk a rajtot...