MotoGP: „Ha ez így megy tovább, nem versenyezhetünk itt”

„Ha tovább romlik (a tapadás), akkor nem tudom, hogy hogyan fogunk itt versenyezni. Erről mindenképp beszélnünk kell a biztonsági tanács ülésén” – mondta pénteken Pecco Bagnaia, akivel valószínűleg minden versenytársa egyetértett zárt ajtók mögött is.

Miközben szó nincs arról, hogy ki tudja, mikor kapott új borítást a pálya, hiszen 2018-ban aszfaltozták újra. „Akkor fekete volt. Most fehér. Talán az időjárás, talán a pályanapok vagy az F1, nem tudom. De ha megnézzük Misanót, amit 2020-ban aszfaltoztak újra, akkor az most is fekete és hihetetlenül jól tapad. A gond az, hogy itt évről évre nem kicsit, hanem sokkal rosszabb lesz.”

„Emlékszem, Barcelona épp olyan volt, mint Brno. És most, hogy Brno már nincs, ez a legrosszabb tapadású pálya a naptárban. Alkalmazkodnunk kell” – szólt megbocsátóbban Aleix Espargaró. Érhető módon, hiszen toronymagasan nyerte az első edzésnapot. Egész pontosan három tizeddel verte csapattársát, Maverick Vinales-t, és nagyjából fél másodperccel az őket követő Enea Bastianini, Pecco Bagnaia, Jorge Martin Ducati triót.

Itt az európai márkák dominanciája még nem ért véget, hiszen az első japán motor a nyolcadik helyen található Álex Rins-é (reggeli idejének köszönhetően), akit egyelőre Brad Binder (KTM) és Jack Miller (Ducati) is megelőz.

Persze ez még csak az első edzésnap, amire általában legyinteni szoktunk, mondván, a verseny szempontjából nem igazán mérvadó. Ezen a hétvégén ez most másképp lehet, épp a fentebb említett alacsony (szinte nulla) tapadás miatt.

„Olyan mintha nem is motoroztam volna ma. Úgy érzem, hogy akár most is neki tudnék vágni a futamnak fájdalom és minden nélkül. Mivel lehetetlen nyomni neki (azaz erőből motorozni és a végsőt is kipréselni a motorból – a szerk.), nem tudod forszírozni. Mindent kontrollálni kell, a fékezést, a kanyarbejáratot, a gázadást. Nem tudod erőltetni a motort befele a kanyarba, mert túl alacsony a tapadás” – írta le a napját és érzéseit Bagnaia.

Az egyedüli, akit az alacsony tapadás nem hátráltat, épp ellenkezőleg, az az Aprilia. Így volt ez már az argentin futamon is, így mindenki egybehangzó véleménye szerint ők a hétvége legnagyobb esélyesei. Aleix Espargaró mindenképp, Vinales esetében azért várjuk meg, hogy hogyan alakul az időmérője, na meg persze a rajtja és az első körök, amelyeken általában el szokott vérezni.

Hogy mi a noaleiek titka? A mechanikai tapadás. A motor azon képessége, hogy a gumit az aszfaltba tudják „nyomni, préselni”. Az egységes elektronikával természetesen mindig lehet finomhangolni, de ekkora különbséget nem lehet vele elérni, és ilyen körülmények között a pilóták csuklója (gázadás) sem tudja mérsékelni a kerék kipörgését.

Ahogy az eredmény is mutatja, az Aprilia mögött rögtön a Ducati található ezen képesség tekintetében.

Aleix persze óvatosságra int mindenkit, hogy már most kiosszák neki az első helyért járó 25 pontot, de nagy csoda kéne ahhoz, hogy az erőviszonyok ma és holnap megváltozzanak. Hibázni persze biztos pozícióból is lehet, viszont ami a legnagyobb bajnoki ellenfeleket illeti, talán ez lehet az a futam, amelyen érdemes lehet beérni a kevesebb, de biztos ponttal.

Azon már most kezdhetünk izgulni, hogy mennyire lesz izgalmas a futam, és látunk-e majd előzéseket. „Nagyon nehéz lesz (előzni), mert minden féktáv állított motornál van. Amikor egyenesben fékezel, akkor nehezebb előzni. Ott kell lenned, a szélárnyékon kívül. Nem tudsz játszani a motor dőlésszögével. Ez pedig nem segít, amikor egy másik motor mögött vagy és a gumi is rosszabb lesz. Akkor látunk majd előzéseket, amikor a gumik kopni kezdenek, igazi előzések nem nagyon lesznek” – elemezte a helyzetet Andrea Dovizioso, aki saját bevallása szerint sem a leggyorsabb pilóták egyike a kanyar közepén, de amikor Aleix Espargaró kívülről kikerülte a 3-as kanyarban, akkor nem igazán hitt a szemének.

Két fontos dolog Dovi nyilatkozata kapcsán, amit nem szabad elfelejtenünk. Egyrészt az alacsony tapadás mellett van még egy fontos jellemzője ennek a helyszínnek, mégpedig, hogy egy igazán gumigyilkos pálya. Mindenki jelentős kopásra és visszaesésre számít a futam második felében, utolsó harmadában, tehát kulcsfontosságú lesz, hogy ki tudja jól beosztani a fekete aranyat.

A másik pedig a rajtpozíció fontossága. Azt látjuk, hogy féktávon és a kanyar első felében nagyon nehéz lesz előzni, ha pedig valakinek a motorjában sincsenek extra tartalékok, akkor nagyjából az esélytelenek nyugalmával vághat neki a futamnak.

Igen, elsősorban most Fabio Quartararóra gondolunk, aki bízik abban, hogy ahogy több gumi kerül az aszfaltra, úgy javulnak majd az esélyei és közelebb tud kerülni egy körön és versenytempóban is a mezőny elejéhez. A francia egyelőre a kilencedik helyről reménykedik a kedvezőbb folytatásban.

A suzukisoknál Joan Mir továbbra is elveszettnek tűnik, és bár valami teljesen újjal próbálkoztak, az irány nem bizonyult jónak, továbbra sem tudja megállítani a motort féktávon. Álex Rins kilencedik helye az első nap után csalóka, az ő versenytempója ennél jobb lehet.

A Hondáknál Pol Espargaró és Nakagami Takaaki 19 ezredmásodperccel követik egymást, de már a top 10-en kívül, ahova az első nap kisebb meglepetésre Franco Morbidellinek sikerült még beférnie csupán 81 ezreddel csapattársa, Quartararo mögött.

Ahogy mindig, az FP3-nak most is nagy jelentősége lesz, főként azoknak, akik a délutáni melegben, a forró, még annál is kevésbé tapadó aszfalton még jobban szenvednek.

És ha már Honda. Marc Márquez távollétében Pol Espargaró munkára jelentkezve szerette volna kipróbálni a Márquez által Mugellóban használt alkatrészeket, de azok (egy része legalábbis) Nakagami motorján landoltak. A lengőkar legalábbis biztosan, de mint látjuk, messzire nem jutott vele. A „hivatalos” indoklás szerint azért a japán tesztelte, mert Marc után neki van a legtöbb tapasztalata ezen a motoron, de lássuk be, ez elég sánta magyarázat. Hogy Polban nem látják a jövőt, az egészen egyértelműnek tűnik, és bár a spanyol akár a szatellitcsapatnál is el tudná képzelni magát, sokkal valószínűbb, hogy a KTM-nél köthet ki a következő két évben.