Szujó Zoltán: Tudtam, hogy nehéz út lesz

– Elég nagy a turbulencia ön körül az utóbbi napokban. De azt is mondhatnám, felbolydult az autósport, vannak, akik a lemondását követelik. Mit szól ehhez?
– Amikor vállaltam, hogy a Magyar Nemzeti Autósport-szövetség elnöke leszek, tudtam, hogy nehéz, konfliktusokkal teli menet lesz – mondta Szujó Zoltán, az MNASZ elnöke. – S hogy miként viselem? Televíziósként az átlagembernél jobban, hiszen megtanultam, nem nyerheti el mindenki tetszését az, amit csinálok. Azért azonban vérzik a szívem, hogy az átlag újságolvasó az egészből csak azt szűri le: balhé van az autósportban, és ez nem jó.

– Az egész ügy egy nyílt levélből indult, amelyben a Magyar Gyorsulási Szövetség elnöke, Kurtyán Ferenc az ön lemondását követeli…
– Annyiban helyesbítenék, hogy az egész ügy két darab, tavaly júniusi rendeletből indult, valamint összefüggésben van a jelenlegi gazdasági helyzettel.

– A gazdasági helyzettel?
– Igen, mert akárhogy is szépítjük, az autósport egy luxusterület, még akkor is, ha az ember a konyhapénzből veszi el a rávalót. Autósport nélkül lehet élni, még ha mi valljuk is, hogy nem érdemes. De a lényeg, hogy az indulóknál nagyon rányomja a bélyegét a gazdasági helyzet, a szervezők dolgát pedig az nehezíti meg, hogy elszálltak a rendezési költségek, így már nem éri meg annyira versenyt rendezni, mint korábban. Úgyhogy nemcsak a versenyzők, a rendezők sem tolonganak.

– Térjünk vissza a rendeletekhez, amelyekben a jelenlegi helyzet kiindulópontját látja. Mit tartalmaznak ezek?      
– Az egyiket az EU nyomására kellett bevezetni és nincs köze az MNASZ-hez: előírja, hogy minden versenyszervezőnek felelősségbiztosítással kell rendelkeznie annak érdekében, hogy ha bármi történik, legyen egy biztosítás, amely részben térít. A Németországban megszabott tételek alapján háromszázmilliós térítési összeget akartak bevezetni, ami úgy megdobta volna a versenyzők és a szervezők költségeit, hogy tönkretehette volna a sportot, úgyhogy ezt lealkudtuk húszmillió forintra. A versenyzők általában eddig is kötöttek biztosítást, de most már a versenyszervezőknek is kötelező. Ez az előírás.

– A másik rendelet?
– A tavalyi, nyergesi tragédia után, amely öt ember életét követelte, megváltozott még valami: az autósport-események is a sportrendezvények biztonságáról szóló rendelet hatálya alá tartoznak. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a rendőrség magánterületen is ellenőrizheti, sőt, kötelessége ellenőrizni, hogy a nézők biztonságban vannak-e az adott eseményen. A rendezvényeket pedig az MNASZ-től függetlenül tizenöt nappal a rajt előtt be kell jelenteni a területileg illetékes rendőrkapitányságon.

– Értem, de aligha ez volt az, ami kiütötte a biztosítékot. Mi volt a kiváltó ok?
– Egy húsz éve húzódó konfliktus, amelyre ennyi idő alatt sem sikerült megoldást találni. Az MNASZ azon az állásponton van, hogy a Magyar Gyorsulási Szövetség nem használhatja a szövetség megnevezést, mivel országonként egy sportágban csak egy olyan sportági szakszövetség lehet, amely jogosult arra, hogy versenyrendszert üzemeltessen. Ez pedig az MNASZ. Más kérdés, hogy a fent említett szervezet majdnem húsz éve működik, és kialakított egy saját versenyrendszert, amelyben nemcsak gyorsulási verseny van, hanem drift is, ami tovább nehezíti a helyzetet, hiszen ez két teljesen különböző szakág.

– Mi lehet a megoldás?
– Szerintem azt a kérdést kell eldönteni: hol van a helye az autósportban a szabadidősportnak. Erre keressük a választ. Ha a barátaimmal elmegyek háromszor nyolc percet gokartozni, az egyértelműen szabadidős tevékenység, de kérdés, hogy másfajta autókkal, utcai járművekkel, versenyautónak kinéző kocsikkal lehet-e gyorsulni, keresztbe csúszni szabadidős keretek között? A szövetségünk feladatának kell lennie, hogy biztonságos környezetbe terelje ezeket az eseményeket. És nem állítom, hogy a tököli rendezvények nem biztonságosak, sőt… De ki kell alakítani a szabadidős tevékenységek kereteit is.

– Mit gondol, rendezhető még ez a konfliktus békésen?
– Hiszek benne, hogy igen, mert az összeköt minket, hogy szeretjük az autósportot. Ha erre az alapra nem tudunk építkezni, akkor nem tudom, hogy mire.

– Oké, akkor úgy kérdezem: ki keressen kit?
– Már felvettem a kapcsolatot egy közvetítővel, aki vállalta a mediátor szerepét, és akinek a segítségével megpróbálunk érzelmek nélkül egy asztalhoz ülni.

– Térjünk vissza egy kicsit személyesen önhöz. Sokan nyílt levélben álltak ki ön mellett, de vannak, akik a lemondását követelik. Hova futhat ki ez az ügy?
– A tagság dönthet úgy, hogy idő előtt visszahív, de sokat jelent, hogy az elnökség tagjai és a szakágvezetők kiálltak mellettem, és ahogy korábban is mondtam, hiszem, hogy van megoldás.