Nem sikerült megvernünk Romániát, innentől nehéz dolgunk lesz

Péntek este tíz óra, szálloda.
„Hova mentek?
− Mezt mosatni.
− Ilyenkor?
− Persze.”
Ezzel a beszélgetéssel kívánt jó éjszakát a Németh Szabolcs, Mózer Zoltán kettős az első mérkőzést megelőző napon. Történt ugyanis, hogy a szállodában nem lehetett kimosatni a mezeket, így a „hazai pályán” szereplő Németh (aki annak az aon hotVolleys Wiennek a játékosa, amelynek a csarnokában zajlanak a mérkőzések) vitte haza és mosta ki a válogatott szerelését. Azt már nem mondhatjuk, hogy nem tett semmit a csapatért…

Másnap, azaz szombaton aztán már ismét a játéké volt a főszerep. A kiadós reggeli előtt már tudta a csapat a jó hírt: a Kaposvár liberója, Molnár Dávid deréksérülése szépen gyógyul, és délután biztosan játszhat. Sőt, végül aztán a délelőtti, ismét inkább játékos, mintsem kemény edzésen is ott volt a pályán a többiekkel, és teljes értékű edzésmunkát tudott végezni, ami mindenképpen bíztató volt a délutáni találkozó előtt, amelyen az a Románia volt az ellenfél, amelyben mindösszesen három idegenlégiós kapott helyet – a többiek mind a román bajnokságban játszanak.

A magyar válogatott már jóval a találkozó előtt átsétált a csarnokba, amelyet a helyi szervezők már egy nappal a torna kezdete előtt „meccskész” állapotúra varázsoltak. A lelátón szép számú (mintegy 60-70 főnyi) magyar közönség gyűlt össze már egy órával a találkozó előtt. Igazi illusztris vendég is volt a szurkolótáborban, hiszen az egykori kiválóság, Buzek László is kilátogatott a „sógorokhoz”.

Az első játszmában a magyarok, nevesül Laszczik Iván kezdte a nyitást, az első pontot pedig az egykor Buzek László utánpótlás-válogatottjában is megfordult Szabó Dávid szerezte. Jól kezdett a magyar csapat, pontosak voltak a nyitások és a fogadások is, így hamar 4 pontos előnyhöz jutottunk (6:2). A folytatásban sajnos jöttek a bosszantó hibák, ekkor már nem mentek olyan olajozottan a nyitások. Szerencsére azonban a románoknak is ez volt a gyenge pontjuk, így javarészt egymás hibáiból élt ekkor a két válogatott (12:8). A második technikai szünet előtt kicsit kiengedtünk, így Kántor Sándor nem várt a kötelező pihenőig, és kihasználta első időkérését (15:13). A szünet után enyhült a nyomás, a románok megint elkezdtek hibázgatni, így 19:15-ös magyar vezetésnél már Moculescunak kellett időt kérnie. A mesteredzőnek azonban nem jött be a számítása, fiai ezután is sokat rontottak, így a pontosabban játszó magyarok megérdemelten nyerték meg a nyitójátszmát (25:20, 1:0).

A második szett elején váltakozva estek a pontok még úgy is, hogy a románok gyakorlatilag képtelenek voltak nyitásból eltalálni a pályát. Mózer nagy mentésével, majd hatalmas hátsó soros ütésével mi törtük át a lélektani határt, és mi vezettünk először két ponttal (5:3), sőt, a technikai szünetre ismét kialakult az első játszmából ismert négy pontos magyar előny. 10:7-es magyar vezetésnél Laszczik Iván már másodszor blokkolta le a nála 20 cm-rel magasabb román centereket, ez pedig megadta az alaphangot a magyarok vezetésének növeléséhez (13:8). Az első technikai szünet elérése sajnos már nem ment ilyen egyszerűen, így megint csak három pontos magyar előnnyel mehettek pihenőre a csapatok. Mindeközben szokatlan dolog történt: felhangzott a bosnyák szurkolótábor! A mintegy tíz fős (és később hatvan fősre bővült) csoport (bizonyos „Belaj Boys”) a magyar-román meccs közben kezdte el bíztatni a lelátóra megérkező, és az esti meccset a házigazda osztrákokkal játszó nemzeti válogatottjukat úgy, mintha éppen az ő mérkőzésük zajlana! De nem az zajlott, ezt pedig Veres Péter nyomatékosította is gyorsan egy fantasztikus blokkal, ezzel ismét négy ponttal vezettünk (17:13). Ezt követően sajnos megint megállt a tudomány, és hamarosan Kántor Sándornak időt kellett kérnie (18:17). Sajnos ez nem hozott jelentős változást a játék képében, és 18-nál utolértek minket a románok, sőt, 22:21-re már ők vezettek! Gontariu és Olteanu pillanatok alatt szétszedtek minket, az ütőinket sorban leblokkolták, a mi sáncunkat pedig akkor ütötték át, amikor akarták, így aztán a Moculescu-tanítványok megérdemelten nyerték meg a második játszmát. (21:25, 1:1).

A harmadik szett nem kezdődött álomszerűen: a románok gyorsan elhúztak 4:1-re, mire a mieink túltették magukat az előző játszma elvesztése okozta sokkon, ám így is nekünk kellett szaladnunk az ellenfél után. Ez sajnos csak többé-kevésbé sikerült, hiszen ezúttal a románok alakították ki a két csapat közötti négy pontos differenciát (6:10). A magyar kapitány ekkor feladót cserélt, és Toronyai Miklós beállása jót tett a csapatnak: zsinórban három magyar pont következett, és 13:10-es román előnynél Moculescunak kellett időt kérnie. Sajnos a magyar sánc továbbra sem működött jól, így a javuló ütések és a lelkes mezőnymunka csak annyit ért ebben a periódusban, hogy nem engedtük el jobban az ellenfelet. Centerjátékunk is csak mutatóban volt, Kovács Zoltán és Nagy József nem kapott túl sok labdát egyik feladótól sem. 13:19 után még megpróbálkoztunk egy utolsó nagy rohammal (Szabó Dávid ütése, Veres Péter ásza), de a Moculescu gyorsan megtörte egy időkéréssel a lendületünket, így elúszott a harmadik szett is.(17:25, 1:2).

A negyedik játékrész elején váratlan fordulat történt: Toronyai Miklós elkezdte labdákkal tömni Nagy Józsefet, aki meg is hálálta a bizalmat, így az ő kettejük vezérletével mi uraltuk a meccsnek ezen szakaszát (7:5). A folytatásban sajnos ismét jöttek a bosszantó hibák, a játékosok többször sem értették meg egymást a pályán – a pontatlan bejátszásoknak köszönhetően pedig a centerakciók is elmaradtak, így a románok átvették a vezetést (9:10), sőt, növelni is tudták az előnyüket, így Kántornak hamarosan időt kellett kérnie (11:14). A pihenő után a kaptány beküldte a hazai csarnokban játszó Németh Szabolcsot, mégpedig a mezőnybe egyre inkább beleszürkülő Mózer Zoltán helyére. Sajnos a támadásaink eztán sem voltak a legpontosabbak, ám a románok segítettek nekünk: ismét szinte minden nyitásukat elrontották, így Dascalu rossz feladása után 20:19-re felzárkóztunk! A siker azonban csak átmeneti volt, 21:19-nél egy potyalabdát szórakoztak el a mieink, így Kántor kikérte második idejét is. A folytatásban igazi drámát láthattak a nézők: 23:20-nál még a románok álltak jobban, a magyar csapat azonban varázsütésre magára talált, és zsinórban négy pontot szerezve szettlabdához jutott! Az elsőt ugyan nem sikerült kihasználni, de végül óriási izgalmak közepette miénk lett a negyedik szett!! (27:25, 2:2).

Az ötödik, minden eldöntő parti elején gyors három ponttal vezetést szereztek a románok, ám Németh Szabolcs a mieinket is „felírta” az eredményjelzőre, majd Kovács Zoltán blokkjával ismét csak egy pont volt a két csapat között, sőt, a kaposvári center ütésével egyenlítettünk (3:3)! A folytatásban jött az igazi adok-kapok, a csapatok fej-fej mellett haladtak a térfélcseréig (8:7). Ekkor Nagy József újabb pillanatai következtek: a másik kaposvári center is megmutatta, hogy semmivel sem rosszabb játékos Kovácsnál – a hibáink azonban sajnos megmaradtak, így 11:10-es román vezetésnél Kántor Sándor időt kért. A pihenőt követően Kovács Zoltán forgott előre az első sorba, és ezúttal ő ütött be egymás után két labdát is, ám ezt két súlyos hibával azonnal semmissé tettük: először teljesen fölöslegesen ugrottak fel a mieink blokkolni, majd rögtön ezután egy rossz nyitásfogadással a románoknak ajándékoztunk három mérkőzéslabdát (11:14)! És hogy van tartása a fiúknak, az itt bizonyosodott be igazán: ismét képesek voltunk felállni a padlóról, és egy szerencsés ponttal újra egyenlítettünk! Az utolsó szó azonban sajnos a románoké volt, és végül Németh Szabolcsot leblokkolva megnyerték ezt a fantasztikus mérkőzést.

Összességében elmondható, hogy a magyar csapat nem játszott rosszul, ám a bosszantó hibák a meccsnek sokkal rosszabb periódusaiban jöttek nálunk, mint az ellenfélnél, így elvesztettük a nyitómeccset. A folytatásban a románok bukásához is szükség lesz a továbbjutáshoz.

„Sajnálom, hogy végül ha csak öt szettben is, de alulmaradtunk – értékelt a találkozó után Kántor Sándor. – Ne felejtsük azonban el azt, hogy ezekből a vesztes mérkőzésekből lehet igazán sokat tanulni, mert ekkor jönnek elő azok a hibák, amelyek edzésen nem. Ha a második szettben nem jön az a hullámvölgy, és azt sikerült volna megnyerni, akkor több esélyünk lehetett volna. Nincs még meg a kellő összeszokottság, és a végjátékban nem lehet ennyit hibázni. Ezt leszámítva elégedett vagyok a csapat játékával.”