Mindenki sikerre éhesen, bizakodóan készül a selejtezőkre

„Bizakodunk, miért ne tennénk – mondta még a szerdai vacsora előtt Gudmann Csilla, a BSE feladója. – Ez persze nem jelenti azt, hogy bármelyik ellenfelet is lebecsülnénk. Az első pillanattól az utolsóig oda fogjuk tenni magunkat a pályán. Mi, akikre csak csereként számít a kapitány, ugyanúgy elfogadtuk a szerepünket, mint a kezdőjátékosok. Becsülettel edzünk és készülünk, az edzéseken hajtjuk és bíztatjuk a többieket, és ezt fogjuk tenni a mérkőzések alatt is. Ha pedig a pályán számít ránk Ludvig Zsolt, akkor igyekszünk a legjobb tudásunk szerint helyt állni. Ennek elégnek kell lennie a továbbjutáshoz!”

A magyar csapatnak eseménydús napja volt csütörtökön, hiszen a reggeli után egy vásárlással egybekötött lendvai városnézés következett – természetesen csak fakultatívan, hiszen többen inkább a szálláson pihenték ki az edzőtábor fáradalmait. A városnézés után ebéd, majd délután kettőtől egy másfél órás, rendkívül hajtós edzés következett. Ludvig Zsolt változatos gyakorlatokat vezényelt a társaságnak, minden lehetséges felállásban hosszasan gyakoroltak a lányok. Ezt követően a nyitások és a fogadások kerültek előtérbe, hiszen az FIVB (Nemzetközi Röplabdaszövetség) hivatalos új labdájával, a Mikasa MVA-200-zal szinte mindenki most találkozott először.

„Érzésre nehezebb, mint a régi labda, és teljesen más vele mind nyitni, mind fogadni – mondta a BSE feladó-átlója, a válogatottba most először behívót kapott Takács Zsófia. – Az első napokban még szokatlan volt, de szerintem mostanra már sikerült alkalmazkodnom hozzá.”
A keret egyetlen újonca hozzátette, hogy nagyon örül a behívónak és igyekezni fog, hogy legjobb tudásával segítse az együttest.
„Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy nem én vagyok ennek a válogatottnak a kulcsjátékosa, és nem nekem kell a húzóembernek lennem. Talán egy kicsit szerencsés vagyok, hiszen voltam már „mindkét oldalon”: a Vasasnál általában csak csereként számítottak rám, most a BSE-nél viszont már én vagyok az egyik, akinek a hátán kell vinnie a csapatot. Igyekszem majd a meccsek alatt aktívan melegíteni, hogy ha a kapitány pályára küld, a legjobb tudásomnak megfelelően tudjak játszani – tette hozzá Takács mosolyogva, aki megjegyezte, hogy újoncavatást még nem rendeztek neki a csapattársak.

Más a helyzet a Szlovéniában légióskodó újdonsült csapatkapitánnyal, Pethő Anitával.
„Soha nem voltam még csapatkapitány klubcsapatnál sem, úgyhogy nagy megtiszteltetés, ugyanakkor hatalmas kihívás is, hogy a válogatottnál debütálhatok ilyen szerepben – mondta az OK Nova KBM Branik Maribor magyar légiósa. – Egyelőre még nem tudom, hogy mivel is jár ez egészen pontosan, hiszen mérkőzést még nem játszottunk azóta, hogy a korábbi „cséká” Mátrai Vera visszavonult a válogatottságtól.
Pethő azon kevesek egyike, akinek az új labdával nem lehet gondja, hiszen csapatával a Közép-európai Ligában a szezon eleje óta ezzel játszik, és azt is tudja, hogy – Takáccsal ellentétben – neki húzóembernek kell lennie ebben a csapatban.
„Természetesen mi, kezdőjátékosok is tudjuk, mi a dolgunk, és azt hiszem, ezzel nem is lesz gond. A szlovén játékosokat ismerem, és ez alapján azt mondom, hogy őket (is) meg kell vernünk. Az osztrákok ellen nem szabad, hogy problémánk legyen, és bár a bosnyákokat nem ismerjük, nem sok jót hallottunk róluk, így őket is mindenképpen le kell győznünk. Ha minden jól alakul, elsőként fogunk továbbjutni!” – zárta gondolatmenetét a csapatkapitány, aki arra a kérdésre, hogy lesz-e újoncavatás, hamiskás mosollyal csak annyit felelt: „Én egyelőre nem tudok róla, de szokott lenni, úgyhogy bármi elképzelhető…”