Egyelőre minden a terveink szerint alakul: nyertünk Ausztria ellen

„Okay?
− Allright!”

Hogy ez egészen pontosan micsoda, és honnan lett szállóige a női válogatottnál, azt nem tudom. Az viszont biztos, hogy ez a szópár hangzott el legtöbbször a játékosok és a szakvezetők szájából a pénteki nap folyamán. Ha ez a két szó a felkészültséget és a kedélyállapotot hivatott jelezni, akkor nem lehet túl nagy gond – mint ahogy egyelőre nem is volt.

Pedig a pénteki nap nem igazán indult álomszerűen a hölgykoszorú számára: a reggel fél nyolcas kelés nem éppen a legkellemesebb érzés már úgy alapjáraton sem, egy hét kemény edzőtáborozás után meg pláne nem… Más kérdés, hogy reggelihez menet egy rég várt ismerőssel találkozhatott az ember, ugyanis Kőhalmi Richárd, a Nyíregyháza és a magyar válogatott másodedzője csütörtökön késő este megérkezett a szabolcsi megyeszékhelyről, és csatlakozott a már így is kellően népes küldöttséghez. Az edző mindezidáig igazoltan volt távol, hiszen Ludvig Zsolt – aki alapjáraton az NRK vezetőedzője – ezúttal szövetségi kapitányi minőségében kellett, hogy teljesítsen, így valakinek foglalkoznia kellett a CV Albacete elleni Challenge-kupa mérkőzésre készülő nyírségiekkel.

Ha már így alakult, hogy Kőhalmi-edző később érkezett, megnyerte magának a péntek reggeli edzést, ami ismést rendkívül hajtós és változatos volt – élvezte is minden játékos! A rövid pihenők és szünetek alatt pedig Filipovics Anitának még arra is maradt ideje, hogy a „palackszáj” szó gyors kimondását begyakoroltassa – többek között – Héjjas Valériával. Nos, a hallottak alapján mindez nem ment éppen zökkenőmentesen, de az francia Istres légiósa azért nagyon igyekezett!

Délután aztán már a játéké volt a főszerep. A csarnokon látszott, hogy a helyszínkijelölésnél mind az FIVB, mind a szlovén szövetség kényszerhelyzetben volt: a parketta felületén több volt a vonal, mint a szabad földfelület. A nyitást a mieink kezdhették, Bognár rögtön ásszal indította a meccset! A találkozó elején mindkét csapat szép támadásokat vezetett, váltakozva estek a pontok, ám a magyar válogatott 3:3 után megrázta magát, és zsinórban hat pontot szerzett (9:3)! Az osztrákok sokat nyitást hibáztak el, ezzel jelentősen megkönnyítették a mieink dolgát. Ellenfelünk nyitásfogadásban sem brillírozott, így hamar kialakult a csapatok közti tíz pontos különbség (16:6). Kovács Eszter után Filipovics Anita szervált remekül, az osztrákok pedig a játék minden elemében alulmúlták önmagukat, így a mieink hamar besöpörték az első játszmát (25:12, 1:0).

A második szett elején egymás hibáiból éltek a csapatok, Héjjas szerezte az első ütött pontot (3:2). Ezt követően pontosabbak lettek a magyar fogadások, így jöhettek Filipovics centertámadásai: a vezetésével három pontosra hízott a magyar előny az első technikai szünetre (8:5). A pihenő után Bognár kisebb hullámvölgybe került, a feladásai nem voltak pontosak, ennek ellenére nem feladót, hanem centert cserélt Ludvig Zsolt: Kovács Eszter helyére Pék-Tormási Orsolya érkezett. Az osztrákok ekkor pontosabbak lettek, ennek meg is lett az eredménye: 12:12-nél már egyenlő volt az állás, sőt, miután a vendégek legjobbja, Ojo is magához tért (két ász), a második technikai szünetnél már kettővel ők vezettek! A csereként pályára lépő Dégi Barbara ütésével aztán sikerült elforogni, ám a hibák továbbra is benne maradtak a játékunkban, így nem tudtunk közelebb kerülni az ellenfelünkhöz (17:20). Valerie Teufl egymás után kétszer blokkolta Horváth Dórát, Ludvig Zsolt pedig kikérte a második idejét is (17:22), majd visszahozta Pethőt és Bognárt. A mieink ezt követően sem tudtak mit kezdeni az osztrákokkal, akik szinte minden labdát elértek így a „sógorok” magabiztosan nyerték meg a második felvonást (19:25, 1:1).

A harmadik játszma előtti szünetben a csapatkapitány, Pethő Anita bíztatta a többieket: a rögtönzött taktikai utasításban az hangzott el, hogy „hiányoznak a nyitások, jobban nyissuk meg őket!” Bognár Krisztina megpróbálta rögtön elsőre, ám pechére hosszút nyitott. Pályán maradt Pék-Tormási, rögtön a szett elején kétszer be is köszönt az osztrákoknak, akik ekkor Ojon erőltették a támadásokat, a színesbőrű játékosnak azonban láthatóan nem ment: az ellenfél kínai edzője kénytelen volt időt kérni (6:3). Pethő Anita állt ekkor a nyitóvonalon, és nagyon úgy tűnt, el sem akar mozdulni onnan: 3:3 után zsinórban tizet (!) nyithatott, volt közte három ász és egy hálón éppen csak átcsorgó labda is, így a vezetésével tíz pontos lett a mieink előnye. 13:3 után pillanatok alatt szétesett a játékunk – a mérkőzés folyamán már nem először – így közelebb lopózott az ellenfél (14:7). Ezt követően az osztrákoknál egy rövidzárlat, így Filipovics gyakorlatilag egyedül kiszerválhatta a harmadik játszmát (25:10, 2:1).

A negyedik szett elején váltakozva estek a pontok, egyik csapat sem tudott egy pontnál nagyobb előnyt kialakítani, aztán az első kötelező pihenő előtt zsinórban három magyar pont esett (8:5). A technikai szünet után ismét egyszer az egyik, egyszer a másik csapat szerzett pontot, de ez nem párosult jó játékkal: ebben az időszakban rengeteg volt a technikai hiba mindkét oldalon. A második szünetig sem változott a játék képe, ám az osztrákok valamivel többet rontottak, így kezdett megnyugtatóvá válni a magyar előny, sőt, végül ezt a szettet is majdnem tíz ponttal nyertük meg (25:15, 3:1)!

A találkozó után a mezőny legeredményesebb játékosa, Filipovics Anita értékelte a találkozót:
„Örülök a győzelemnek, de lehetett volna ez a meccs sokkal simább és jobb is – kezdte a tizenöt pontig jutó center. – Ahhoz képest, hogy ez volt az első tétmeccsünk a tavaly májusi Eb-selejtező óta, jól ment a játék a csapatnak. Sajnos a második szettben elaludtunk, sem a nyitásaink, sem a nyitásfogadásaink nem voltak elég élesek pontosak. A saját teljesítményemmel nem vagyok maradéktalanul elégedett, ráadásul a térdem is fáj, így nem tudtam 100%-osan teljesíteni.”