Veretlenül lettünk csoportgyőztesek, jöhet a májusi folytatás!

„Régen jutottunk utoljára egyről a kettőre" – mondta Héjjas Valéria még a bosnyákok elleni mérkőzés után.

És valóban: felnőtt magyar röplabda-válogatottról régen lehetett leírni utoljára, hogy „továbbjutott”. Most azonban már Fortuna istenasszony is kegyes volt a mieinkhez, hiszen a sorsoláskor az egyetlen ötcsapatos csoportba kaptunk besorolást (ezzel együtt az egyetlen olyanba, ahonnan két csapat jutott tovább), bőségesen verhető ellenfelekkel. Aztán a sors úgy hozta, hogy a montenegróiakat Izland visszalépése miatt átsorolták egy másik négyesbe, így a mi csoportunkban is csak négy csapat maradt – továbbra is két továbbjutó hellyel.

Persze a továbbjutásért le is kellett győzni a két verhető ellenfelet – amit ezúttal teljesítettek is a lányok.

„Ez a teljesítmény eddig is benne volt a csapatban – mondta amolyan értékelésként Ludvig Zsolt, a magyarok szövetségi kapitánya. – Hála Istennek a játékosok megfelelő állapotban érkeztek haza a klubcsapatukból, így nem jelentett komolyabb gondot az osztrákok és a bosnyákok legyőzése. Az idő rövidsége miatt nem volt sok időnk arra, hogy együtt készüljünk, ám az elvégzett munkát így is jónak értékelem. Ezeknek a játékosoknak erre a teljesítményre bármikor képesnek kell lenniük. Most már csak az hiányzik, hogy a következő fordulóban végre akkor is sikerüljön nagyon jól játszani, amikor nagyon kell, hogy meg tudjunk verni jobb csapatokat is.”

A magyar válogatottnak vasárnap már csak egy könnyed átmozgató edzést vezényelt a szakmai stáb, hiszen este az eddigi legnehezebb találkozó várt a mieinkre – a házigazda szlovénok ellen.

„Azt az előző két mérkőzésükről készült felvétel alapján meg lehetett állapítani, hogy a hazaiak sokkal nagyobb játékerőt képviselnek, mint az eddigi ellenfeleink. A lányokkal megbeszéltük, hogy nem taktikázunk, nem számolgatunk, hanem megpróbáljuk megnyerni az utolsó mérkőzésünket is. Abból még sosem jöttünk ki jól, ha túlgondolkodtuk a továbbjutást. Ha nyerünk, akkor Horvátországban, ha kikapunk, akkor Franciaországban kell kivívni a továbbjutást. Ennyi a különbség.” – mondta a magyar-szlovén mérkőzést megelőzően Ludvig Zsolt.

Ebéd után történt egy különleges esemény is, ekkor volt ugyanis a szakmai stáb újoncának, Toma Sándornak az „avatása”. A videóelemzésért és a statisztikai feladatok ellátásáért felelős – egyébként alapesetben a Miskolc vezetőedzőjeként tevékenykedő – szakembernek a szálloda parkjában található, mintegy öt méter átmérőjű, 15-20 fok körüli termálvízzel feltöltött tavat kellett átúsznia – természetesen fürdőruhában!

Azt kell mondanom, hogy Toma Sándor félelmet nem ismerve oldotta meg a feladatot, amelyet az egész csapat végignézett, lekamerázott és lefényképezett, így a tó túlpartján boldogan fogadhatta a gratulációkat és az elismerő szavakat.

A jókedvre tehát nem lehetett panasz, így minden játékos maximálisan feltöltődve készülhetett a szlovénok elleni esti mérkőzésre, amelyen – az eddigiekhez képest – szép számú közönség jelent meg.

Az első játszma fantasztikusan kezdődött: a mieink egy 6:0-s rohammal indították a meccset! Az első technikai szünetig aztán közelebb lopóztak ugyan a vendéglátók, de így is biztosnak tűnt a magyarok előnye (8:5). A második kötelező pihenőig nem változott gyökeresen a játék képe, a mieink irányították a játékot, még annak ellenére is, hogy zsinórban két nyitást is „lenyeltek” (16:12). A technikai szünet után a nyitásfogadásunk látványosan följavult, ez pedig utat nyitott a centertámadásoknak – Kovács Eszter és Filipovics Anita a hátára is vette a csapatot (19:14).

A szlovén edző időt is kért, ám hamarosan már Ludvig Zsoltnak kellett ehhez az eszközöz nyúlnia, mert a hazaiak két pontra megközelítették a mieinket (19:17). A pár perce még jó nyitásfogadásunk pillanatok alatt darabjaira hullott, a szlovénok pedig átvették a vezetést (19:21). Ludvig edző hármat cserélt (Dégi, Gudmann és a debütáló Takács Zsófia érkezett Bognár, Pethő és Héjjas helyére), a mieink pedig szerencsére időben észbe kaptak, és végül nagy küzdelemben a maguk javára fordították a szett végjátékát (25:22, 1:0)!

A második játszma érdekes jelenettel kezdődött: a szlovénok nem tudták, kinek hol kell állnia, és majd egy percig tartott, míg a játékvezető segítségével sikerült összerakniuk a felállást… Ettől azonban nem jöttek zavarba, és gyorsan megléptek három ponttal (3:6). A magyaroknál egyébként visszatértek a pályára a kezdőhatos tagjai, noha a cserék nagyon jól játszottak az előző játszma végén.


A szlovénok sokat rontottak, így az első technikai szünetnél már a mieink vezettek (8:7)! A pihenő után Lipicer szerzett zsinórban négy pontot, így a hazaiak kerültek lépéselőnybe (9:11), sőt, 14:10-es szlovén vezetésnél Ludvig Zsoltnak kellett időt kérnie – a mieink sajnos ezt követően sem találták a hatékony játékot. Kovács Eszter azonban jókor ébredt, zsinórban ötöt nyithatott, ezzel pedig feljöttünk egy pontra! A folytatásban a szlovénok ismét elhúztak négy ponttal, majd 20:23-nál érzékeny veszteség érte a magyar csapatot: a térdét már eddig is fájlaló Filipovics Anita lába megbicsaklott (ezúttal a jobb bokája sérült meg), és a tornán eddig legjobb teljesítő magyar játékos sírva jött le a pályáról…

Mellékesen a szlovénok pedig megnyerték a második szettet (21:25, 1:1).

A harmadik játszmában Pék-Tormási Orsolya kezdett a padon a lábát jegelő Filipovics helyén. A játékrész elején felváltva estek a pontok, a mieinknek 4:3 után sikerült ellépniük a riválistól. A szlovénok persze nem adták könnyen magukat, és amennyire lehetett, tapadtak a mieinkre (14:10). Amikor Lipicer került a nyitóhelyre, nagy bajba kerültünk: a szlovénok 4-ese három ászt nyitott zsinórban, végül Horváth Dóra kosárérintéssel szerzett pontjával sikerült elforognunk (16:14). A folytatásban végre megint összeállt a nyitásunk, így 19:15-ös magyar vezetésnél a szlovén kapitány volt kénytelen időt kérni. Ez sem használt, a hazaiak nem tudtak fordítani, így a magyarok ismét játszmaelőnybe kerültek (25:17, 2:1)!

A negyedik felvonás Bognár nyitásaival, és remek magyar sáncmunkával kezdődött (4:0), ám 6:6-nál már egyenlő volt az állás. Szoros, kiegyenlített játék folyt a pályán, mindkét csapatnak voltak szép megmozdulásai. Hullámzó volt a játék, hol az egyik, hol a másik oldalon esett zsinórban két-három pont is egymás után. A magyarok bírták jobban fejben a szettet, így mi vághattunk neki előnyből a végjátéknak (18:15). Cvetoviccsal továbbra sem bírtunk, a vezérletével egy pontra feljöttek a házigazdák (19:18), ám Horváth Dóra majd Pék-Tormási Orsolya remek megoldásaival ismét három pontra hízott a magyar előny (21:18). A végjátékban nem tudtak csodát tenni a hazaiak, így a magyar válogatott veretlenül lett csoportelső (25:19, 3:1)!!!


A másik mérkőzésen: Bosznia-Hercegovina−Ausztria 3:0 (16, 19, 25)