Alapos felkészülés és lélektani hadviselés Zoccában

A lengyelek elleni nyitómérkőzést megelőző időszakban rengeteg apró negatív előjelű esemény történt a csapat háza táján, de a játékosok és az edzők is bizakodtak a jó kezdésben. „Az utazás első része, a repülés jó hangulatban telt – mesélte Szabados István vezetőedző. – Több játékos, és Foki Róbert edző is most ült először repülőn, ezért ők izgultak egy kicsit. Münchenben szálltunk át, és Bolognába már egyórás késéssel érkeztünk. A hátralévő buszozás hosszabb időt vett igénybe, mint az azt megelőző két repülés összesen! A nagy hó miatt két és fél óra alatt tettük meg a negyven kilométeres utat, még buszt is kellett cserélnünk, mert hóláncra volt szükség.”

A háromcsillagos szálloda számos kívánnivalót hagyott maga után. Volt, aki folyamatosan fázott, mert rossz volt a fűtés a szobájában, s volt, aki egyszerűen nem fért be a vécébe a rendkívül szűk hely miatt. „Nem tudom, mire osztogatják Olaszországban a csillagokat – folytatta Szabados. – Az emeletes vaságyak kórházi és laktanyai hangulatot teremettek. Az étkezéssel nem volt gond, csak egy kicsit monoton volt, ennyi tésztát még életében nem evett senki, mint most, ezen a néhány napon. A csarnok tökéletes volt, de csak két öltöző tartozott hozzá. Az első meccs előtt a lengyel csapat nem tudott bemenni az öltözőbe, mert a szabadnapos szlovénok még javában zuhanyoztak. Ez is a malmunkra hajtotta a vizet.”

A bemelegítés rendben zajlott és üdvrivalgás fogadta a csapat részéről, hogy Tálas Zsuzsanna csapatkapitány nyerte a feldobást, így a nyitásfogadást tudta választani, ami azért fontos, mert azt is kérte, hogy válogatottunk külön szeretne melegíteni. „Erre a meccsre nagyon készültünk, mert tudtuk, hogy ekkor eldőlhet a sorsunk – magyarázta az edző. – Az a szabály, hogy ha a csapatkapitány kéri, akkor nem közös tízperces bemelegítés előzi meccs a kezdést, hanem kétszer öt percet, és teljes pályát kap mindkét együttes. Ezzel a játékvezetők tisztában voltak, de a lengyelek nem. Én Hóbor Bélával és Herpai Lászlóval fél órán keresztül, töviről-hegyire elmagyaráztattam a szabálykönyv tartalmát, és a kiskapukat! Elmondták azt is, hogy az edzőnek és a csapatkapitánynak mihez van joga.”

Először a lengyeleké volt az egész pálya, de edzőjük, a korábban a Csepel színeiben röplabdázó Andrzej Urbanski csak kérdezősködött, nem értette, mi zajlik pontosan. Ezzel eltelt másfél perc. Aztán a lányok felálltak félpályára, s mire rájöttek, mit kellene valójában csinálniuk, letelt az idő. A magyarok következtek, akik a gyakoroltak szerint elvégeztek egy tökéletes bemelegítést. A nyolcperces ácsorgás ellenére jól kezdtek a lengyelek, az első szettet hatalmas csatában mégis a magyarok nyerték 31:29-re!

A második játszmában simán győztek a mieink. A harmadikban már 12:3-ra is vezetett a rivális, mégis csak 25:21-re tudott nyerni. „A lányok még soha nem küzdöttek így egymásért – jelentette ki Szabados István. – A tavalyi Electrolux-kupán részt vett ez a lengyel válogatott. Akkor Németh Lajos videóra rögzítette a meccsüket, ez alapján remekül fel tudtunk készülni belőlük, ugyanazt játszották, amit akkor. Olvastuk a játékukat! Az olasz–lett mérkőzésen mindkét csapat gyengén teljesített, ebből arra következtettem, hogy a hazaiak ellen is lehet esélyünk. Tévedtem. Nem sikerült.”

A lányok el voltak keseredve a házigazda elleni sima vereséget követően, de alaposan átbeszélték a történteket, és elhatározták, hogy lélektani hadviselést kezdenek a szlovénok ellen, a továbbjutásról dönteni hivatott találkozó előtt. „A lényeg az volt, hogy azon a napon végig vidám volt mindenki – idézte fel a Szlovénia elleni meccset megelőző időszakot a tréner. – Ellenfelünk edzett előbb, mi utánuk. A játékosok énekeltek, táncoltak, az edzők pedig pontozták a produkciókat. A szlovénok a statisztikai lapokkal a kezükben rohangáltak, és egyszerűen nem értették, hogy mit csinálunk a legfontosabb mérkőzésünk előtt.”

A találkozó eleje feszült volt, utána már olajozottan működött a magyar gépezet. „Nem hagytuk, hogy a szlovénok elhiggyék, van reális győzelmi esélyük – magyarázta Szabados. – A lettek ellen az egyik szett szoros volt, de tulajdonképpen simán nyertünk. Ezután elmentünk kirándulni Parmába, majd jött a lengyel–olasz meccs, amelyen egy megnyert hazai játszma a továbbjutásunkat jelentette! Az arcunk egyik oldalára magyar, a másikra olasz zászlót festettünk, és az itáliaiakkal együtt énekeltük a himnuszukat! Az első szettet 35:33-ra nyerték a lengyelek. Életünk eddigi legnehezebb percei voltak azok, de láttuk, éreztük, hogy az olaszok nem sportszerűtlenek, hajtottak a győzelemért. Nem a mi kedvünkért akartak nyerni, hanem a maguk kedvéért, és sikerült is nekik.”

A lefújás után a magyarok berohantak a pályára, és együtt ünnepeltek, majd fényképezkedtek a hazaiakkal. Este a főtéren folytatódott a pezsgőzés, s ekkor Szabados István is teljesíthette, amit korábban megfogadott, így alsónadrágra kellett vetkőznie a szabad ég alatt! „Éjjel egyig-kettőig ébren voltak a lányok – folytatta az élménybeszámolót a tréner. – A hazafelé út sima volt, találkoztunk Pat Cortinával, a jégkorong-válogatott szövetségi kapitányával, aki gratulált a sikeres szereplésünkhöz. A következő két Héraklész-hétvégét természetesen kihasználjuk, szeretném, ha ismét erős hazai csapatok ellen játszhatnánk. Az Európa-bajnokság előtt öt-hat napra lenne szükségünk, és jó lenne a szlovákokkal edzőmeccset játszani. Nincs sok idő és lehetőség, mindent ki kell használni a sikeres szereplés érdekében.”