Pethő Anita elégedett a szezonjával, de dühös is magára

– Összességében elégedetten zártam ezt az évet, de ami talán még ennél is fontosabb, hogy a csapat vezetői is elégedettek voltak velem és a többiekkel is – kezdte a jelenleg otthon pihenő Pethő. – Két év után lett újból bajnok a Maribor, úgyhogy nagy volt az öröm a döntő után. Sajnos a kupadöntőt elvesztettük, de így sincs okunk a csalódottságra.

– A Közép-európai Liga viszont nem úgy sikerült, ahogy azt talán várták.
– Valóban, a jól sikerült alapszakasz után többre számítottunk – a későbbi győztes Rijekát például egy héttel a négyes döntő előtt még megvertük. A final fourben aztán a Bécs (SVS/Post) sajnos nagyon fölszívta magát az elődöntőre, mi pedig több poszton is elég lyukacsosak voltunk akkorra. A hátam már a végét járta, a bronzmeccsre pedig megsérült az egyik centerünk is. Ennek is volt köszönhető, hogy a bronzmeccsen a két csalódott csapat csatájából is mi jöttünk ki vesztesen.

– Ezek szerint a sérülése, ami miatt a válogatottbeli szereplését le kellett mondania, nem új keletű...
– Nem, már január közepe óta szenvedek a derekammal. Kezdetben gyógyszereket szedtem rá, ám amikor romlott a helyzet, kértem a klubomtól, hogy röntgenezzenek meg. Ez sajnos nem mutatott túl jó eredményt, így egy MRI vizsgálatot is végeztek rajtam – ez után vált nyilvánvalóvá, hogy porckorongsérvem van. Ekkor a csapatvezetés rám bízta, hogy megműttetem és pihenek vele, vagy tovább játszom. Én voltam olyan „nagyokos”, hogy folytattam a játékot, és végigszenvedtem, illetve végigugráltam még három hónapot. Finoman szólva sem tett jót neki.

– Van remény arra, hogy elkerülhető lesz a műtéti beavatkozás?
– Remény mindig van, bár a gyógytornászom nem kecsegtetett sok jóval. Most még próbálkozunk a tornával, de nem igazán javul a helyzet. Eléggé nehezen élem meg ezt az időszakot, de nem is a sérülés ténye miatt, hanem hogy a saját butaságom következtében lett ennyire súlyos a helyzet.

– Jövőre számítanak önre Mariborban? Egyáltalában véve ön ott képzeli el a jövőjét?
– Azt hiszem, idén sikerült bizonyítanom, és a csapatnál is elfogadtak, megbecsülnek. Én szívesen maradnék, ha a vezetőség számít rám jövőre is. Elméletileg a szándék a részükről is megvan, hiszen mint mondtam, elégedettek voltak a teljesítményemmel – kérdés, milyen feltételek lesznek, hiszen a pénzügyi válság a mi szponzorainkat sem kímélte. Ennek ellenére az edzőnk szeretné együtt tartani a csapatot, csak néhány posztra tervez új embert hozni. Persze nem esem kétségbe, ha esetleg máshova kell igazolnom – Spanyolországban például szívesen kipróbálnám magam.

– Mennyire éli meg nehezen azt, hogy a csapatkapitányként nem lehet ott a válogatottal az edzőtáborban?
– Természetesen szívesebben lennék a lányokkal Csehországban, mint itthon, bár azt hiszem, nem voltam olyan nagyon jó csapatkapitány.

– Miért, mi tesz jóvá egy „csékát”?
– Erről talán Mátrai Verát kéne megkérdezni, ő jobban tudja mint én. Az igazság az, hogy nem is nagyon volt időm megtapasztalni, milyen a kapitányság, hiszen amikor januárra kineveztek, nem volt valami sokat együtt a csapat. Alapvetően nekem kellett figyelnem a többiekre, valami pluszt kellett hozzáadnom a játékhoz, a nehéz helyzetekben pedig össze kellett fognom a pályán lévőket.

– A csapattársak Pék-Tormási Orsolyát választották meg az ön utódjának. Egyetért ezzel a döntéssel? (A női válogatottról lásd keretes írásunkat.)
– Szerintem igen. Én személy szerint nagyon szeretem az Orsit, azt gondolom, jó csapatkapitány lesz belőle. Olyan ember, aki egyben tudja tartani a csapatot, ha arra van szükség.

– Nézőként elkíséri a csapatot a Savaria-kupára vagy Splitbe, a vb-selejtezőre?
– Igen, valószínűleg Szombathelyen is ott leszek valamelyik nap, míg Horvátországban mind a három meccset a helyszínen fogom megnézni. Hátha ezzel is tudok egy kicsit segíteni a lányoknak.

---

Ezalatt a magyar női válogatott Csehországban folytatta a felkészülést, ahol két edzőmeccset játszott a házigazdákkal, illetve kedden titkos szavazással meg is választották az új csapatkapitányt és a helyettesét. A játékosok és Ludvig Zsolt szövetségi kapitány döntése értelmében a Vasas Duna Autó Óbuda centere, Pék-Tormási Orsolya lett az új kapitány, míg helyettesének a BSE-FCSM feladóját, Gudmann Csillát választották meg.

A sérültekről (Héjjas Valéria és Kovács Eszter) sok új információ egyelőre nincs, Héjjast csak május 7-én fogja megvizsgálni dr. Hidas Péter, a csapat orvosa, míg Kovács Eszter kezelése elkezdődött, biztosat csak jövő héten hétfőn lehet majd tudni róla.

Az viszont biztossá vált, hogy a gyúrói feladatokat az a Both Júlia fogja ellátni, aki a fiú ifjúsági válogatott mellett dolgozott a januári, gabrovói Eb-selejtezőn, és az április, rotterdami Európa-bajnokságon is. Ő május 8-án csatlakozik a kerethez.

A két felkészülési mérkőzés eltérő eredményt hozott – az első meccset simán elvesztették a mieink, ám a második találkozóra felnőttek a feladathoz, és meglepték a házigazdákat.