Ismét kispadon a röplabdalegenda

Akinek megparancsolták, hogy röplabdázzon

Idén május 31-én ünnepelte 81. születésnapját Dr. Kotsis Attiláné Kincsesy Gabriella. Már gyerekkorában is nagyon szerette a sportot, és nagyon sokoldalú volt! A Wekerle-telepen focizott a fiúkkal, kapus volt. Később az édesapja magasugrásra, súlylökésre, úszásra tanította, édesanyja pedig teniszezni küldte. A negyvenes évek elején leigazolta a Magyar Atlétikai Club (MAC).

Nyáron atletizált, télen pedig kosárlabdázott. Következett a háború, majd azt követően a lassú és nehézkes újrakezdés, de folytatta a sportot. Édesapja egykori rendőrtiszt társai segítségével az 1947 végén szerveződő rendőrtanfolyamra tanítgatta a lányokat, amikor betoppant Prohászka László, kiváló röplabdázó, későbbi szövetségi kapitány, aki a Partizánszövetség női csapatába keresett játékosokat.

Közölte, hogy a százötven hallgatóból is meghívna néhányat, de Kincsesy Gabriellához ragaszkodik. Hiába tiltakozott, és hivatkozott arra, hogy ő atletizál és kosárlabdázik, napiparancsba adták, hogy röplabdáznia kell a Partizán csapatában. Hamarosan Bieliczki István a válogatottba is behívta, 1949-ben már tagja volt a budapesti főiskolai világbajnokságra készülő magyar együttesnek.

Ettől kezdve egyre inkább a röplabdához kapcsolódott az élete. Atlétikusan képzett, fizikailag kitűnően felkészült, rendkívül jó akarati tényezőkkel rendelkező, szívós, a végsőkig küzdő sportember, akinek a támadójáték és a horognyitás volt a fő erőssége. Ő volt az első magyar női röplabdázó, akinek a játéka az ötvenes években megütötte a magasabb nemzetközi mércét. 1949 és 1957 között 26 alkalommal játszott a válogatottban.

Edzősködni a Ganz Villanyban kezdett, az utánpótlással foglalkozott. Már a kezdet kezdetén is olyan fiatal játékosok kerültek ki a kezei közül, mint Radó Lúcia, vagy Makláry Ilona, akik később az általa vezetett felnőtt-válogatottnak is erősségei lettek. Közben nem csak a Testnevelési Főiskolát végezte el, hanem pedagógiából és pszichológiából is diplomát szerzett, szakedző lett, németből és angolból is középfokú nyelvvizsgát tett, s hazánkban ő írta és védte meg először doktori disszertációját röplabdázásból.

A felnőtt női válogatott szövetségi kapitányaként páratlan sikereket ért el a magyar röplabdasportban. Három olimpiára juttatta ki nemzeti együttesünket, két világ- és öt Európa-bajnokságon dirigálta legjobbjainkat.

Jelenleg nyugdíjasként a Budai RDSE vezetőedzőjeként tevékenykedik, az utánpótlással foglalkozik, és a TFSE felnőtt csapatának is trénere. Együttese tavasszal jutott fel az NB I-be! Számos állami kitűntetést kapott: Mesteredző, Kiváló Sportoló, Kiváló Edző Ezüst- és Arany Fokozat, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje. Szabadidejében nagyon szeret teniszezni, minden évben elindul a veterán világbajnokságon!

Dr. Kotsis Attiláné Kincsesy Gabriella
Született: Budapest, 1928. május 31.
Csapatai játékosként: Partizán, BRE, Ganz Villany, Vasas Turbó
Csapatai edzőként: Ganz Villany, Lendület, Vasas Turbó, Bp. Spartacus, KSI, Budaörs, BVSC, BSE, BRDSE, TFSE, leány ifjúsági válogatott, női felnőtt válogatott
Sikerei játékosként: 3x bajnok (1953, 1959, 1962), 2x Magyar Népköztársaság Kupa-győztes, 26x válogatott (1949-1957), világbajnoki 6. (1952, Moszkva), Európa-bajnoki 6. (1950, Szófia és 1955, Bukarest)
Sikerei edzőként: olimpiai 4. (1976, Montreal és 1980, Moszkva), olimpiai 5. (1972, München), világbajnoki 4. (1970, Bulgária), világbajnoki 6. (1974, Mexikó), világbajnoki 10. (1982, Peru), Európa-bajnoki 2. (1975, Jugoszlávia), Európa-bajnoki 3. (1981, Bulgária és 1983, NDK), Európa-bajnoki 5. (1971, Olaszország), Európa-bajnoki 9. (1985, Hollandia)

A mezeket is ő mossa

Szalayné Sebők Éva idén március 26-án volt 60 éves. A huszadik század legjobb magyar női röplabdázója, a Palota RSC alapítója, edzője, aki az idő múlásáról tudomást sem véve napjainkban is lelkesen, energikusan és eredményesen dolgozik szeretett sportágáért! A magyar női röplabdasport egyik kiemelkedő egyénisége, akit világviszonylatban is a legjobb, legeredményesebb ütőjátékosok közé soroltak. Lelkes, rendkívül szorgalmas röplabdázó volt, aki kiválóan sáncolt és a mezőnyjátékban is megállta a helyét.

Tizennégy évig élt a szülőfalujában, Halmajon. A középiskolát már Miskolcon végezte, a Zrínyi Ilona Gimnáziumba járt. Tizennégy évesen kezdett röplabdázni, tizenhat volt, amikor bekerült az ifjúsági-válogatottba.

Miskolcról Budapestre járt minden héten edzésekre! 1967-ben érettségizett, a felnőtt válogatottban először 1968-ban, Ostravában szerepelt. Rendkívüli szorgalmának köszönhetően fél órával az edzés kezdete előtt mindig ott volt, gyakorolt. Az ELTE-re jelentkezett, de nem sikerült bekerülnie, a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolára viszont felvették. Ez az intézmény a Nehézipari Minisztériumhoz tartozott, így rögtön leigazolta a legendás NIM SE, ahol 1978-ig játszott.

A hetvenes évek végén vezették be, hogy az élsportolóknak is dolgozniuk kellett. Szalayné a Bányászati Aknamélyítő Vállalathoz került. Rákospalotán laktak, a férje a Tungsramnál dolgozott, a fia Újpestre oda járt óvodába, az edzések viszont a város másik végén, a Folyondár utcában voltak. Akkoriban még nem volt autója, tömegközlekedéssel kellett eljutnia mindenhova.

Végül azért döntöttem a Tungsram mellett, mert az közelebb volt, de azt az időszakot már csak levezetésnek szánta. Elég hosszú és sikeres levezetés volt, hiszen utána még két külföldi csapatban is szerepelt. Olaszországba 35 évesen került, minden csapattársánál minimum tíz évvel idősebb volt. A Ravenna is Európa élmezőnyébe tartozott. A törökök tíz meccsre szerződtették, mert bajnokságot akartak nyerni. Csütörtökön repülőre ült, és szombaton, a meccs után már jött is haza.

A visszavonulása után vágyódott vissza a pályára, bevallása szerint a mai napig nagyon hiányzik neki a játék, a pálya hangulata. A MAFILM-ben 53 évesen még játszott, 50 éves volt, amikor megnyerték az NB II-t. Már 18-19 évesen tudta, hogy amikor abbahagyja a játékot, akkor fiatalokkal szeretne foglalkozni. Otthon a falujában is leültette a gyerekeket maga köré, és feladatokat adott nekik.

A Tungsramban a serdülőkkel foglalkozott, azért hagyta abba, mert nem tudott végigvinni egy korosztályt. A juniorban már eredménykényszer volt, egyre több fiatalt igazoltak más kluboktól, és ez neki nem tetszett. Ezután szülői összefogással megalapították a Pulzus SC-t, ahol ugyanúgy mindenes volt, mint most a Palotánál. Amikor amatőrcsapatként feljutottak az NB I-be, történt néhány dolog, amely nem egyezett az elveivel, ezért megint odébbállt.

Ekkor kezdődött az immár tizenöt éves Palota-sztori. Szalayné nem akart valamelyik híres csapathoz menni, hanem maga alapított egy sportegyesületet Budapest XV. kerületében, mert a családja révén ide kötődik. 1994 márciusában, tehát még a tanév vége előtt szórólapokat készíttetett, és végigjárta a tizenötödik kerületi iskolákat, gyűjtötte a sportolni vágyó fiatalokat. Ősszel körülbelül húsz lánnyal már elindultak a mini- és a gyermekbajnokságban, a felnőttekkel pedig a Budapest-bajnokságban. Volt nyolc és huszonnyolc éves tanítványa is.

Előfordult, hogy a családok együtt edzettek. Ma hat csoportban száztízen vannak. A tizenöt év során összesen körülbelül ötszázan fordultak meg az egyesületnél. Amikor Sebők Éva munkához látott Rákospalotán, a kerületi diákolimpián hat csapat indult, ma tizennégy! Amikor megnyerték a Budapest-bajnokságot, az NB II-be kerültek, ahol éveken keresztül dobogón végeztek. Öt éve egyszer már feljutottak az NB I-be, de azonnal ki is estek. Tavaly óta megint az NB I-ben szerepelnek, ezúttal azonban már nem a kiesés, hanem az Extraligába való feljutás foglalkoztatja őket.

Többször, több helyen elmondta, hogy a legfontosabbnak mindig is az alapos munkát, a legalulról történő módszeres építkezést tartja. Elsődleges céljuk a röplabdázás minél szélesebb rétegekkel való megismertetése és egyidejűleg a saját utánpótlás-nevelő bázis folyamatos működtetése. Ezen kívül mindig figyel és törekszik arra, hogy családias legyen a hangulat a csapatban, hiszen náluk pénzzel, szigorral és edzésszámmal nem lehet motiválni senkit. Három játékosa, Balogh Beatrix, Péter Krisztina és Valasik Marietta edzi a fiatalokat. Van előkészítő, kismini, mini, gyermek, serdülő, ifjúsági és felnőtt csapatuk. Továbbra is Szalayné a klubelnök és a mindenes. A mezeket is ő mossa!

Szalayné Sebők Éva
Született: Halmaj, 1949. március 26.
Csapatai játékosként: Miskolci VSC (1963-1967), NIM SE (1968-1978), Budapesti Vasas Izzó SK-Tungsram SC (1978-1984), Olimpia Ravenna (olasz, 1984-1985), Milangaz Istanbul (török, 1986), Pulzus SC (1991-1993), MAFILM SC (1996-2001)
Sikerei játékosként: 13x magyar bajnok (1969, 1971, 1972, 1973, 1974, 1975, 1976, 1977, 1978, 1980, 1982, 1983, 1984), 11x Magyar Népköztársaság Kupa-győztes (1969, 1970, 1971, 1972, 1973, 1976, 1977, 1978, 1979, 1980, 1982), olasz bajnok (1985), Olasz Kupa-győztes (1985), török bajnoki 2. (1986), 236x válogatott, 2x olimpiai 4. (1976, 1980), olimpiai 5. (1972), világbajnoki 4. (1970), világbajnoki 13. (1978), Európa-bajnoki 2. (1975), Európa-bajnoki 3. (1981), Európa-bajnoki 4. (1979), Európa-bajnoki 5. (1971), BEK-győztes (1973), 5x BEK 2. (1974, 1977, 1978, 1983, 1985), BEK 3. (1975), 2x KEK-győztes (1980, 1981), világválogatott
Csapatai edzőként: Tungsram SC (1985-1990), Pulzus SC (1991-1993), Palota RSC (1994-)
Sikerei edzőként: 2x NB II bajnok (2003, 2008)
Egyéni kitüntetései: 5x az év legjobb magyar röplabdázója (1969, 1970, 1971, 1973, 1980), Sport érdemérem arany fokozata (1973), az Évszázad legjobb röplabdázója Magyarországon (2001), Rákospalota díszpolgára (2005), Halmaj díszpolgára (2006), Budai Péter-díj (2009)