Rangadó előtt 4. – Mester a tanítványról

– Nagyon régen volt… Bieliczki Pista bácsi hívta fel a figyelmemet, hogy Miskolcon van egy kislány, akit jó lenne beszervezni – mesélte Dr. Kotsis Attiláné. – Én odautaztam, és mondtam Évinek, hogy behívom majd a bő keretbe. Annak idején nagyon sokat edzőtáboroztunk Kőszegen, ahova egyszer el is hívtam őt. Fiatal gyerek volt még akkoriban. Őszintén meg kell mondanom, hogy Éva rettenetesen ügyetlen volt! Keze-lába szanaszét, a combja olyan vékony volt, mint később a bokája, és még a bukfencet is úgy csináltattuk meg vele, hogy én fogtam, a másik hajlítgatta a fejét, a harmadik meg lökte. Ilyen előzmények után ő lett a legszorgalmasabb játékos. Akkoriban én voltam az ifjúsági válogatott edzője, feljárt Budapestre, és én megmondtam neki, hogy mit kell csinálnia. Miskolcon a tanárok hülyének nézték, mert a lépcsőket páros lábbal vette az iskolában, tehát amit mondtam, azt megcsinálta, fantasztikusan szorgalmas volt. Aztán ifjúságiból felnőttválogatott lett, a labdaérzéke fokozatosan javult, bár az nem is volt rossz neki, csak a mozgáskoordinációja. Utána az izomzatát kialakítottuk, megerősödött, megügyesedett, és nagyon intelligens röplabdázó volt. Nem véletlen, hogy az élsport mellett elvégezte az egyetemet. Az egész csapatomra jellemző volt az intelligencia. Ha tanultunk valamit, nekik elég volt egyszer elmondani. Éva speciális feladata volt, hogy meghatározott helyre kellett ütnie. Amikor váltogattuk a figurákat, ő volt az, aki ezeket precízen, pontosan végre is hajtotta. Egyre rutinosabb lett, nagyon jól sáncolt. A legnagyobb élménye szerintem az volt, amikor a müncheni olimpián az ázsiaiak – akikkel akkor találkoztunk először – alacsonyan ütötték a labdákat, és sáncolásnál a könyökéről mindig kipattant. Kinézett rám, és kérdezte, hogy Gabi néni, most mit csináljak. Erre én mondtam, hogy ne ugorj fel olyan magasra! Mi megszoktuk a kiemelt labdákat, ezért furcsa volt, amikor elütögettek mellettünk. Éva a szorgalom mintaképe volt. Az én elvem az, hogy sohasem lehet véleményt mondani egy játékosról a kezdet kezdetén, mert nagyon lényeges az akarati tényező, a céltudatosság, az elhatározás és a végrehajtás.

– Milyen tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy valaki jó edző, jó pedagógus legyen, és ezek megvannak-e Szalayné Sebők Évában?
– Benne megvan minden ilyen tulajdonság. Közel tud kerülni a játékosokhoz, talán jobban, mint én! Szorosabb kapcsolatot tud teremteni, nekem ez egy kicsit hiányzik a természetemből. Sohasem akartam, hogy elmondja valaki mondjuk a privát dolgait. Nem is firtattam. Ha odajött és kért valamit, azt persze megtettem, elég sok dolgot intéztem el nekik, de én sohasem vájkáltam az ő privát életükben. Éva emberileg közelebb van a játékosaihoz, megtalálja a hangot velük, és remélem, hogy amit ellesett tőlem is, meg Olaszországban is, azokat jól adja tovább. A mellékelt ábra azt mutatja, hogy igen, mert edzőként is sikeres. Továbbra is szorgalmas, és szereti csinálni.

– Milyen volt a viszonyuk emberileg, a röplabdapályán kívül?
– Semmilyen. Ilyesmi csak akkor alakult ki, amikor már Éva is edzősködött. Azóta nagyon jó a kapcsolatunk.

A sorozat előző részei
1. rész: Ismét kispadon a röplabdalegenda
2. rész: Rangadó előtt 2. - Élő legenda az edzőm!
3. rész: Rangadó előtt 3. - Élő legenda az edzőm 2.