Történelmi rangadó előtt 5. – A tanítvány a mesterről

– A hatvanas évek vége felé Gabi néni az ifjúsági-válogatott edzője volt, és engem is behívott a csapatba. 1969-ben egy sikeres korosztályos Európa-bajnokságon vettünk részt, abban a csapatban már ott volt Torma Ágnes is.

– Milyen benyomásai voltak róla, amikor megismerte?
– Nem volt szigorú, viszont nagyon következetes, és jó edzéseket tartott, nagyon jó gyakorlatokat végeztetett velünk. A maximumot követelte a játékosoktól, akiknek ugyanakkor hatalmas energiát adott át.

– Szerették őt?
– Én úgy tudom, hogy a játékosok az edzőt igazából nem szeretik. Tiszteltük a tudását, az energiáját, a következetességét, a példamutatását. Amikor gyakorlatokat csináltatott velünk, ő is beállt közénk.

– Később is egyértelmű volt az önök számára, hogy a fejlődésükben és az eredményességükben Gabi néninek milyen fontos szerepe van?
– Nekem szerencsém volt, mert ugye 1969-ben volt az ifjúsági Európa-bajnokság, és a következő évben már a felnőttcsapatban szerepelhettem, mert oda is behívott. Az alapokat, amiket megtanított, továbbvihettük a felnőtteknél. A hetvenes évek jó eredményeihez Gabi néni tudása elengedhetetlen volt. Követte a külföldi csapatok eredményeit, pedig akkor még nem volt ilyen fejlett a technika, de ő utánanézett, olvasott, informálódott, mivel nyelveket is beszélt. Ezt abban az időben nagyon kevés ember mondhatta el magáról. Maximálisan felkészült a csapatokból.

– Sok időt töltött együtt a válogatott, hogyan viselték az összezártságot egymással és vele?
– Talán egy vagy két hét szabadságunk volt egész évben, mert Gabi néninek mindig az volt a célja, hogy minél több mérkőzést játsszon a válogatott, hiszen így tudunk csak rutint szerezni, és csak így tudjuk megismerni az ellenfeleket. Nem volt könnyű, de gyakorlatilag két csapat, a NIM és az Újpesti Dózsa adta a válogatott gerincét. Mi, játékosok, hiába voltunk ellenfelek, tulajdonképpen sokat találkoztunk, de olyan nagy problémát nem okozott, mert végül is a csapattársainkkal voltunk együtt.

– Mit szól hozzá, hogy Gabi néni még mindig edzősködik?
– Elég sokszor szoktam vele találkozni, és nagyon örülök neki, mert azt a tudást, ami neki van, azt nem szabad otthon, a szobában tartani, azt a pályán át kell adni a fiataloknak! Nagyon becsülendő, hogy újra elkezdte, és teljesen az alapoktól. A legtöbb edző általában beül a készbe, mert a fiatalokkal dolgozni nem mindig eredményes dolog, viszont nagyon nagy türelem kell hozzá. Bár még száz évig tudná csinálni!

– Vannak olyan gyakorlatok, amelyeket Gabi nénitől tanult, és napjainkban ön is alkalmazza az edzések során?
– Persze! Gabi néni több gyakorlatból állított össze csoportos foglalkozásokat, mi ezt úgy hívtuk, hogy forgószínpad. Hárman vagy négyes csoportban dolgoztunk, mindenki más-más gyakorlatot csinált, és forgószínpadhoz hasonlóan körbejártunk, mindenki végig tudott menni a gyakorlatokon, és mindenki folyamatosan dolgozott, nem volt álló játékos. Ezt tőle tanultam, és én is alkalmazom. A másik pedig az, hogy minden játékosnál meg kell érezni, meg kell tudni keresni, mi a stílusa. Tehát nem lehet egy bizonyos gyakorlatot, illetve bizonyos technikát ráhúzni minden játékosra. Gabi néni ezt is nagyon jól alkalmazta, ezzel tudtunk annak idején a magas németek és szovjetek ellen is jó eredményt elérni. Sok dolgot tanultam tőle, persze a következetességét, a pontosságát egyértelműen!

– A szombati mérkőzés olyan lesz, mint a többi, vagy jobb érzés lesz átnézni a másik oldalra, ahol Gabi néni áll az oldalvonal mellett?
– Erre a meccsre én abszolút nosztalgiával készülök. Tanítvány és edző egymás mellett! Mert én nem azt mondom, hogy egymás ellen, hanem egymás mellett játszunk, a röplabdáért! Nagyon jó érzés lesz! Úgy tudom, neki sem sztárokból áll a csapata, nekünk sem, de szerintem jó mérkőzést fogunk látni. Biztos, hogy Gabi néni nagyon sok taktikai elemet fog alkalmazni.

Szalayné Sebők Éva
Született: Halmaj, 1949. március 26.
Csapatai játékosként: Miskolci VSC (1963–1967), NIM SE (1968–1978), Budapesti Vasas Izzó SK-Tungsram SC (1978–1984), Olimpia Ravenna (olasz, 1984–1985), Milangaz Istanbul (török, 1986), Pulzus SC (1991–1993), MAFILM SC (1996–2001)
Sikerei játékosként: 13x magyar bajnok (1969, 1971, 1972, 1973, 1974, 1975, 1976, 1977, 1978, 1980, 1982, 1983, 1984), 11x Magyar Népköztársasági Kupa-győztes (1969, 1970, 1971, 1972, 1973, 1976, 1977, 1978, 1979, 1980, 1982), olasz bajnok (1985), Olasz Kupa-győztes (1985), török bajnoki 2. (1986), 236x válogatott, 2x olimpiai 4. (1976, 1980), olimpiai 5. (1972), világbajnoki 4. (1970), világbajnoki 13. (1978), Európa-bajnoki 2. (1975), Európa-bajnoki 3. (1981), Európa-bajnoki 4. (1979), Európa-bajnoki 5. (1971), BEK-győztes (1973), 5x BEK 2. (1974, 1977, 1978, 1983, 1985), BEK 3. (1975), 2x KEK-győztes (1980, 1981), világválogatott
Csapatai edzőként: Tungsram SC (1985–1990), Pulzus SC (1991–1993), Palota RSC (1994–)
Sikerei edzőként: 2x NB II bajnok (2003, 2008)
Egyéni kitüntetései: 5x az év legjobb magyar röplabdázója (1969, 1970, 1971, 1973, 1980), Sport érdemérem arany fokozata (1973), az Évszázad legjobb röplabdázója Magyarországon (2001), Rákospalota díszpolgára (2005), Halmaj díszpolgára (2006), Budai Péter-díj (2009)

A sorozat előző részei
1. rész: Ismét kispadon a röplabdalegenda
2. rész: Rangadó előtt 2. - Élő legenda az edzőm!
3. rész: Rangadó előtt 3. - Élő legenda az edzőm 2.
4. rész  Mester a tanítványról