SOPRON: ELŐSZÖR A NÉGY KÖZÖTT
Az elmúlt tíz évben megszokhattuk, hogy a női kosárlabda Euroligában két csapatunkért, a Pécsért és a Sopronért szoríthatunk. Előbbiek révén a 2000-es évek elején és közepén összesen háromszor a Final Fourban, azaz a négyes döntőben is érdekeltek voltunk, 2005 óta viszont hiába vártunk erre.
ILYEN NINCS, ÉS MÉGIS VAN!
Tizenegy év alatt már a hatodik európai kupadöntőjét játszotta az idén a Győr női kézilabdacsapata, de az i-re a pont ezúttal sem került fel. Létezik ilyen? Sajnos igen.
Persze badarság lenne negatív felhanggal beszélni a Rába-parti lányok elmúlt szezonbeli teljesítményéről, hiszen a már természetesnek számító magyar bajnoki és Magyar Kupa-aranyérem mellett először játszhatott döntőt a csapat a legrangosabb európai kupasorozatban, a Bajnokok Ligájában.
Győrben az utóbbi években kimondva-kimondatlanul a BL-győzelem a cél, és a csoportkörből, valamint a középdöntőből ezúttal is magabiztosan jutott tovább a zöld-fehér csapat. Az elődöntőben a Tóth Tímeával és Kirsner Erikával felálló, Németh András által irányított Hypo következett, és az idegenben elszenvedett csupán egygólos vereség bizakodásra adott okot.
A visszavágó számos mozzanatáról lemaradt e sorok írója, mivel a vendéglátó-ipari egység (amelyben a meccset nézte) televízióját órákkal előre „lefoglalta” két jó kedélyű vendég, méghozzá abból a célból, hogy megnézzék Overdose Kincsem parki futását. Minden magyar ember büszkeségének vágtáját jó másfél órás műsorral vezette a fel az illetékes tévécsatorna, ezalatt pedig a már említett vendégek egyike szinte percenként kapcsolt a csodaparipát mutató adóra a kézimeccset sugárzóról. A lényeget, azaz hogy a Győr otthon lelépte a Hypót, azonban így is láttuk, így örömünket már csak tetézte, hogy Overdose sem talált legyőzőre.
Minden szép és jó volt, egészen a Ferencváros–Győr bajnokiig. Ezen a mérkőzésen ugyanis a Hypo elleni két találkozón összesen húsz gólt dobó Görbicz Anita térdszalagszakadást szenvedett. Ilyen nincs – gondolhatták a magyar kézilabda-rajongók. A történelem megismételte önmagát, ugyanis a klasszis irányító 2008 tavaszán is súlyos sérülést szenvedett, akkor a bokaszalagja szakadt el. Mekkora esélyük van a Görbicz nélkül felálló győrieknek a döntőben a bombaerős Viborg ellen? Vajmi kevés. Sokan vélték így, bevallom, jómagam is, annak ellenére, hogy emlékeztem rá, tavaly ugyancsak Görbicz nélkül győzött az ETO a BL-elődöntő első mérkőzésén az orosz Zvezda Zvenyigorod otthonában.
A csodát megismételte Konkoly Csaba csapata, amely 26–24-re nyert Dániában. Ilyen nincs, és mégis van – kiálthattunk fel ezúttal örömünkben. Egy baj volt csupán, mégpedig az, hogy hátravolt még a visszavágó, amely már az említett Zvezda elleni párharcban sem nekünk kedvező eredménnyel végződött. Az a fránya történelem pedig megismételte önmagát. A Viborg 26–23-ra győzött Győrben, így 60–59-es összesítéssel elhódította a kupát. Ilyen nincs, de mégis volt…
Az ETO női kézilabdacsapata egyébként egészen elképesztő – szinte bizonyosan – világcsúcsot mondhat a magáénak: eddig 13 idényben szerepelt az európai kupaporondon, és egy kivételével valamennyi alkalommal a későbbi győztes parancsolt neki megálljt, hatszor a döntőben. Az az egy kivétel a 2000–2001-es szezon volt, amikor a BL-ben a csoportja negyedik helyén végzett a Krim Ljubljana, a Mar Valencia és a Szpartak Kijev mögött, így kiesett. Igaz, abban az idényben a Ljubljana nyerte meg a BL-t, vagyis elmondható, hogy akkor is találkozott a későbbi kupagyőztessel a Győr.
Összességében persze csak elismeréssel lehet beszélni a Rába-partiak 2009-es meneteléséről, már csak azért is, mert az FTC 2002-es remeklése óta először jutott magyar csapat a Bajnokok Ligája fináléjába.
KÁSÁS ZOLTÁN SZEGEDEN SEM MARADT TRÓFEA NÉLKÜL
Férfi vízilabdában mindig reménykedhetünk benne, hogy valamelyik csapatunk kiugró eredményt ér el, ám az előző idényben úgy tűnt, nem lesz miért örülnünk. Az Euroligában a Vasas jutott a legtovább, ám ez is csak negyeddöntős szereplést jelentett, ott ugyanis az olasz kirakatcsapatot, a Pro Reccót kapták meg a piros-kékek, amely túl nagy falatnak bizonyult.
Női vízilabdázóink sem tétlenkedtek az előző szezonban az európai kupaporondon. A BEK-ben a Domino-Honvéd a negyedik helyen végzett, míg a LEN-kupában a dunaújvárosi lányok a Sturm Csehov mögött a másodikok lettek, ám az orosz csapat végső sikeréhez nagy mértékben hozzájárultak a visszavágó játékvezetői is... |
Április végén így már csak egy csapatunk volt versenyben, mégpedig a bajnokságban botladozó Szeged-Beton, amely a második számú európai sorozatban, a LEN-kupában próbált meg minél tovább jutni. Nos, tovább nem is juthattak volna.
Pedig a végső győzelemig vezető út korántsem bizonyult simának, az első rögöt a Cattaro jelentette, amely az első mérkőzésen Montenegróban 5–4-re nyert, és egygólos előnyét még a visszavágó felénél is sikeresen tartotta. Az utolsó két negyedet azonban 6–3-ra a Szeged nyerte, így a Cattaro búcsúzott.
A negyeddöntő aztán még nagyobb izgalmakat tartogatott. Újabb délszláv gárda, a Vojvodina volt ezúttal az ellenfél, amely az első mérkőzésen 10–6-os hátrányból egyenlített ki az utolsó negyedben hazai pályán, így a továbbjutás kérdése teljesen nyílt maradt. Egészen a visszavágó utolsó pillanatáig, a szerbek ugyanis Szegeden is a végsőkig küzdöttek, de hiába, mert 9–8-ra kikaptak.
Az elődöntőben a Kazany várt Varga Tamásékra, amely a nyolc között éppen a Domino-Honvédon lépett túl (a Domino női csapata a BEK-ben a negyedik helyet szerezte meg), az oroszoknak azonban a következő magyar csapatba már beletört a bicskájuk. A Beton a jól bevált utat választotta: idegenben 10–10-es döntetlent játszott, hazai medencében pedig legyűrte ellenfelét, ezúttal 8–5-re, így a Csongrád megyei gárda 1996 után ismét LEN-kupa-döntőre készülhetett.
Tizenhárom évvel ezelőtt olyan nevek pólóztak Szegeden, mint Molnár Tamás, Fodor Rajmund, Steinmetz Barnabás, Kiss Csaba vagy a kapuban Dmitrij Scsegyerkin, mégsem sikerült elhódítani a trófeát. Igaz, a döntőben nem akármilyen csapat, a Pescara volt az ellenfél, bizonyos Manuel Estiartéval a soraiban. A minden idők egyik legzseniálisabb vízilabdázójának tartott spanyol klasszis karrierje legsikeresebb évét produkálta akkor, a LEN-kupa-győzelem után ugyanis Atlantában olimpiai bajnok lett. Ez utóbbi azóta csak magyar játékosnak sikerült…
Az idei fináléban az ellenfélnél nem játszott Estiarte-szintű fenomén, így joggal remélhettük, hogy ezúttal révbe érnek a szegedi fiúk. A görög Panioniosz persze mindennek ígérkezett, csak könnyű prédának nem. Az első mérkőzésre szokás szerint idegenben került sor, és ha nincs Varga Tamás, könnyen lehet, hogy már itt elúsztak volna a Beton aranyálmai. Ám a kétszeres olimpiai bajnok óriás ott volt az athéni medencében, és négy góljával tartotta a lelket a szegediekben, akik megúszták 8–6-os vereséggel.
Ha már az európai kupaporondon elért sikerekről van szó, mindenképpen meg kell említenünk férfi tekéseinket, akik – női társaikkal egyetemben – finoman fogalmazva sincsenek rivaldafényben, a jó eredményeket azonban rendületlenül szállítják. Idén a Szeged az első számú sorozatnak számító világkupában a második helyen végzett, a Zalaegerszegi TK megnyerte az Európa-kupát, míg az FTC az NBC-kupában szerzett ezüstérmet. |