Szívós amerikai ellenállással indult a találkozó, pedig az Írországtól elszenvedett csöppet kínos vereség után az ausztrálok nagy elánnal vetették bele magukat a küzdelembe. Az első amerikai hibát rögtön céllal is büntették. Három perccel később pedig tankönyvbe illő passzjáték végén voltak eredményesek. Apró szépséghiba, mindkét jutalomrúgásukat elvétették, pedig rúgót is váltottak.

Ilyen kezdés után gálában reménykedhettek az ausztrál szurkolók, de csalódniuk kellett. Az amerikai bruszt célt eredményezett, Jonathan Richard Gagiano egy zárt tolongás után, közel a célterülethez, egyszerűen felkapta a labdát és beszaladt vele a szélen. Az ausztrál védelem nagyon elnézte az akciót, a tolongáson kívül semmilyen ellenállást nem tanúsított a védelme.

Ez még belefért, gondolhatnánk, ettől még a vb egyik favoritjának tekinthetők az ausztrálok, viszont a folytatás perceiben az amerikaiak támadásban maradtak, míg a déliek védekezni kényszerültek. Ez pedig nem igazán illett bele a sportági forgatókönyvbe, és egyáltalán nem sok jót sejtet, ha az amerikainál erősebb ellenfélbe botlanak bele az egyenes kieséses szakaszban.

Sőt, az Egyesült Államok előtt felcsillant még az újabb célszerzés lehetősége is – mivel középen vitték az akciót, a biztosan értékesített célbónusszal már a vezetést is átvették volna –, de elég volt egyetlen kihagyás, és az elejtett labda máris az ellenfélé lett. Ők pedig köszönték, és a jobb szélen megindulva saját célvonalukról lekontrázták az amerikaiakat, akik egyre inkább fáradni látszottak. És bizony a motiváltságuknak sem tett jót, hogy 12–10 helyett 5–17-t mutatott az eredményjelző... Az első félidőbe még egy ausztrál cél fért bele, kihasználva, hogy az amerikai védelem már nem volt képes tolódni és lépést tartani a lendületes futásokkal, passzokkal tarkított ausztrál támadásokkal.

A második felvonásban hat perc kellett az újabb ausztrál célhoz. Akkor már döntően az amerikaiak térfelén folyt a játék, akiknek már nem sok esélyük maradt, igazából a pontszerzésre sem. Innentől kezdve már csak a különbség volt kérdéses. Furcsa volt, hogy amíg az ausztrálok cserékkel friss lendületet vittek játékukba, addig az amerikaiak szó szerint sokáig görcsösen ragaszkodtak első, de már erejével elkészülő sorukhoz. Ausztrália a második félidő hét célt vitt – Adam Ashley-Cooper hét perc leforgása alatt egymaga hármat –, így jobbára azon izgulhattak a sportág semleges drukkerei, hogy az ausztrálok rúgója javítja vagy rontja statisztikáját a célokat követően. Az új-zélandi születésű Quade Cooper végül 2/5-nél állapodott meg, viszont a cserepadról érkező Derrick Barnes 4/5-tel zárt. Az első célbónuszt még Kurtley Beale hagyta ki – összesen tehát tíz pontot hagytak bent –, de a 31. percben ő legalább egy céllal javított.

Ausztrália önbizalma a kiütéses sikerrel visszatérhetett, ami kell is a vb-re megfiatalított keretnek az egyenes kieséses szakasz igazi ki-ki meccsei előtt. Utóbbin csak a második félidőben mutatott lendületes játékkal érhetnek el valamit – persze mindenki úgy játszik, ahogy hagyják, azért ennél jóval nagyobb ellenállásra kell számítaniuk –, mert azért az első félidőben közel sem keltették a vb-favorit benyomását.