Magnus Carlsen a Wijk aan Zee-i tornán beverekedte magát az elitbe

A norvég sakkozás korábban egyáltalán nem bővelkedett klasszisokban. Kivételt talán csak Simen Agdestein jelentett, aki páratlan módon a labdarúgásban is maradandót alkotott, hiszen egészen a válogatottságig vitte. Bár remek sakkozónak számított, nem sikerült beverekednie magát a világelitbe.

Tanítványának, Magnus Carlsennek, azonban sikerült. Talán furcsának tűnik, de mindössze nyolcévesen kezdett el versenyszerűen játszani. Természetesen nem akkor ismerkedett meg a lépésekkel, amikorra megjelent a sakkozás porondján, már erős játékosnak számított. Máskülönben hogyan lett volna lehetséges, hogy öt esztendővel később, 13 évesen, négy hónaposan és 27 naposan már nemzetközi nagymester lett? Nála korábban csak az ukrán Szerhij Karjakin érte el a legmagasabb rangfokozatot, 12 évesen és hét hónaposan.

Hihetetlen sebességgel haladt előre a világranglistán. A 2001 áprilisában még csak 2064-es értékszámmal szerepelt, de három és fél évvel később, 2004 októberében már 2581-gyel jegyezték. Sokan képesek fiatalon rövid idő alatt rendkívül sokat javulni, de sokszor fordul elő az is, hogy hirtelen megtorpannak, és nem fejlődnek tovább. Egy ideig Magnusnál is úgy tűnt, hogy a korai sikereknek nem lesz folytatása, de aztán a „Gyerek” megkezdte felzárkózását a világelitbe.
Carlsen akkor lett végképp „gyanús”, amikor 2004 januárjában megnyerte Wijk aan Zee-i torna C csoportját. Ezzel a nem várt sikerrel jogot nyert arra, hogy a következő esztendőben már a B tornán vegyen részt. 2005-ben hetedik lett, majd 2006-ban az utolsó előtti fordulóig vezető Almási Zoltán is megelőzve megszerezte az első helyet. Így egy évvel később már a legjobbak között indulhatott. Ám a diadalút nem folytatódott, holtversenyben utolsóként zárt.
Carlsen nem szontyolodott el, 2007 hátralevő részében fergeteges játékot mutatott be. Linaresben második lett az indiai Viswanathan Anand mögött, de többek között az örmény Levon Aronjan, a bolgár Veszelin Topalov és Lékó Péter előtt. Bravúrral kvalifikálta magát az elisztai Világbajnokjelöltek tornájára is, ám ott Aronjan a nyolcaddöntő rövidítésében jobbnak bizonyult nála. Bielben új rekordot állított fel, miután megnyerte a 18-as kategóriájú főversenyt. Korábban még soha senki nem nyert ennyire fiatalon, ilyen erős viadalt. „Mondanom sem kell, célom a világbajnoki cím megszerzése, de felkészültebbnek kell lennem az elkövetkezendő néhány évben, hogy eljussak a csúcsig” – nyilatkozta a verseny után.

A decemberi Világkupán nagyszerű játékkal egészen az elődöntőig jutott, ahol csak a későbbi győztes, az amerikai Gata Kamsky tudta megállítani.
Az idei Wijk aan Zee-i mezőny hihetetlenül erős volt. Carlsen a korábbi sikerek ellenére nem számított esélyesnek, hiszen olyan nagyágyúk is elindultak, mint Anand, az orosz Vlagyimir Kramnyik, vagy Topalov. Azonban Magnus ezen a tornán végleg helyet szerzett magának az elitben. Szinte végig az élen haladva holtversenyben nyert Aronjannal, de talán még az első helyénél is nagyobb meglepetés volt, hogy az utolsó előtti fordulóban sötéttel esélyt sem hagyott Kramnyiknak, és szenzációs partiban legyőzte az exvilágbajnokot. Tornagyőzelmével minden bizonnyal már az első tíz között lesz az áprilisi ranglistán.

Magnus Carlsen legközelebb a február 15-én kezdődő szupertornán ül asztalhoz a mexikói Moreliában. Ismét megmérkőzik Ananddal, Ivancsukkal, Topalovval, Lékó Péterrel, Aronjannal, valamint az azeri Tejmur Radzsabovval és a spanyol Alexei Shirovval. Ez minden idők második legerősebb megméretése lesz a maga 2756-os értékszám-átlagával, csak az 1996-ban megrendezett, Kaszparov sikerét hozó legendás Las Palmas-i viadal előzi meg 2757-tel. Carlsen papíron itt még a leggyengébbnek számít, de ennek ellenére biztosak lehetünk abban, hogy ismét versenyben lesz a győzelemért.