Paralimpia 2008: Mató szeretettel várja a vívóversenyeket

„Tisztességesen felkészültem, jó formában vagyok, ezért nem izgulok, hanem szeretettel várom a rajtot és nagyon örülök neki, hogy itt lehetek” – mondta a 35 éves sportoló a paralimpiai faluban, a magyar küldöttség szálláshelyén. A magyarok az irakiakkal szemben, az azeriek mellett laknak. „Fantasztikus itt a hangulat, minden este zenés, táncos műsort rendeznek a színpadon, nagyon élvezem a paralimpia minden percét. Mivel csak három éve kezdtem el vívni, igazán a londoni játékokra szerettem volna kvótát szerezni, de természetesen nem bánom, hogy már most sikerült.” A versenyző elmondta, hogy 1992-ben, leszerelésének napján szenvedett motorbalesetet, aminek következtében elveszítette a jobb lábát. „Lehet, hogy ez volt megírva a sorsomban, de nem rágódom ezen. A balesetem után is ugyanúgy jártam bulizni és csajozni, mint korábban, sőt motorra is ültem, hiszen a motorozás az egyik szenvedélyem. Fontosnak érzem kiemelni, hogy a paralimpia többi résztvevőjéhez hasonlóan én sem vagyok beteg. A betegség ugyanis gyógyítható, a testi fogyatékosság viszont nem. Hozzám hasonlóan a többiek is egészségesek, csak van valamilyen testi fogyatékosságuk. A parasportot 2003-ban kezdtem el, előbb ülőröplabdáztam, három éve pedig vívok. Azért váltottam sportágat, mert sikeres akarok lenni és erre a vívásban éreztem több esélyt. A technikai tudásom nem olyan, mint azoké, akik már 10-20 vagy 30 éve ezzel a sportággal foglalkoznak, mentálisan viszont nagyon erős vagyok és a gyorsaságom, erőm pótolhatja a technikai különbségeket.”A Fóton élő versenyző elmondta, hogy lakóhelyén rengetegen szorítanak érte. Mató a házának pincéjében számítógépes boltot vezet, amelyet ha versenyre vagy edzőtáborba utazik, kénytelen zárva tartani.