Jól elütötték az időt: magyarok is a dobogóra állhattak

„Elek Odettel játszom. Jó lenne szettenként öt pontot szerezni ellene” – latolgatta esélyeit egy tizenéves lány két meccs között. Nem túl merész ábránd, tekintve, hogy ebben a sportban 16 pontot kell megnyerni egy játszma megnyeréséhez. Ilyen és ehhez hasonló jelenetek is jellemezték a szombati gyorstollaslabda-bajnokságot.

Ha sikerrel vette a selejtezőt, akár olyan versenyző is összemérhette tudását a sportág valamely nemzetközi klasszisával (amilyen az Eb-bronzérmes Elek Odett is), aki életében először fogott gyorstollaslabda-ütőt a kezében.

Hiszen a 88 induló között képviseltette magát a sportág európai elitje, de akadtak olyanok is, akik, kezdők lévén, csak kíváncsiságból neveztek. Nyolc országból érkeztek a játékosok, Szlovéniától az Egyesült Királyságig.

Bill Brandes, a gyorstollaslabda feltalálója is tiszteletét tette, és ha már itt volt, el is indult a szeniorkategóriában. „A végső győztestől csak szoros küzdelemben kaptam ki, úgyhogy nem is voltam olyan rossz” – mondta nevetve.

A már jócskán a hatodik ikszet taposó Brandes igazi megszállott: elmúlt tíz évét a gyorstollaslabda tökéletesítésének és népszerűsítésének szentelte. „A városi ember életének jelentős részét szobákba zárva tölti. Olyan sportot akartam megalkotni, amelyet szabad téren lehet játszani, nem befolyásolja a szél, mint a hagyományos tollaslabdát, olcsó, és nem szükséges hozzá különösebb infrastruktúra” – magyarázta.

Noha Brandes valódi világpolgár, és Perutól Tajvanig számos országban megfordult hosszabb-rövidebb időre, igazi hazája – és így a gyorstollaslabda szülőföldje is – Németország. Nem véletlen tehát, hogy Budapesten is remekeltek Germánia szülöttei, akik bezsebelték a férfi és a női egyes bajnoki címet is. A döntőkben, a lelkes kezdők kihullása után, a nézők megtapasztalhatták a gyorstollaslabda másik dimenzióját.

Egy erőtől duzzadó, elképesztően dinamikus játékot, amelyben a labda gyakran alig néhány centiméterrel a talaj fölött száguldozik a levegőben ütőtől ütőig. A német uralom mellett azért a hazai versenyzők is szép sikereket értek el. Minden kategóriában született magyar érem, a legfényesebbet a szeniorok között győztes Révész Gábor vihette haza.

„Lehet, hogy furcsán hangzik, de Németországból a múlt században annyi rossz jött, háborúk és sorolhatnám, hogy ez is plusz motivációt jelent abban, hogy hozzásegítsem az embereket ahhoz az örömhöz, amit a sport jelenthet” – osztotta meg velünk gondolatait Bill Brandes.

Elnézve a szombatot Pestszentimrén együtt töltő, a játékot felhőtlenül élvező sportolókat, elmondhatjuk, jó úton halad céljának elérése felé.