Még hogy nem fér össze a karrier és a család!

Fanny Blankers-Koen (1918–2004)

A holland atlétanő harmincévesen, kétgyermekes anyaként nyert négy aranyérmet az 1948-as londoni olimpián, miután a 100 és 200 méteres síkfutás mellett 80 méteres gátfutásban és a 4x100-as váltó tagjaként is diadalmaskodott. A „Szárnyaló háziasszonyt" 1999-ben az évszázad női atlétájának választotta meg a Nemzetközi Atlétikai Szövetség. A holland hölgy teljesítménye azért is különleges, mert sikereit olyan korban érte el, amikor sokan megkérdőjelezték a női atlétika létjogosultságát.

Így volt ezzel férje, Jan Blankers is, sőt akkoriban nem egyedüliként, általánosságban ellene volt a női sportnak, még akkor is, ha a holland női atlétikai csapat szövetségi kapitánya volt a sportújságíróként is tevékenykedő, az 1928-as olimpián részt vevő korábbi hármasugró. Véleménye természetesen megváltozott, amint beleszeretett nála tizenöt évvel fiatalabb feleségébe.

Fanny asszony egyébként az említett versenyszámok mellett magas- és távolugrásban is megannyi világrekordot állított föl a második világháborús évek során, és mindkét gyermeke születését követően néhány hét után újra az edzőpályákon találták.

Székely Éva (1927. április 3.–)

Az 1952-es helsinki olimpia 200 méteres mellúszó számának győztese, a háromszoros olimpiai bajnok Gyarmati Dezső első felesége 1954-ben adott életet kislányuknak, aki nem más, mint az 1972-es müncheni olimpián 100 méter háton ezüst-, 100 m pillangón pedig bronzérmet szerző Gyarmati Andrea. Hogy mit jelent a gyermekáldás egy úszónő pályafutására nézve, arról Sírni csak a győztesnek szabad! című könyvében így ír Székely Éva:

„1955. július 13-án visszaszereztem a 400 méteres vegyes úszás világcsúcsát, melyet a holland Marie Kok időközben megjavított. Több mint tíz másodperccel úsztam jobb időt, mint szülés előtt. – Jót tett neked a szülés – nevettek a lányok. Később kiderült, hogy szülés után mindenkinek javultak az eredményei."

Székely Éva 1956-ban Melbourne-ben újabb olimpiai érmet nyert, ezúttal ezüstöt, bár mint sok sportolónak akkoriban, neki sem a versenyzés töltötte be minden gondolatát, hiszen mint ahogy említett könyvében is írja, férjével mindvégig agyon aggódták magukat Budapesten hagyott kislányuk miatt.

Székely Éva 2004 óta a Nemzet Sportolója, 2007. augusztus 20-án pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével (polgári tagozat) tüntették ki.

Birgit Fischer (1962. február 25.–)

A Kelet-Németországban született kajakos hat különböző olimpián nyolc aranyérmet nyert, és ő a legfiatalabb (18 év) és a legidősebb (42) olimpiai bajnok kajakos is egyben. Legnagyobb sikereit első fia 86-os születése után érte el, hiszen akkor még csak egyszeres olimpiai aranyérmes volt.

1984-től 1993-ig egy szakmabeli, a kenus Jörg Schmidt felesége volt, aki az 1988-as szöuli játékokon ezüstérmet nyert. Az olimpia után Fischer bejelentette visszavonulását, és 1989-ben megszületett a lánya is. Az örökifjú kajakos mégis visszatért, és összességében 12 olimpiai érme mellé 27 világbajnoki címet és összesen 37 vb-érmet gyűjtött – mindhárom rekord.

2000-ben újra visszavonult, ám a 2004-es athéni olimpián ismét hajóban ülve találtuk – négyesben arany-, kettesben ezüstérem lett a jutalma.

2008-ban Pekingben unokahúga, Fanny vitézkedett, aki négyesben aranyérmet nyert. Sportos család lévén Birgit testvére, Frank sem maradhatott ki az éremhalmozásból: 81 és 86 között kilenc világbajnoki címet szerzett.

Josefa Idem Guerrini (1964. szeptember 23.–)

Josefa Idem, a Nyugat-Németországban született kajakos 1990-ben ment férjhez az olasz Guglielmo Guerrinihez, akinek révén 1992-ben olasz állampolgárságot kapott. Így később ő lett az első olasz sportolónő, aki kajak-kenuban világbajnokságot és olimpiai érmet nyert. Legsikeresebb korszaka 1997-től 2002-ig tartott, eközben három vb-címet, öt Eb-győzelmet és egy olimpiai aranyérmet gyűjtött.

Ekkor már volt egy fia, a másodikat pedig 2003-ban hozta világra, így elmondható, hogy gyermekei születése keretbe foglalta pályafutása legszebb éveit. Ezután sem hagyta abba azonban a világversenyeken való remeklést, hiszen a 2004-es athéni és 43 évesen a 2008-as pekingi játékokról is ezüstéremmel térhetett haza. Utóbbi verseny után azt mondta, Londonban is versenybe szállna az aranyéremért. Eddig hét olimpián vett részt. 2009-ben bronzérmet nyert a világbajnokságon, amellyel a vb-k történetének legidősebb érmese lett.

Nagy Tímea (1970. augusztus 22.–)

A pályafutását tízévesen kezdő vívónőt a szíve vitte le a Vasas edzőtermébe, hiszen egy nála másfél évvel idősebb kisfiú iránti szerelme vette rá a sportolásra. Később már a vívás szeretete miatt tartott ki a sportág mellett, és legnagyobb sikereit édesanyaként érte el.

Első gyermeke születése után Sydneyben, második kislánya érkezését követően pedig Athénban nyert olimpiai aranyérmet, ráadásul utóbbi Magyarország 150. olimpiai bajnoki címe volt. 2005-ben harmadik gyermekének adott életet, majd egy év múlva Torinóban világbajnok lett. Kisfia születését követően harmincöt kilót leadva tért vissza a pástra, és lett a világ legjobbja. Csapatban ötszörös világbajnok, egyszer győzött Európa-bajnokságon.

Nagy Tímea a Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolát végezte el, valamint a Testnevelési Egyetem szakedzői szakán szerzett diplomát, és ahogy nyilatkozta, pályája akkor ért a csúcsára, miután némi időt szentelhetett családjának – talán ennek köszönhető, hogy nem fásult bele az élsportba.

Radulovics Bojana (1973. március 23.–)

A Szabadkán született jobbátlövő 1995-ben került a Dunaferrhez, amellyel 1999-ben Bajnokok Ligáját nyert. A Boki becenévre hallgató játékos hetvenszer szerepelt a szerb válogatottban, a magyarban pedig 2000. július 25-én mutatkozott be. A legjobbkor, a sydneyi olimpián ezüstérmet nyerő csapatnak ugyanis az egyik legjobbja volt, nem véletlenül válogatták be a játékok All Star-csapatába.

Térdsérülése és fiának születése miatt másfél éves szünet következett, de utána ismét régi fényében tündökölt. 2003-ban világbajnoki ezüstöt nyert, tagja volt a vb All Star-csapatának, valamint 97 találatával a torna gólkirálynője lett. Ebben az évben – 2000 után másodszor, egyedülállóan a sportág történetében – a világ legjobb játékosának választották.

2004-ben Eb-bronzérmet ünnepelhetett, miután Athénban az olimpián ötödik lett a csapattal, és mindkét eseményen gólkirálynő lett. 2006-ban Győrbe igazolt, ám súlyos vállsérülése miatt visszavonult, hogy aztán 2009 őszén a nehéz helyzetbe kerülő Dunaújváros segítségére sietve újra játékra jelentkezzen.

Okszana Alekszandrovna Csuszovityina (1975. június 19.–)

Az üzbég származású tornász több mint 20 éves karrierje során három ország színeiben versenyzett: 1993-ig a Szovjetunió, 1993-tól 2006-ig Üzbegisztán, 2006-tól 2009-ig pedig Németország örülhetett sikereinek. Az egyetlen női tornász, aki öt ötkarikás eseményen is részt vett, 1992-ben Barcelonában csapatban aranyérmet nyert.

A háromszoros világbajnoknak és birkózó férjének, Bakhodir Kurpanovnak 1999-ben született meg kisfia, Alisher, akinél 2002-ben leukémiát diagnosztizáltak. A család a modernebb gyógyászati lehetőségek reményében költözött Németországba, és 2003-ban az üzbégek „át is engedték" Csuszovityinát a németeknek, a szigorú szabályok miatt azonban 2006-ig még hazája színeiben versenyzett – és nyerte meg harmadik vb-aranyát 2003-ban.

Nem titkolta: annak reményében folytatta a sportot, hogy a pénzdíjakból fedezhesse gyermeke gyógyítási költségeit. Első egyéni olimpiai érmét 2008-ban Pekingben nyerte meg: fő számában, ugrásban lett második. Korábban úgy nyilatkozott, a 2012-es londoni olimpián is indulni szeretne, 2009 áprilisában azonban bejelentette, ez lesz az utolsó éve a versenysportban.

„Ha nem versenyeznék, a fiam már nem élne, ilyen egyszerű az egész. Nem volt sok választásom" – nyilatkozta a 2008-as olimpia előtt a nemzetközi mezőny „pótmamája", aki talán a legnagyobb megbecsülésnek örvendő tornásznő.

„Elképesztő, fogalmam nincs, honnan van ennyi ereje. Húszévesen fáj a hátam, a térdem, ízületi problémáim vannak, ő meg még mindig a legmagasabb szinten versenyez. Példaképe nagyon sokunknak" – mondta Csuszovityináról Alicia Sacramone, az amerikaiak klasszisa.

Kim Clijsters (1983. június 8.–).

A korábbi világelső teniszezőnő az első belga ranglistavezető, és az első, aki úgy állt a teniszvilág élére, hogy – akkor még – nem nyert Grand Slam-tornát. Mindössze 23 évesen, US Open-bajnokként hagyta abba a játékot. Az ausztrál teniszező, Lleyton Hewitt korábbi menyasszonya sérülésekkel bajlódott, és ezekre hivatkozva döntött sportpályafutása hirtelen befejezése mellett. Az egyesben 35 WTA-tornát nyerő Clijsters 2007-ben vonult vissza, és ugyan Hewittal akkor már nem alkottak egy párt, Kim az amerikai kosárlabdázó, Brian Lynch mellett szerető társra talált.

2008. február 27-én megszületett lányuk, és nagy meglepetésre alig több mint egy évvel később, 2009. március 26-án Clijsters bejelentette, visszatér a nyári kemény pályás szezonra. Cincinnatiben és Torontóban is szabadkártyásként léphetett pályára, több top tízes játékost is megvert, ám hol volt még ekkor az év szenzációja? Az US Openen ugyanis első szabadkártyásként győzött, és ő lett az open-éra első GS-győztes-anyukája Evonne Goolagong Cawley 1980-as wimbledoni győzelme óta.