„Persze, nagyon várom már az új hajómat, jó lenne benne edzeni, megszokni, a beállításokat pontosan elvégezni, de nem csinálok abból problémát, hogy csúszik a dolog. Azóta már kiderült, mi okozza a késést. Portugália nem a szomszédban van, nem egyszerű onnan egy hajót Magyarországra szállítani. Ennek anyagi vonzatáról nem is beszélve. Mivel a gyártó az ausztrál csapatnak is szállít hajókat Magyarországra – jönnek hozzánk edzőtáborozni, majd a világkupára –, úgy gondolták, hogy költséghatékonysági szempontokat figyelembe véve az enyémet nem hozzák el egymagában, hanem csak a rakomány részeként. Reményeim szerint a napokban már tényleg megérkezik Magyarországra. Korábban a fejlesztéseinket is újra kellett csinálni, félkész hajót meg nem akartak küldeni. Abszolút mértékben megértem a portugálok érveit, annál is inkább, mert már elég régóta kölcsönösen kiváló a kapcsolatunk. Kár, hogy ez az információ nem jutott el időben hozzánk. De más hírek is lassan érnek el Szegedig... Például arról sem kaptunk tájékoztatást, hogy a MOB-nak használatra adott ötven személyautóból hogyan és miért nem jut Peking egyetlen olyan magyar olimpiai bajnokának és edzőjének, akik egyéni számban bizonyultak a legjobbnak..."
„A 2007-es hajómról meg csak annyit: olyan állapotban van, hogy bármikor teljesen nyugodtan odaállhatok benne egy versenyre. Különben 2004 óta lényegében ugyanabban a hajóban evezek, mármint ami a típust és a formát illeti. Attól, hogy valami új, még nem biztos, hogy jobb, sőt... Inkább megvárom a sajátomat, addig pedig nagyon is jó lesz a 2007-es. Úgy tervezem, hogy nem lesz külön versenyre és edzésre tartogatott hajóm, mindkettőt párhuzamosan használom majd itt és ott is, attól függően, mit kívánnak meg az adott körülmények."
„Az új hajóm csúszásánál nagyobb problémát jelentett az elmúlt napokban a vállam. Úgy látszik, a testem most jelez, hogy ilyen intenzitású munkát nem lehet büntetlenül ennyi éven át elvégezni. Kopnak rendesen a vállak, a forgók, használódnak az ízületek, de tudomásul kell vennem, hogy ez az élsport elengedhetetlen velejárója. A jövőben arra számíthatok, hogy ezzel az érzéssel kell majd dolgoznom és versenyeznem is. A fájdalom enyhül, köszönhetően annak, hogy folyamatosan kezelésre járok. Fizioterapeuta foglalkozik velem, lézerrel és pozitív/negatív ionnal is kezelnek, aminek azért van érezhető hatása és eredménye. Persze amennyit lehet, pihentetem is, de most valahogy újra meg kell tanulnom egy kicsit evezni. Miközben olykor már pályákat megyünk, nekem arra is muszáj figyelnem, hogy a mozgásomat újra rendbe tegyük. A fájdalomérzet ugyanis egy pontnál már megállította a mozgásomat, a kezeléseknek hála azonban ez a pont egyre inkább kitolódik, ami viszont más mozgást kíván."
„Az időjárás nem igazán fogadott a kegyeibe minket, a kemény horvátországi alapozást követően itthon is igen szélsőséges. Ráadásul a Maty-éren kevés még a víz – takarékossági okokból csak később töltik fel teljesen a pályát –, hiányzik belőle vagy egy méter, versenyre most nem is alkalmas. De edzésen is szenvedünk vele, én most főként a vállam miatt, mert igen kemény a víz. Az alacsony vízállás, a szél, a hideg, az eső is sokat kivett belőlünk pluszban, mintha maga az edzés nem lenne elég... A formámra azonban így sem panaszkodhatok, hiszen elég jó időket mentem a pályákon, volt 4:06-os 1000 méterem is, ami ebben az időszakban több mint biztató. Remélem, ez aztán majd jelentősen javul, ha teljesen összeáll a kép, úgy a hajóval, mint a vállammal és az időjárással."
Vajda Attila hajója ősz óta készül, akkor a portugálok meghívásának eleget téve edzőjével több napot is a Nelo vendégeként az Ibériai-félszigeten töltött, ahol részt vettek a tervezési folyamatban. Idén év elején – szintén a gyártó meghívására – mindketten Portugáliába utazhattak, hogy már élesben teszteljenek. A tervek szerint a hajót már a horvátországi edzőtáborban használhatta volna Vajda Attila, erre azonban még várnia kell. Reményei szerint tehát már tényleg csak napokat...