Galambos Péter világbajnoki bronzérmes

Galambos Péter megismételte a ’78-as, szintén új-zélandi magyar eredményt, akkor Ambrus Mariann lett az egypárevezős szám bronzérmese.

A Karapiro-tavon, magyar idő szerint vasárnap hajnalban megrendezett döntőben – napsütés mellett, enyhén hátszeles időben – Galambos mellett a dán U23-as világbajnok, Eb-negyedik Henrik Stephansen, a brit U23-as vb arany- és bronzérmes Peter Chambers, a japán olimpikon Daisaku Takada, az olasz vb-harmadik, Európa-bajnok, olimpiai negyedik Marcello Miani és a szlovák, Eb ezüst- és bronzérmes Lukas Babac állt rajthoz.

Galambos a rajtot követően azonnal élre állt, 500 méternél mintegy fél hajóhossz előnye volt. 750-nél Miani utolérte, 1000-nél az olasz fél hajóhosszal vezetett, a szlovák Babac harmadik helyen követte őket. 1500 méternél az olasznak már egy teljes hajónyi előnye volt, Galambos és Babac fej-fej mellett haladtak. Miani a célig tartani tudta előnyét, az ezüst- és bronzérem sorsa azonban óriási finisen dőlt el a szlovák fiú javára; Péter így bronzérmet szerzett.

 – Óriási nagy verseny volt! Kicsit csalódott vagyok, hisz gondolataimban ott lebegett, hogy akár nyerni is lehet. Ám a dobogóért jöttünk ide, és sikerült felkapaszkodnom rá, ami szerintem egy jó kezdet lehet. A rajtom remekül sikerült, olyan ütemben eljöttem mindenkitől, hogy még tán meg is lepett. Szépen ráálltam az utazótempóra, tudván, hogy pihenjek a mezőnyben. Érzésre nagyon jó volt az utazóm, tempóban is, és vártam az utolsó 500 métert, hogy lehessen kezdeni a finist. A szél közben erősödött, ami jól látszik a részidőkön, finis ellenére a legrosszabb 500 métert jöttük. Tehát jött a vége és indultam, ahogy megbeszéltük edzőmmel, Rapcsival. Valami oknál fogva, azonban túl korán jött a savasodás, és hamar bekötöttem. A szlovák ellenfelemmel az utolsó 400 méter alatt centikkel váltottuk egymást a 2-3. helyen. Sajnos azonban ő bírta jobban a végét – nyilatkozta Péter a befutót követően.

A most 24 éves Galambos Péter teljesítménye mögött tíz esztendei evezős munka áll; 2000 őszén ment le először a váci evezőstelepre, ahol megismerkedett  Rapcsák Károllyal, aki azóta is edzője. Első hazai sikerét a 2002-es serdülő ob-bronz jelentette, 2006-ban Duisburgban már a dobogó tetején állt, a litván egyetemi vb-n pedig ezüstéremmel zárt. 2007-ben a skóciai majd a 2008-as brandenburgi U23-as vb-n második lett; nemzetközi sikereit Varga Tamás Csabával aratta. Könnyűsúlyú egypárevezősben a nemzetközi porondon a 2008-as belgrádi, egyetemi vb-aranyával mutatkozott be, ebben az évben megkapta a legeredményesebb utánpótlás-sportolónak járó Héraklész-díjat. 2009-ben betegséggel küszködött, majd idén Münchenben és Luzernban világkupa-győzelemmel tért vissza a könnyűsúlyúak legjobbjaként. Az idei Eb-n átült a normálsúlyúak közé, ahol hetedik helyen fejezte be a versenyt. Az új-zélandi felnőtt vb-n bronzéremmel koronázta eddigi pályafutását.

Edzője, Rapcsák Károly 2001-ben és 2002-ben Pető Tibort és Haller Ákost, majd 2005-ben Hirling Zsoltot – párja Varga Tamás, akivel 2007-ben Európa-bajnokok is lettek – világbajnoki címre vezette; a mesteredző sikere most Galambos vb-bronzában gyarapodott tovább.