Cseh László újabb aranyérme, a párbajtőrözők harmadikok

Ellentétben a kétszáz pillangóval, 200 vegyesen egy pillanatig sem lehetett kérdéses, ki az úr a háznál: Cseh László délelőtt tartalékolt – második idővel jutott be –, este viszont semmit sem bízott a véletlenre, és rajt-cél győzelmet aratott. Időeredménye (1:57.85) önmagáért beszél: két tizeddel gyengébb csupán, mint amennyivel a sanghaji világbajnokságon bronzérmet szerzett (1:57.66).

„Éreztem, hogy jól megy az úszás, könnyedén haladtam az utolsó hosszig, akkor viszont a karjaim már jeleztek, hiszen az elmúlt három hétben nem edzettem olyan intenzíven, mint a világbajnokságig – mondta Laci második aranyérmét követően. – Az időm szerintem egészen jó: úgy döntöttem, végig hajtom a számot, annak ellenére, hogy az utolsó hosszon már látszott, hogy nem tud velem jönni senki. Igaz, azért huszonöttel a vége előtt még egyszer körülnéztem, hiszen a két amerikai az egyesen és a nyolcason úszott, és az ember nem lehet eléggé óvatos, de végül is nem volt miért aggódnom.”

Lacinak saját bevallása szerint még maradt annyi a tankban, hogy holnap méltóképp zárja az Universiadét 400 vegyesen – persze, előre semmiképp sem iszunk a medve bőrére.

A nap másik érmét a férfi párbajtőrözők (Szényi Péter, Budai Dániel, Hanczvikkel Márk) szállították. Nem akármilyen produkciót mutattak be az urak: négy szenzációs mérkőzést követően állhattak fel a dobogó harmadik fokára. A tizenhat között az ő meccsük volt a legkeményebb, hiszen a lengyelekkel mérkőztek, és a második kör kezdetén még elég rémisztően álltak (11:16), ám ekkor Budai Dániel elképesztő három percet produkált, és plusz kettővel adta át a stafétát. A döntés így is az utolsó asszóra maradt, de Szényi Péter az egyéni győzteshez méltóan „hazakormányozta a hajót” (44:39), következtek a svájciak.

A negyeddöntő őrületes izgalmakat hozott, először mi léptünk el, majd a helvétek, mégpedig nagyon, vezettek már hat tussal is, amikor ismét jött Budai, és egy 6:1-es asszóval visszahozta az esélyt. Szényi azonban így is mínusz kettőről vágott neki a mindent eldöntő csörtének, ám fantasztikus lelki tartásról téve tanúbizonyságot végül behúzta a győzelmet (39:41-ről fordított 45:43-ra). Az igazi „horror” azonban csak ezután következett: a franciák elleni elődöntő. Bár az elején még vezettünk, a második fázisban gyakorlatilag eldőlni látszott minden, mire az utolsó asszó volt soron, a gallok 39:33-ra vezettek. Ekkor azonban ismét jött Szényi, aki egyik becenevéhez (Zeusz) méltóan valóban emberfelettit produkált: amikor lejárt a vívóidő, 41:41 állt a táblán, következett a hirtelen halál. Sajnos, a mindent eldöntő tust a francia vitte be, de a hősies helytállásért így is dicséret illeti valamennyiüket.

Különösen, hogy a bronzmérkőzésre nagyon összekapták magukat, és sima győzelmet (45:37) arattak a portugálok felett, amit kéretik nem lebecsülni, hiszen vetélytársunk az elődöntőben egyetlen tussal maradt alul a számot végül megnyerő oroszokkal szemben.

„Egy arannyal és egy bronzzal megyünk haza, úgy gondolom, ez mindenképpen dicséretre méltó –értékelt Udvarhelyi Gábor szövetségi kapitány. – A lengyelek ellen remekül vívtak a fiúk, de az igazi bravúr a svájciak legyőzése volt, hiszen ott két olyan vetélytárssal szemben sikerült asszókat nyerni, akik oszlopos tagjai a felnőttcsapatuknak, és már olimpiai kvótájuk is van. Sajnos, a franciák ellen úgy alakult a mérkőzés, ahogy, mégis, amit Péter nyújtott a végén, az tényleg minden képzeletet felülmúlt, az a baj, hogy fejben azért lerongyolta kissé ez a hatalmas hajrá, és a hirtelen halálban a francia túljárt az eszén. Ettől függetlenül újból megmutattuk, hogy van tartásunk, hiszen a bronzmérkőzést imponáló magabiztossággal nyertük meg. Ez a verseny is megmutatta, hogy kezd beérni az a folyamat, ami Kulcsár Győző szövetségi kapitányunk jóvoltából indult el, megfelelő időben elkezdtük menedzselni ezeket a fiatalokat, akik újra és újra bizonyítják, felkészültek, tehetségesek, és nemsokára felnőhetnek Boczkó Gabiék mellé, ha pedig eljön az idő, átvehetik a helyüket, hiszen egy szinten vannak a szakág legjobbjainak számító nemzetek hasonló korosztályaival. Azaz kijelenthető: a férfi párbajtőrben nemcsak a jelen szép, hanem a jövő is.”

A vízilabda jövőképe is fel-felsejlett a válogatott nyolcaddöntőjén – kár, hogy csak időszakosan. Együttesünk rendkívül harcosan kezdett, és az első negyed után 2–0-ra vezetett az amerikaiak ellen, hogy aztán két gyermeteg gól miatt döntetlenről induljon a második félidő. A harmadik nyolc percet nagyon elszúrták a mieink, avagy a középső két negyedben rendkívül pontatlanul lőttek, és a védekezés sem stimmelt (ez a két negyed összesen 1–6-tal ment el). A negyedikben viszont elképesztő hajrát vágtak ki Vámos Mártonék, és 4–7 után három perc leforgása alatt kiegyenlítettek.

Az utolsó percben az amerikai kapu előtt elengedte a center leszerelését a görög játékvezető, a másik oldalon viszont 19 másodperccel a befejezés előtt ötméterest ítélt az olasz bíró. Wigo lövésére Baksa László odaért, ám kapusunk keze alatt épphogy a gólvonal mögé szédült a labda, míg a túloldalon Török Béla bombája kis híján kettétörte a kapufát, a visszavágódó labda viszont nem pattant be az amerikai hálóőr kezéről...

„Ami minden dicséretet megérdemel: ahogy ezek a fiúk ma küzdöttek a náluk négy-öt évvel idősebbek ellen, és ahogy az utolsó negyedben visszahozták a mérkőzést, az előtt le a kalappal – mondta a lefújást követően Székely Bulcsú szövetségi kapitány. – Most az a fontos, hogy az U20-as játékosok ne törjenek le, hanem merítsenek erőt ebből a mérkőzésből, amelyen természetesen ismét követtünk el hibákat, és amelyen ismét az történt, hogy néhány olyan játékos, aki a magyar első osztályban, sőt európai kupamérkőzéseken is bátran vállalkozik, most megint visszafogottabb volt a vártnál. Talán majd a saját korosztályuk ellen a világbajnokságon... Ami pedig a végjátékot illeti, azt mondhatom: ami nem sikerült az ausztrál játékvezetőnek a felnőttcsapat amerikaiak elleni negyeddöntőjén Sanghajban, az most összejött az olasznak az Universiadén. Legyen elég ennyi.”

Másik együttesünk, a kosarasok a korábbi ellenfeleink közül a finneket és az izraelieket is legyőző mexikóiak ellen léptek pályára – és igazából első alkalommal kezdtek el úgy játszani, ahogy eddig is reméltük. Morgen Ferdinánd remekelt a második negyedben, így a félidőben nem várt, négypontos vezetéssel térhettünk pihenőre (41–37) – aztán a harmadik tíz percben kijött a tudáskülönbség, a negyed közepén még vezettünk (46–45), ám aztán következett egy 11–0-s mexikói roham, és ez eldöntötte a meccset (a vége 86–74), mindazonáltal ezen a délutánon határozottan jó periódusai voltak a csapatnak.

A nap végére pedig újabb kiváló eredmények születtek két egyéni sportágban: asztaliteniszezőink közül mindhárman főtáblára kerültek a csoportmérkőzések után, Deák Nagy Marcell pedig – ez tényleg nem akármi – a legjobb idővel kvalifikálta magát a 400 méteres síkfutás csütörtök esti döntőjébe!