A dúsgazdag golfozó, aki szembenézett butaságával

Vágólapra másolva!
2013.01.29. 01:39
null
Phil Mickelson (Fotó: Action Images)
Mostanáig sohasem fordult elő, hogy Tiger Woods és Chris Wood ugyanazon a hétvégén profi golfversenyt nyerjen, mielőtt azonban a majdnem névrokonok diadaláról szót ejtenénk, foglalkozzunk Phil Mickelsonnal, aki a Woods által megnyert kaliforniai viadalon csupán 51. lett, mégis sok beszédtémát szolgáltatott.

A profi golfozók sportteljesítményét sokan két okból berzenkednek elismerni: egyfelől – mondják – nem is igazi sport, amit művelnek, másfelől gátlástalanul sokat keresnek vele, és gazdagságukat ellenszenvesen élik meg.

Az első „érv" ágyúzását hagyjuk máskorra, a másodikkal azonban időszerű most foglalkozni, hiszen az egyik legnépszerűbb, legkedveltebb amerikai golfozó, Phil Mickelson szolgáltatott szomorú példát a napokban: ha érzéketlen viselkedéssel párosul, akkor a „kőgazdagság" – hiába áldoz közben az illető nagyon sok pénzt jótékony célokra, ahogyan általában a golfozók teszik – valóban alkalmas lehet a sportág „népszerűtlenítésére". Igaz, Phil gyorsan rájött erre, és esendő (sport)emberként korrigált.

A karrierje során 40 amerikai tornát, köztük négy majort megnyerő Phil egy rossz pillanatában azt találta mondani, hogy „drasztikus változtatásokat fontolgat" a ránehezedő rettenetes, ráadásul egyre növekvő adóteher miatt, mondjuk, kedvezőbb adózási feltételeket kínáló államba költözik Kaliforniából. Mondta ezt ő, aki eddig versenydíjakból 67 millió dollárt keresett, reklám- és egyéb üzleti szerződései révén jóval többet – a Forbes magazin becslése szerint csak tavaly 43 milliót.

Mickelson magától értetődőn a legmagasabb sávban adózik, a szövetségi adókulcsa 39.6 százalékos, a kaliforniai – egy novemberi népszavazás eredményeképpen – 13.3 százalékosra emelkedett, ami kétségtelenül sok elvonással jár, csakhogy ha valakinek van mit fájdalommentesen bedobnia a közösbe, az éppenséggel ő.

Ha másból nem, az amerikai médiában sorjázó gunyoros kommentárokból utóbb maga is rájöhetett, hogy – bocsánat a kifejezésért – meglehetős tahóság volt eme nézeteit megosztania a nagyközönséggel. A bocsánatkérés stációi töltötték ki az utóbbi napjait: közlemény, interjú, sajtótájékoztató – Mickelson minden lehetőséget igyekszik megragadni, hogy sportemberhez méltatlan cselekedetét jóvátegye.

Saját szavai szerint nagy marhaságot követett el, golfhasonlattal élve éppen akkorát – fejtegette –, mint 2006-ban, amikor három lyukkal a befejezés előtt két ütéssel vezetett a US Openen, de túl agresszív stílusban próbálta befejezni a versenyt, és emiatt elúszott a biztosnak látszó győzelem.

„Óriási hibát követtem el azzal, hogy a nagy nyilvánosság előtt ilyesmiket beszéltem – ismerte be Mickelson az utóbbi néhány napban nem is egyszer. – Érzéketlenség volt részemről így megnyilvánulni olyanok előtt, akik esetleg nem találnak maguknak munkát, vagy dolgoznak, mégis esélytelenek a csekkjeik pontos befizetésére. Bocsánatot kérek mindenkitől, akit felbosszantottam, ígérem, nem fordul elő többet hasonló."

Nos, lehet, hogy magában tovább füstölög, és lehet, hogy végül mégis költözik, de a napokon át tartó vezeklésszerű magyarázkodásával „Phil the Thrill" egyvalamiről azért tanúbizonyságot tett: kész megkövetni a nyilvánosságot, ha hibázott.

Márpedig az ilyen gesztusok lehelhetnek tartalmat a szerencséjüket így-úgy megcsinálók gyakorta hangoztatott poros közhelyébe, miszerint „nem feledem, honnan jöttem, hogy valaha én is közétek tartoztam". Szóval, a profi golfozó is ember. S akkor már: a(z erkölcsi) vereséget beismerni képes sportember.

Tiger Woods a hétfőn megnyert trófeával (Fotó: Action Images)
Tiger Woods a hétfőn megnyert trófeával (Fotó: Action Images)

A HÉTVÉGE GYŐZTESEI. Egy héttel a meglehetősen gyengére sikeredett abu-dzabi szereplés után Tiger Woods olyan fölényes győzelmet aratott, mint legszebb napjaiban. Hetedszer nyerte meg a Farmers Insurance Opent, és ha még egyszer megteszi ezt, beállítja a néhai Sam Snead amerikai rekordját. A korábbi világelső nyolc ütéssel is vezetett már a hétvégi köd miatt hétfőn befejezett San Diego közeli viadalon, és még úgy is fölényesen nyert, hogy a végén kissé szétesett a játéka. Torrey Pines az egyik kedvenc pályája, a 2008-as US Opent is beleszámítva nyolcadik alkalommal nyert itt – sehol máshol nem volt ilyen sikeres. Woods a 75. amerikai PGA-tornagyőzelmét ünnepelheti – még hét hiányzik neki ahhoz, hogy utolérje a már említett Sneadet, aki ebben a kategóriában is csúcstartó.

Az angol Chris Wood az utolsó szakaszon ütött parádés eagle-vel megnyerte a hét végi Qatar Masterst, így 115 hiábavaló nekirugaszkodás után elkönyvelte első tornagyőzelmét az Európai körversenyen. Egy korai dupla bogey után úgy tűnt, a négy centi híján kétméteres angol játékos elherdálja győzelmi esélyét az utolsó napon, ám végül sikerült befognia a spanyol Sergio Garcíát és a dél-afrikai George Coetzee-t. A 25 éves Wood – 2008 legjobb amatőr eredményének tulajdonosa a British Openen – három második hely után törte meg a jeget az EPGA-n.

A hölgyeknél csak a következő hetekben indul be igazán az élet, de a 23 éves svéd Caroline Hedwall már a magáénak mondhat egy értékes győzelmet. A 2011-es esztendő legjobb európai újonca 203 ütést elérve (ez az elvártnál 13-mal kevesebb) győzött a New South Wales Openen, két ütéssel megelőzve a címvédő új-zélandi Lydia Kót, aki 14 évesen elért tavalyi sikerével a női és férfi profi versenyek történetének legfiatalabb győztese.

A HÖLGYEK MÁR AZ OLIMPIÁRA KÉSZÜLNEK. A világ legjobb női válogatottjának megkoronázása lesz a célja annak a csapatversenynek (International Crown), amelynek kiírásáról az első számú női profi szervezet, az LPGA határozott. Az első alkalommal 2014 nyarán, Baltimore közelében megrendezendő, 1.6 millió dollár összdíjazású viadalon nyolc válogatott vesz részt. Mindegyikben négy játékos szerepelhet, három napon át páros,a negyediken egyéni mérkőzéseket játszanak majd. A résztvevő országok kilétét a világranglista alapján határozzák meg – ha ma rendeznék a versenyt, akkor Dél-Korea, az Egyesült Államok, Japán, Svédország, Ausztrália, Spanyolország, Tajvan és Anglia állíthatna ki csapatot. „A hazánk képviseletében játszhatunk, úgyhogy olimpiai felkészülésnek is felfogható" – üdvözölte az ötletet a világ legjobbja, a tajvani Ceng Ja-ni, akinek feltett célja, hogy a sportág riói olimpiai visszatérésének tevékeny szereplője legyen.

INNEN FOLYTATJÁK. Az európai férfi körversenyen (EPGA) az idénynyitó arab túra utolsó viadala, a Dubai Desert Classic következik – itt kezdi a versenyévet az egyik legjobb angol játékos, Lee Westwood –, míg a tengerentúli mezőny Arizonában randevúzik (Waste Management Phoenix Open). A hölgyek néhány évvel ezelőtt Magyarországon is megforduló európai körversenye is megkezdődik, a 2013-as rajtot a hagyományoknak megfelelően a déli féltekén, Ausztráliában tartják (Volvik RACV Ladies Masters).

A HÉTVÉGE LEGFONTOSABB VERSENYEI
AMERIKAI PGA-KÖRVERSENY
FARMERS INSURANCE OPEN, LA JOLLA (Torrey Pines, South Course)
A pénzdíj: 6.1 millió dollár. A pálya hossza: 6921 méter; a pályán elvárt ütésszám (par): 72
AZ ÉLCSOPORT
1. Tiger Woods (amerikai) 274 ütés (68, 65, 69, 72)
2. Brandt Snedeker (amerikai) 278 (65, 75, 69, 69)
3. Josh Teater (amerikai) 278 (66, 70, 73, 69)
EURÓPAI PGA-KÖRVERSENY
COMMERCIAL BANK QATAR MASTERS, DOHA (Doha Golf Club)
A pénzdíj:
2.5 millió dollár. A pálya hossza: 6767 méter; a pályán elvárt ütésszám (par): 72
AZ ÉLCSOPORT
1. Chris Wood (angol) 270 ütés (67, 70, 64, 69)
2. George Coetzee (dél-afrikai) 271 (69, 67, 70, 65)
3. Sergio García (spanyol) 271 (69, 66, 70, 66)

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik