A szombaton kezdődött kétnapos budapesti versenyen 17 hazai vívó indult, közülük 12 jutott fel a 64-es táblára. A londoni olimpiai bajnok, világranglista-vezető Szilágyinak kiemeltként csak vasárnap kellett bekapcsolódnia a küzdelmekbe, de ez nem okozott neki gondot: az első asszója második felére belemelegedett, és magabiztosan nyerte párharcait a negyeddöntőig. Valkai Ferencet, az olasz Luca Curatolit, majd Gémesi Csanádot is nagy különbségű győzelemmel állította meg, a nyolc között viszont már erősebb ellenfél várt rá a 2011-ben vb-bronzérmes, csapatban tavaly olimpiai bajnok dél-koreai Gu Bon Gil személyében. Az ázsiai kardozó jó darabig vezetett is, 9:12-nél Szilágyi nehéz helyzetben volt, de sorozatban adott hat tust, ezzel megfordította az állást.
Huszonhárom olimpiai és világbajnok egy páston, ilyen még nem volt. A nyolcas döntő helyszínére hívták, és méltó módon köszöntötték a magyar kardívás összes élő nagy bajnokát, Pézsa Tibortól, Hámori Jenőn és Horváth Zoltánon át Ferjancsik Domonkosig, csak Gerevich Pál hiányzott, de igazoltan, a térdműtétje. Amilyen felemelő volt látni a többieket együtt, olyan szégyenteljes volt a biztonsági ember fellépése egy válogatott melegítőben lévő grúz versenyző ellen az Angyalföldi Sportközpontban, amely a vasárnapi 64-es tábla első három körének helyszíne volt. A vendég kardvívó saját honfitársának szurkolt a szalagkorlát belső oldalán, senkit sem zavarva, a biztonsági szolgálat munkatársa (igaz, másodjára) gyakorlatilag kikergette innen, majd amikor a vívó ezt szóvá tette, azt kapta viszont, hogy „Nem magyarázz, te szutykos, mert kidoblak innen!" Tegyük hozzá, hogy az elmúlt öt évben egy olyan rangos felnőtt vívóversenyt sem láttunk (pedig mindegyiken ott voltunk), ahol szükség lett volna külön biztonsági szolgálatra. Igaz, tavaly a zsűriasztal mögül az egyik kabát belső zsebéből eltűnt 80 ezer forint, de akkor ott voltak a biztonságiak. |
Az elődöntőben aztán már nem bírt Nicolas Limbach-hal. A 2009-ben világbajnok, 2010-ben és 2011-ben vb-ezüstérmes német kardozóval 10:9-ig tartotta a lépést, végül 15:11-re kikapott.
Szilágyi az év első két versenyén – Madridban és Padovában – is bronzérmes volt, tavaly, a budapesti GP-n másodikként zárt.
„Nagyon nehezen melegedtem bele az első asszóba, a felénél 8:5-ös hátrányban voltam, de a szünet után elkaptam a fonalat és már merészebben vívtam – utalt vissza a nap elejére Szilágyi, aki aztán arról beszélt, hogy idén már a harmadik bronzérmet nyerte, de ennek a mostaninak örült a legkevésbé. – Nagyon meg akartam verni Limbachot, már csak azért is, mert tavaly ugyanitt tőle kaptam ki a döntőben. Sajnálom, hogy nem sikerült legyőznöm, az vigasztal, hogy az augusztusi, budapesti világbajnokságig még van idő felkészülni ellene, addig ki kell találnunk valamit.”
A finálé előtt a magyar kardvívás nagyjait köszöntötték. Simicskó István sportért felelős államtitkár és Csampa Zsolt, a sportági szövetség elnöke díszoklevelet adott át olimpiai és világbajnokoknak. A 24 meghívott közül csak Gerevich Pál hiányzott, aki térdműtétje miatt nem tudott megjelenni az ünnepségen. Ott volt viszont Hámori Jenő, Horváth Zoltán, Pézsa Tibor, Bakonyi Péter, Kovács Tamás, Marót Péter, Hammang Ferenc, Gedővári Imre, Nébald György, Nébald Rudolf, Nagyházi Zoltán, Szabó Bence, Csongrádi László, Bujdosó Imre, Abay Péter, Köves Csaba, Navarrete József, Ferjancsik Domonkos, Boros György, Nemcsik Zsolt, Decsi Tamás, Lontay Balázs és Szilágyi Áron.
„A Magyar Vívószövetségnek kötelessége a hagyományok ápolása. Elnökként megfogadtam, hogy ezzel törődni fogok – mondta köszöntőjében Csampa Zsolt. – Hungarikum, hogy 23 bajnok áll egy páston, bízom benne, hogy az augusztusi budapesti világbajnokságon tovább bővül ez a tábor.”
A magyarok közül Szilágyin kívül Gémesi Csanád, Szatmári András, Decsi Tamás és Iliász Nikolász is tudott asszót nyerni a szokásokhoz híven nagyon erős – 121 vívót felvonultató - verseny főtábláján, Gémesi és Szatmári kettőt is, ami kifejezetten jó eredmény a számukra.
EREDMÉNYEK
a 64 között:
Szilágyi Áron–Valkai Ferenc 15–8
Gémesi Csanád–Makszim Botezatu (orosz) 15–10
Szatmári András–Gémesi Bence 15–8
Decsi Tamás–Alekszandr Bujkevics (fehérorosz) 15–12
Iliász Nikolász–Benedikt Wagner (német) 15–10
Kim Jung Hvan (dél–koreai)–Nagy Pál 15–8
Dmitro Bojko (ukrán)–Lontay Balázs 15–10
Riccardo Nuccio (olasz)–Gáll Csaba 15–11
Maximilian Kindler (német)–Nagy Zsolt 15–8
Kim Kje Hvan (dél–koreai)–Soproni Szabó Domonkos 15–14
a 32 között:
Szilágyi–Luca Curatoli (olasz) 15–8
Gémesi Cs.–Nicolas Rousset (francia) 15–12
Szatmári–Luigi Samele (olasz) 15–14
Kim Kje Hvan–Iliász 15–13
Sandro Bazadze (grúz)–Decsi 15–13
a 16 között:
Szilágyi–Gémesi Cs. 15–7
Kim Kje Hvan–Szatmári 15–12
negyeddöntő:
Szilágyi–Gu Bon Gil (dél–koreai) 15–12
Nicolas Limbach (német)–Venjamin Resetnyikov (orosz) 15–14
Fernando Casares (spanyol)–Enrico Berre (olasz) 15–14
Kim Kje Hvan–Diego Occhiuzzi (olasz) 15–14
elődöntő:
Limbach–Szilágyi 15–11
Kim–Casares 15–14
döntő:
Limbach–Kim 15–14
Az élcsoport és a magyarok helyezései: 1. Nicolas Limbach, 2. Kim Kje Hvan, 3. Szilágyi Áron és Fernando Casares, ... 13. Gémesi Csanád, 14. Szatmári András, ...31. Decsi Tamás, 32. Iliász Nikolász, ...40. Gémesi Bence, 41. Lontay Balázs, ...46. Nagy Zsolt, 47. Soproni Szabó Domonkos, 48. Gáll Csaba, ...58. Nagy Pál, ...64. Valkai Ferenc, ...68. Nemcsik Zsolt, ...76. Ravasz Etele, ...84. Puy Sebestyén, ...89. Soproni Szabó Benedek, ...107. Hamar Balázs