Golf: McIlroy kiválóan hangolt a Woods elleni nagy ütközetre

Rory McIlroynak elméletileg esélye van arra, hogy a csütörtökön kezdődő Mastersen visszavegye a világranglista első helyét Tiger Woodstól, de ha tényleg sikerülne neki, az legalább annyira meglepő lenne, mint amilyen meglepő volt idei gyenge évkezdése.

A télen ütőt cserélő északír golfozó játéka valóban kezd összeállni – vasárnap hét birdie jelezte, hogy egyre magabiztosabb a lyuk körüli ütőterületen, a greenen –, csakhogy a Mastersnek hagyományosan otthont adó augustai pálya nem kifejezetten az a hely, ahol az elütéskor bizonytalankodó golfozók (McIlroy az utóbbi hetekben ilyen) könnyedén kompenzálják hibáikat. Tény viszont, hogy az egyre nagyobb kereskedelmi erővel bíró Roryt nem csupán a svájci óramárkával, az Omegával a napokban megkötött együttműködési szerződés villanyozhatja fel, hanem a texasi második hely is – messze ez az idei legjobb teljesítménye, azaz lélekben megerősödve érkezik a golfozók rettegett Mekkájába. Különben is, az utolsó majort ő nyerte augusztusban.

Még inkább fel van dobva a skót Martin Laird, a texasi győztes, aki egészen elképesztő utolsó napi játékkal törte meg két éve tartó amerikai nyeretlenségét. Laird négyütésnyi hátrányban volt a szombati kör után vezető Billy Horschel mögött, ám az első nyolc vasárnapi szakaszon ütött öt birdie-vel ledolgozta a lemaradást, az utolsó három lyukon ütött újabb birdie-kkel maga mögött tartotta McIlroyt, és végül a pályacsúcs (63 ütés) beállításával győzött. Az amerikai Johnson Wagner 2008-as bravúrja óta ő az első golfozó, akinek ilyen későn sikerül kivívnia a szereplési jogot a Mastersre. Laird az amerikai PGA Tour idei első európai győztese.

A HÖLGYEK ÉPPEN A HÉT VÉGÉN jutottak túl az idei első kiemelt versenyükön (náluk öt ilyen van egy évben): a kaliforniai Kraft Nabisco Championship Pak In Bi imponáló diadalát hozta, azaz egy füst alatt folytatódott a dél-koreai (3) és az ázsiai (8) győzelmi sorozat a nők major viadalain. Pak az első vasárnapi szakaszon megduplázta addig sem kicsi, háromütéses előnyét Lizette Salasszal szemben (ő végül a 79 ütéses utolsó fordulóbeli teljesítményével visszacsúszott a 25. helyre), és a továbbiakban egy pillanatig sem volt kétséges, hogy nyerni fog. A 24 éves dél-koreai játékosnak ez a második major diadala (2008-ban megnyerte a US Opent), illetve az ötödik győzelme az LPGA Touron.

Pak idei kiváló formája (egy tornát már korábban behúzott ebben az évben) a világranglistán is megmutatkozik: a negyedikről a második helyre ugrott.

Érdekesség, hogy amerikai versenyző nem fért be az első tízbe: a házigazdák közül Jennifer Johnson és Paula Creamer végzett a legelőrébb, 284-284 ütéssel holtversenyben a 13. helyen. A világranglistát vezető honfitársuk, Stacy Lewis 287 ütéssel a 32. lett, míg a női golfot közelmúltbeli trónfosztásáig két éven át uraló tajvani Ceng Ja-ni 290-nel a 40. helyre futott be, és már csak a harmadik legjobb játékosnak számít a világon. Az új-zélandi csodatini, a 15 esztendős Lydia Ko 286 ütéssel – a legjobb amatőrként – holtversenyben a 25. helyen zárt.

AMERIKAI NŐI KÖRVERSENY (LPGA TOUR)
KRAFT NABISCO CHAMPIONSHIP, RANCHO MIRAGE (Mission Hills Country Club, Dinah Shore Tournament Course). A pénzdíj: 2 millió dollár. A pálya hossza: 6161 méter; a pályán elvárt ütésszám (par): 72
AZ ÉLCSOPORT
1. Pak In Bi (dél-koreai) 273 ütés (70, 67, 67, 69)
2. Rju Szo Jon (dél-koreai) 277 (73, 71, 68, 65)
3. Caroline Hedwall (svéd) 279 (71, 68, 72, 68)
Suzann Pettersen (norvég) 279 (68, 75, 67, 69)