„Itt is szerencsésen alakult minden nagyon sokáig, majd becsúszott egy csomó emberi fegyelmezetlenség – kezdte Kollár Lajos. – A hegyet tiszteletben kell tartani. Azért ilyen nagy, mert Isten így teremtette, nem helikopterrel és oxigénpalackkal kell megmászni."
Kollár nem akarja kicsinyíteni a hazai hegymászó-társadalom szakértelmét, de szerinte az, aki nincs benne ezekben a folyamatokban, nem tudja, hogyan működnek. A két magyar mászó nagyon jó állapotban volt, akklimatizálódva ment neki a csúcsnak, és teljesítette a feladatot. „Banálisan hangzik, még viccnek is rossz, de szerintem és egészen biztos, hogy Zsolt szerint is, akivel életében én beszéltem utoljára, nagyon kevés folyadékot vitt magával – mint ahogy mindig kevés volt nála. De most többet kellett volna magához vennie."
Erőss többször is arra panaszkodott, hogy nem lát. Ez a dehidratáció és a hideg miatt fordulhatott elő, mert ilyenkor lefagyhat az ember szaruhártyája. Szép idő volt (napközben 32 fok), a csúcsig nem is volt gond, leszámítva azt, hogy – bár megegyeztek velük – a serpák nem csinálták meg a kötelezést, amivel biztosabb lett volna az út a csúcsról lefelé.
Ahogy Kollár fogalmazott: „A serpáknak elfogyott a kedvük, a bátorságuk és az önbizalmuk. Kicsit aggódtam a hosszú lefelé mászás miatt, de összeszedték magukat, mert azért mentek oda, hogy megcsinálják. 8300 méteren Zsolt annyira legyengült, hogy nem bírt tovább menni. Leszakadt a többiektől, egyedül maradt. Arra gondoltam, Zsoltnak itt vége van."
Később újra beszéltek, és a vezető legnagyobb meglepetésére Kiss ott volt a csonkolt lábbal mászó Erőss mellett, hogy segítsen társának.
„Lalikám, ne aggódj, itt vagyok Zsozsónál. Kicsit szar állapotban van, de majd rendbe hozom" – szólt bele a rádióba Kiss, akinek a tudata tisztának tűnt. Lejutottak 8100 méterre, de köd ereszkedett arra a területre, ahol haladtak, és mire kitisztult, már csak Erőss volt ott.
„Teljesen összefüggéstelenül beszélt, de tudta, hogy bajban van – folytatta Kollár. – Tudatosítottam benne, hogy le kell érnie a 4-es táborig, ott segíthetnek rajta, de pihenjen, ráér, van ideje. Amikor legközelebb hívtam, én ébresztettem fel, és azt mondta, megpróbál elindulni. Akkor hallottam őt utoljára."
Az MTI pénteki információi szerint Kiss Péter a fáradtságtól kicsúszhatott egy jégfolyosón, Erőss Zsolt vélhetően a fenti régióban maradt, őt nem találták meg, a felküldött serpák fotóin sem látták. A monszun miatt a holttesteket nem lehet lehozni a hegyről. Kollár Lajos, az expedíció vezetője június 4-én érkezik haza Nepálból, a fotókat, amelyeken nagy valószínűséggel Kiss Péter holtteste is látható, ő hozza magával.