Megemlékezés: a sportvilág is gyászolja Nelson Mandelát

„Igazi államférfi volt, olyan ember, aki megértette, hogy a sport hidakat épít, falakat dönt le, s megmutatja az általános emberiességet” – mondta a 95 éves korában elhunyt Mandeláról Thomas Bach, a NOB első embere.

Joseph Blatter, a FIFA vezetője „korunk legnagyobb humanistájának” nevezte az államférfit.

„Amikor a 2010-es világbajnoki döntő előtt a stadionban a publikum hangosan éltette, azt lehetett érezni, hogy ez az ember a szívükben él, az ő vezetőjük. Életem egyik legmegindítóbb élménye volt” – emlékezett a svájci sportdiplomata.

Az apartheid-rendszer idején 27 évig bebörtönzött Mandelát olyan világsztárok is méltatták, mint Cristiano Ronaldo, David Beckham, Usain Bolt, Muhammad Ali vagy Tiger Woods.

Mandela 1994 tavaszán, az első szabad választások után lett a Dél-afrikai Köztársaság első fekete bőrű elnöke. Szinte rögtön ezután született meg vele kapcsolatban a Madiba mágia-mítosz, amely arra utalt, hogy amelyik sporteseményen megjelent, ott Dél-Afrika győzött.

A legenda keletkezését az 1994. május 10-én rendezett, Zambia elleni labdarúgó-mérkőzés alapozta meg. A johannesburgi találkozóra, amelyet éppen a demokratikus fordulat megünneplése miatt szerveztek, Mandela nem érhetett oda a kezdésre, a jóval esélyesebb zambiai válogatott pedig az első félidőben nagy fölényben futballozott, igaz, gólt nem tudott szerezni. Az 50 ezres publikum aztán ujjongva ünnepelt, amint az elnököt szállító helikopter a szünetben leszállt a pályára. A csapatok ezek után ugyanúgy vonultak ki a gyepre, mint a mérkőzések előtt szokás, s valamennyi futballistát és a játékvezetőket is bemutatták az elnöknek. A 15 perces helyett félórásra nyúlt pihenőt követően aztán „csoda” történt a hazai válogatottal, a kezdés után két percen belül két gólt is szerzett, s története során először győzött le nála magasabban rangsorolt csapatot.

„Annak idején az volt a legnagyobb nemzetközi eredményünk” – mondta Steve Crowley, az együttes kapusa, hozzátéve, hogy az államfő jelenléte óriási energiát adott a játékosoknak, s felvillanyozta a nézőket is.

A mágia ereje egy évvel később ugyanott, a johannesburgi Ellis Parkban vált mindenki számára nyilvánvalóvá az országban. Az 1995-ös rögbi-világbajnokság fináléjában ugyanis a dél-afrikai együttes a nagy esélyes új-zélandi válogatottal csapott össze. Mandela a találkozó előtt megdöbbentette a publikumot, amikor a Springbok mezében ment ki a pályára, annak a csapatnak a drsszében, amelyben feketék nem játszhattak korábban. A nézőtéren túlnyomó többségben fehérek foglaltak helyet, köztük sokan a régi rendszer zászlaját lengetve, mégis az elnök bevonulása után hamarosan az egész lelátó Mandelát éltette. A hazai csapat pedig máig emlékezetes meccsen, hosszabbításban szerzett góllal megnyerte a vb-címet.

„Mandela egyedülálló ember volt. Az a szerencse ért, hogy ott lehettem mellette az 1995-ös vb történelmi napjaiban, s láthattam, hogy milyen hihetetlenül sokat jelentett ő az országának és népének” – mondta Bernard Lapasset, a Nemzetközi Rögbiszövetség elnöke.

Nelson Mandela ezt követően is rendszeresen dél-afrikai mezben látogatta a sporteseményeket, abban volt akkor is, amikor a futballcsapat története legnagyobb sikerét aratva megnyerte a hazai rendezésű Afrika Kupát 1996-ban.

Szintén a Madiba mágiának tulajdonítják az ország legnagyobb sportpolitikai sikerét is, amikor 2002-ben a FIFA odaítélte a 2010-es vb rendezését Dél-Afrikának. A Nobel-békedíjas Mandela akkor már nem volt elnök, ám szívén viselte a kandidálást.

A FIFA elnöke pénteken közölte, a következő nemzetközi meccseken félárbocra eresztik a lobogókat, s egyperces gyászszünettel kezdődnek majd a találkozók.