Könyvbemutató: 410 oldal a magyar aranykovácsról

A Borsody László, a géniusz című könyv Hadtörténeti Intézet és Múzeumban tartott bemutatóján megemlítette a szerző, Máday Norbert, hogy édesapja útmutatása szerint ő is nagyon figyel a barátaira, de az ellenségeitől tanul. Hm... A jeles alkalommal arra utalt, hogy ötlete megvalósításán dolgozva sokan hátráltatták, megannyi „kishitű, mitérdekelengem?, miafrancezittmármegint?” típusú emberrel találkozott.

A Borsody László, a géniusz című könyv Hadtörténeti Intézet és Múzeumban tartott bemutatóján megemlítette a szerző, Máday Norbert, hogy édesapja útmutatása szerint ő is nagyon figyel a barátaira, de az ellenségeitől tanul. Hm... A jeles alkalommal arra utalt, hogy ötlete megvalósításán dolgozva sokan hátráltatták, megannyi „kishitű, mitérdekelengem?, miafrancezittmármegint?” típusú emberrel találkozott.

De mert megszületett ez a 410 oldalas, igen szép kivitelű, az elhallgatott legendát, a címünkben emlegetett fantomot az olvasó előtt hús-vér emberré formáló könyv, hagyjuk a nehézségeket. Mert például hogy vezeti le a „családfát” kétszeres olimpiai bajnokunk, Szilágyi Áron? „Nevelőedzőm Gerevich György volt, őt az édesapja, Gerevich Aladár oktatta, aki Szűts Jánossal (is) dolgozott. Szűts János pedig 1926-tól tevékenykedett Borsody mellett a SPOTI-ban.” Így beszélhetünk a Borsody-rendszer első generációs aranyhalmozóiról is, azokról a magyar vívókról, akiket közvetlenül „a géniusz” tanított és nevelt, vagyis az összesen 18 olimpiai aranyat szerző Kovács Pálról (6), Berczelly Tiborról (3), Rajcsányi Lászlóról (3), Jekelfalussy Piller Györgyről (2), Tersztyánszky Ödönről (2), Nagy Ernőről (1), Rády Józsefről (1), vagy például a „vérvonalat” tartó vívómesterek (Gerevich Aladár, Pézsa Tibor, Zarándi Csaba) által nyilvántartják a harmadik generációt is, amely egyenlő az 1988-as játékokon győztes kardcsapattal (Bujdosó Imre, Csongrádi László, Gedővári Imre, Nébald György, Szabó Bence).

A Hadtörténeti Múzeum mellett a Borsody-rendszer második generációjának tagja, az 1964-ben egyéniben olimpiai aranyérmes Pézsa Tibor is azok közé tartozott, akik nagyban segítették a szerző munkáját. Például kétfokos teremben is iskolázott Máday Norberttel, hogy még közelebb hozza őt – az életét 1939 januárjában önkezével kioltó – Borsody személyiségéhez. Ahogy Pézsa Tibor fogalmazott, a Borsody-rendszer minden kardvívógyakorlatot tartalmazott, a tökéletességig csiszolta a virtuóz technikát, amely az asszók alatt „kéz a kézben járt” a taktikával, a taktika spontán megváltoztatásával.

Miként ő, a könyv elkészültét ugyancsak szívén viselő Simicskó István honvédelmi miniszter is méltatta a kötetet, a könyvbemutatót magyarszablya-bemutató és vándorkiállítás egészítette ki.