Súlyemelés: „Reménytelen ez a sportág itthon” – U23-as Európa-bajnokunk visszavonult

Hivatalos stílusban fogalmazva háttérbeszélgetést folytattunk Soóky Gergellyel az október végi súlyemelő országos bajnokságon. A kecskeméti Messzi István Sportcsarnok lelátóján üldögéltünk, ő pedig keserűen, őszintén beszélt, egyúttal megpendítette: benne van a pakliban, hogy abbahagyja a versenyzést. Fele sem tréfa, hiszen az egyetlen fiatal felnőtt a magyar férfi súlyemelésben, akivel egyáltalán számolni lehet a nemzetközi porondon, akit elsőnek neveznek meg, ha a sportág jövőjének képviseletét firtatjuk.

A kakasülős szomorkás disputára gondolva felhívtuk 2015 U23-as Európa-bajnokát, a 62 és 69 kilós kategória hatszoros bajnokát, Eb-6. helyezettet, hogy adjon helyzetjelentést. A kórházi ágyában vette fel a telefont. Mint kiderült, megműttette a bal vállát, amely hétköznapi mozdulatoknál is fájdogált.

„Mindenképpen megoperáltattam volna, ha emelek még súlyt, ha nem – szögezte le elsőre, aztán egyértelművé tette: – Feladtam a versenyzést... Amikor bejelentettem klubomnál, a Rekard SE-nél megrökönyödtek, és azt mondták, ne hamarkodjam el a döntést. Csakhogy nem hamarkodtam el, már egy éve gondolkodtam rajta. Azt is megmondom, mióta: a 2015-ös houstoni vébé óta, amikor azt láttam, hogy nemcsak az ázsiaiak és a kelet-európaiak, hanem a nyugat-európaiak is elhúztak tőlünk, csak úgy pattogtak a súllyal... Azóta minden edzésre menet a befejezésen morfondíroztam, a tavalyi U23-as Eb-re is kínszenvedés volt készülni, csak mások biztatására tudtam végigcsinálni. Nem is sikerült jól, és arra jutottam, reménytelen ez a sportág itthon, mást kell csinálni.”

Ebben a hangulatban mindenkire haragudott, és dacból külön a szövetséggel nem is közölte elhatározását, a Rekard SE trénerétől, az edzőbizottsági tag Kaiser Jánostól tudja az MSSZ. Amely nem is reagált, holott élet-halál kérdése, hogy megtartsa az értékeit, merthogy az icipicit is komolyan veendő magyar „súlyemelőversenyző-fajta” a kihalás szélén áll.

„Persze hallom, hogy ettől az évtől végre egész jó pénzek lesznek, de már ez sem boldogítana ebben a sportágban – folytatta Soóky, aki persze nem tökéletes, hiszen többször nem bírta el a mentális terhet a versenyeken, ugyanakkor a munkamorálját bárki példaként tudná felhozni. – Amikor ötvenezer forint Gerevich-ösztöndíjból tengődtem, és a szüleimnél lakva tudtam idáig kitartani, senki sem kérdezte, hogy jövök ki a pénzből. Nekem úgy tűnik, hogy a szövetségnél megelégszenek a jelen helyzettel. Nagy Péter saját jogon is ki tud majd jutni az olimpiára, egy kicsi támogatás mindig jut, mert jó a kapcsolat a MOB-bal, a felsőbb sportvezetőséggel, ami kellő kényelmet nyújt. De nagy szívfájdalmam az is, hogy amíg megszakadtam az edzőtáborban, tavaly kilencszer kellett rendelkezésre állnom a doppingellenőröknek, ugyanakkor a szövetség a 2015-ös vébére, majd a tavalyi Eb-re olyan versenyzőt is nevezett, akinek a harmincadik helyre volt esélye, ehhez képest pozitív lett egy korábbi doppingtesztje. Így még csak azt sem tudjuk mondani, hogy tiszta a sportág. Nagy butaság volt.”

A Pócza Vajkra és Csató Istvánra utaló Soóky Gergely szeretne beilleszkedni a civil életbe, megszerzi a teherautóra érvényes jogosítványt, és igyekszik továbbképezni magát szakmájában, a villanyszerelésben. Első lépésként lekapcsolta a villanyt a súlyemelőteremben.

FRISS: újabb négy évre marad a hazai szövetség elnöke