Megnyerte a vb-t, majd jelentkezett a munkanélküli-segélyért

Nem ment könnyen a Taylor családnak. A kis Philip Douglas Taylor, az apa, Doug és az anya, Liz sokáig egy 100 fontért megvásárolt házban lakott. Csak a földszinten tudtak aludni, mert az emelet életveszélyes volt. Néhol hiányzott az ablaküveg, így be kellett deszkázniuk. Apja viccesen mondta is, hogy nekik nem ablaktisztítóra van szükségük, hanem csiszológépre. Fémhulladékokat gyűjtöttek, hogy az eladásukkal némi bevételhez jussanak. Nem volt saját áramuk, a szomszédtól kellett vezetéket húzniuk. Amikor már lett annyi pénzük, hogy egy televíziót is megvehettek, a beüzemelő szerelő kissé zavarba jött, mert sehol sem talált csatlakozót, hogy áram alá helyezze.

Később el is kellett költözniük a házból, de kaptak egy jobb lakást az önkormányzattól. „Senkinek nem volt semmije azon a környéken” – emlékezett vissza Phil Taylor, de hozzátette, hogy ennek ellenére boldog gyerekkora volt. Ő volt szülei egyetlen gyereke. Bár lehettek volna testvérei is, édesanyja többször elvetélt.

Úgy tűnt, Philre nehéz jövő vár. Nem voltak különösebb céljai az iskolával, így mindössze 15 évesen otthagyta azt, és inkább dolgozni kezdett. Mehetett volna a bányába is, de az érthetően nem vonzotta. Azt remélte, hogy rendőr válik belőle, ám már a jelentkezését is elutasították, mert nem érte el a kellő magasságot: 173 centiméter volt az alsó határ, Taylor azonban fél centivel elmaradt ettől. Egy pénteki napon hagyta abba az iskolát, majd a következő hétfőn már egy fémlemezipari gyárban találta magát. Heti kilenc fontot fizettek neki. A The Guardiannek elmondta, hogy valószínűleg azért kapta meg ezt a munkát, mert az anyja tetszett a főnökének.

Phil Taylor körülbelül 10 évesen kezdett el ismerkedni a dartscal. Volt egy dartstáblájuk, apjával és anyjával azon játszott. Nem dobált ügyetlenül.

1986-ban Phil Taylor új házba költözött, egy kocsmához közel, amelyet a legendás bajnok, Eric Bristow nyitott meg három évvel korábban. Persze a darts is megkerülhetetlen volt ezen a helyen, amelyet rengetegen látogattak.

Amikor Stoke-on-Trentben az egyik helyi dartscsapatból hiányzott egy ember, az akkor 26 éves Phil Taylor jelezte, hogy szívesen játszana. Beállt, és a teljesítménye annyira meggyőző volt, hogy ottragadt.

Akkoriban heti 50-70 font körül keresett. Vécélehúzókhoz készített kerámiafogantyúkat, vagy sörcsapokhoz alkatrészeket. Ez a munka önmagában egyáltalán nem számított ritkának, ugyanis a város híres volt a kerámiagyáráról. Apja is ott dolgozott.

A munka mellett Taylor és felesége, Yvonne gyakran látogatta Bristow kocsmáját, félreértés ne essék, elsősorban a darts miatt. A bajnok itt látta meg Phil Taylort 1988-ban, és észrevett benne valamit.

Egy alkalommal Bristow odament Taylorhoz: „Tessék, itt van tízezer font, hogy végre elkezdj komolyabban dartsozni. Majd megadod, ha nyersz valamit.”Fontos adomány volt ez Taylor karrierjében, mert ő korántsem engedhette meg magának, hogy ennyit áldozzon a dartsra. Másrészt ha akart valamit ettől a sporttól, akkor erre az összegre mindenképpen szüksége volt. Versenyekre kellett utazni, szállást foglalni, étkezni, és így tovább. Így indult be a karrierje, és innentől kezdte komolyan vette a játékot.

Bristow hasonló körülmények között nőtt fel, mint Taylor, jól megértették egymást. Mindössze három év van köztük, Bristow 1957-ben született, Taylor 1960-ban, de előbbit jóval hamarabb magába szippantotta a darts világa. Nem volt mindig felhőtlen a kapcsolatuk, ám alapvetően mindig együtt maradtak. „Olyanok voltunk, mint két testvér” – mondta Taylor.

Taylor életmódja sokkal jobban hasonlított a profi sportolókéra, mint a legtöbb dartsosé. Néhányan még ma is „lekocsmasportozzák” a dartsot, pocakos emberek időtöltésének tartják, akkoriban viszont nagyon is ez jellemezte a játékot. Elég csak Jocky Wilsonra gondolni, aki kétszer nyert világbajnokságot, de soha nem tudott leszokni az édességről (a legenda szerint a víz minősége miatt nem mosott fogat, és 28 éves korára nem is maradt neki egy sem), cigarettázott, továbbá vedelte a sört. Akkor még így is sikerre lehetett jutni – nem volt olyan magas a színvonal, és a vetélytársak száma sem túl nagy –, ma azonban már aligha működne ez.

Bristow-nak sokszor kellett rábeszélnie Taylort, hogy menjen már gyakorolni. Majdhogynem terrorizálta, megszégyenítette, és gyakran szó szerint megütötte. De ez az egész a darts miatt volt, hogy Taylor mindent kihozzon magából, hogy igazán profi versenyzővé váljon. „Szükségem volt valakire, akivel nyolc-tíz órát is tudtam gyakorolni. Meghívtam pár embert, ám egyszerűen képtelenek voltak rá. Phil azonban meg tudta csinálni. És egyre jobb lett.”

Taylor későbbi egyeduralmában mindenképpen szerepet játszott, hogy bár ő is ivott sört, mértékkel tette. Még edzőterembe is járt, bár ez a későbbi éveiben már rajta sem látszott annyira. És komolyan vette az edzéseket, ha meg lazítani akart, sörözgetni egy kicsit, dumálni a haverokkal, akkor ott volt Bristow, aki viszont cseppet sem finomkodott, ha munkáról volt szó. „Takarodj a tábla elé, és gyakorolj!” – mondta ilyenkor.

Az 1990-es világbajnokság

Taylor először indult el a vb-n. Annak ellenére, hogy az azt megelőző időszakban voltak már kisebb sikerei, a fogadóirodák nem tartották igazán esélyesnek, 125-szörös pénz ígértek a végső győzelméért.

„Videokazettákat néztem meg az összes indulóról, tanulmányoztam a játékukat. Ezen kívül megfigyeltem, hogyan viselkednek, hogyan tesznek ezt-azt a hotelben. Láttam, hogy késő estig fennmaradnak, és eldöntöttem, hogy az ellenkezőjét teszem. Láttam, mit isznak, mikor kelnek fel reggel, és arra gondoltam, hogy én ezt nem csinálom. Jobb leszek, mint ti" – emlékezett vissza Taylor.

Az első fordulóban legyőzte a hatodik kiemelt Russell Stewartot, majd Dennis Hicklinget, Ronnie Sharpot, végül Cliff Lazarenkót az elődöntőben. Majd ki jött szembe a fináléban? Hát persze, hogy a mester, a mentor, Eric Bristow…

Az 1990-es BDO-világbajnokság döntőjének vége

Később egy interjúban megkérdezték tőle, hogy mit mondott neki Bristow a mérkőzés után. „Csak annyit, hogy »szép volt« – válaszolta Taylor nevetve. – Aztán hat hónapig nem is beszéltünk egymással. Azt hiszem, kicsit sokkolta, hogy legyőztem őt, és ez érthető.”

A döntő után Bristow-t felhívta az apja, és rádörrent:„Soha ne taníts senkit, hogyan végezze a te munkádat.”

Azonban aligha bánja, hogy így történt. Amikor Eric Bristow később egyre többször győzni látta Phil Taylort, mindig arra gondolt, hogy olyankor egy kicsit ő is részese a sikereknek.