A Magyar Olimpiai Bizottság összesítése alapján az első, 2010-es szingapúri ifjúsági olimpia éremtáblázatán 6 arany-, 4 ezüst- és 5 bronzéremmel végzett Magyarország, a vegyes csapatok eredményeit is beleszámolva 7–4–6 volt a mérleg; majd 2014-ben, Nankingban 6 arannyal, 6 ezüsttel és 11 bronzzal zárt a csapat, a vegyes eredményekkel 7–9–12 volt a számsor. |
– Mennyire elégedett a fiatalok szereplésével?
– Nem tudok mást mondani, csak amit az eredmények mutatnak, ami az éremtáblából is kitűnik: fantasztikus volt megélni ezeket a napokat ezzel a fiatal csapattal. Előzetesen nem fogalmaztunk meg elvárásokat a versenyzőinkkel szemben, mert ez az a korosztály, ez az a rendezvény, amellyel kapcsolatban nem is nagyon lehet ilyeneket támasztani. Viszont a sikernek van olyan szintje, amely után az ember azt mondja: csodálatos, le a kalappal fiataljaink előtt!
– A hagyományos magyar sikersportágak ismét hozták magukat, úszóink, a kajak-kenusok, a vívók is nyertek aranyakat. De kitűnt, hogy a dobogós helyeket tekintve széles a sportági paletta, például kerékpárban is született magyar érem. Ilyen jól áll az utánpótlás Magyarországon?
– Szeretnénk azt hinni, hogy ez egyfajta bizonyítéka annak, hogy ezekben az utóbbi időben kicsit háttérbe szoruló sportágakban valami elkezdődött, és ezek az eredmények elvezethetnek a felnőttek közötti sikerekhez is. Ám nem ilyen egyszerű, mert a korosztályos mezőnyből a felnőttmezőnybe való beérés minden sportágban a legnagyobb kihívások közé tartozik. Mindenesetre jó előjel, ha valaki idáig eljutott, hiszen már a kvalifikációt is nehéz volt megszerezni. Jó versenyzői kvalitásokat mutat az is, hogy ezek a gyerekek pozitívan reagáltak a pszichés nyomásra, ami ifjúsági olimpia ide vagy oda, érezhető volt a versenyeken. De még egyszer leszögezem, ezek a sikerek nem azt jelentik, hogy egyenes az átjárás az ifjúsági és a felnőttkorosztály között.
– Hogyan lehet megőrizni a kincseinket?
– A jó alap megvan, innentől az edzők, nevelők felelőssége, hogy hosszú távon gondolkodjanak és tervezzenek, ne akarja mindenáron kifacsarni az eredményt a versenyzőjéből, mert az töréshez vezethet.
– Ugyanakkor a magyarországi premizálási rendszer, vagyis hogy az ifjúsági edző is eredményességi alapon kapja meg az állami edzői besorolását és a fizetését, épp az ellenkezőjére sarkallja a trénert… Sok gyerek ég ki vagy szerez olyan sérülést, amely megakadályozza a későbbi eredményességet.
– Az egyik feladatunk, hogy ezt a premizálási rendszert újragondoljuk. A Magyar Olimpiai Bizottságnak vannak ezzel kapcsolatos törekvései, a jövőben erre átfogó javaslatot teszünk.
– Az ifjúsági olimpia érmeseinek jár az ünneplés és a jutalmazás?
– A premizálással kapcsolatban azt tudom mondani: a minisztériumi támogatási rendeletben nincs benne ennek a korosztálynak a jutalmazása, ami talán érthető is, hiszen kiskorúakról van szó. De természetesen megtaláljuk a módját, hogy megfelelően értékeljük, ünnepeljük és premizáljuk a csapatot.
– Az esemény szlogenje ez volt: „Érezd át a jövőt!”. A versenyek izgalmán, az eredményeken túl mit adott a gyerekeknek ez a két hét?
– Az esemény hangulata lehetőséget adott rá, hogy kapjanak egy szeletet a felnőttolimpiából. Bárhol, bármerre jártam, láttam, hogy versenyzőink átélik ennek a jelentőségét, kis ízelítőt kaptak abból a semmihez sem hasonlítható élményből, amit egy felnőttolimpia adhat.
– A körülmények is adva voltak?
– Most láttam először olyan ötkarikás rendezvényt, amelyre azt tudom mondani, hosszú távon fenntartható modell lehet. A szervezés megfelelő és gördülékeny volt, ugyanakkor puritán és emberközeli szinten tudták tartani, amivel visszanyerte a jó értelemben vett egyszerűségét az olimpia. Nem láttam esztelen kiadásokat és fölösleges pazarlást, nem voltak sallangok, és nem gördült vörös szőnyeg meg limuzin minden egyes NOB-tag vagy nemzeti olimpiai bizottsági vezető elé. Kifejezetten tetszett, ahogyan a szervezők megtalálták az arányokat és az összhangot.